A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-18 / 12. szám
VÁRJÁK I TAVASZT kell megművelnünk, ami ma mór pazarlásnak számít. — Általában mikor szokták kezdeni a tavaszi munkákat? — Ahogy az idő engedi. A sokévi tapasztalat az, hogy március közepén már dolgozhatunk a földeken. Tavaly például a cukorrépát és a tavaszi árpát tizennégy nap alatt elvetettük. Sorra jártuk a javítóműhelyeket, ahol serényen folyt a munka. A fedett, fűtött gépszínekben pedig a tavaszi munkákhoz szükséges gépek már otf álltak egymás mellett kijavítva, kifényesítve. A „Győzelmes út" egyesült termelőszövetkezetben nem várják tétlenül a tavasz érkezését. Egy házzal — azaz egy szövetkezettel — odébb, Buzitán sincs ez másként Ez is egyesült szövetkezet, s öt falu lakóinak ad munkát, megélhetést itt a Kanyapta patak mentén. Rešica, Buzica, Nižný Lánec, Cestice és Komárovce (Reste, Buzita, Alsólánc, Szeszta, Komáróc) határa együtt adja az 5350 hektáros gazdaságot. Ez a szövetkezet is, akárcsak a perényi, szintén elsősorban gabonatermeléssel foglalkozik. Termelési tervük szerint az idén búzából 1300, árpából 950 és szemeskukoricából 500 hektárt vetnek. Simko Béla, a szövetkezet agronómusa tájékoztat erről. Buzitán azokban a napokban, amikor ott jártam már folyt a kinti munka. A gyümölcsösben metszették és permetezték a fákat, s a kertészétben egy sereg asszony és lány pikérozta a salátapalántákat. Állításuk szerint húsvétra ezekből a palántákból igazi saláta lesz. Elhiszem nekik, még annak ellenére is, hogy a kertészetben a jövendő fóliasátraknak egyelőre csupán a vázai láthatók. Á buzitai egyesített szövetkezet 1. számú telepén dolgozik az 1. számú gépesített részleg. Ez igen bonyolult fogalmazásnak tűnik, de hát itt így nevezik. E részleg vezetője Tamás József. Megkérdeztem, hol tartanak a tavaszi munkákra való felkészülés terén.- Negyvenöt javítani való traktorunk van, illetve volt. Ma készült el a huszonhetedik — mondta. — A terv szerint március nyolcadikáig szeretnénk befejezni a traktorok javítását. Sajnos, baj van az alkatrészellátással. Nehezen tudjuk beszerezni a szükséges alkatrészeket. A vontatott eszközök közül harminc gépsor már elkészült; a szükséges hét vetőgép közül azonban még csak kettőt javítottunk meg, a többi javítására ezután kerül sor. Hasonlóképpen a többi talajművelő eszköz javítása, felújítása is folyamatosan történik. Ez utóbbiakat egy külön munkacsoport javítja a traktorosokkal együtt.- Mi a gépek előkészítésének, kijavításának határideje?- Március tizediké. Az idén a gépek előkészítésén túl ki akarunk még valamit próbálni. Mégpedig szeretnénk megvalósítani a gépek műszak utáni karbantartását. E célra külön munkacsoportot szervezünk, amelynek az lesz a dolga, hogy egy-egy műszak után a traktorokat és a talajművelő gépeket előkészítse a következő műszakra. Továbbá a tavaszi és a nyári munkák alatt a traktorosok nyújtott műszakban fognak dolgozni. Február első napjaiban, amikor e két szövetkezetben jártam, még tél volt a javából. Még a mezőgazdaság dolgozóinak kerek egy hónapjuk volt a tavaszi munkák megkezdéséig. A két egyesült szövetkezet dolgozói, az objektív nehézségek ellenére, mindent megtettek azért, hogy jó legyen az indulás és majd - jók legyenek az eredmények. Az elnéptelenedett, behavazott szántóföldek, a hótakaró alatt nyugvó őszi vetés, s az ember, aki fedél alá húzódva dolgozik, bizalommal várhatja a tavasz érkezését. GÁL SÁNDOR flexibilitást illeti, jobb eredményeket mutat fel. Goethe egyik gondolatát (Wer fremde Sprachen nicht kennt, weiss nichts von seiner eigenen) találtam meg gyönyörűen kifejtve Kodály Zoltánnal: „Az idegen nyelvekről nem mondhatunk le. Sőt arra kell törekednünk. hogy legalább egyet minden művelt magyar tökéletesen tudjon. De használjuk fel idegen nyelvtudásunkat arra, hogy vele magyar nyelvtudásunk nyerjen, ne veszítsen. Az idegen nyelvvel párhuzamosan tanuljuk újra a magyart. Vegyük számba minden zenei eltérését, s mennél jobban elsajátítjuk az idegen nyelv kiejtését, annál tudatosabbá tehetjük a magyart. Akkor nem rontjuk vele magyar tudásunkat, hanem megerősítjük. Régi igazság, hogy anyanyelvét is jobban tudja, aki még egy nyelvet tud.“ Ennek a goethei-kodályi gondolatnak a helyességét nem kell bizonyítanom, ezzel mindenki egyetért. A csehszlovákiai magyar pedagógusok legjobbjai a magyar és a szlovák nyelvi rendszer összevetésével (a nyelvoktatás kontrasztív módszerével) tudatosítják tanítványaiban a nyelvi formák hasonlóságát és különbözőségét, s ezzel pozitív transzferként kifejezőkészségük mindkét nyelvben nő, s ugyanakkor érzékennyé teszik őket minden nyelvi hiba iránt (az interferenciákat a minimumra csökkentik). A bikulturáltság esetében — ennek ugyan sehol sem bukkantam irodalmára — hasonló a helyzet. mint a kétnyelvűséggel. A nyelv modelljét ma már sok más területre — például a szociológia, a poetika területre is — alkalmazzák. Ez adta nekem is a bátorságot, hogy kutatásaim során feltételezéseimet a bikulturáltság előnyeiről a kétnyelvűség goethei-kodályi igazával bizonyítottnak vegyem. Am úgy látszik, hogy a gyakorlatban nincs ilyen közvetlen kapcsolat az ismerettöbblet és művelődésre való törekvés között. Mert vitathatatlan tény, hogy a csehszlovákiai magyar tanulók az iskolában még egy nyelvvel és irodalommal, és általában egy további nemzeti kultúrával, tehát többel ismerkednek meg. Sajnos, a tanulók ismereteinek ez a többlete egyelőre — számokkal bizonyíthatóan — nem jár együtt a továbbtanulási igényszint, a reális helyzetet jól felmérőén a műszaki pályák (és a matematika) felé való orientáció növekedésével. S ebből adódik a következő kérdés: Vajon hol és mikor veszik ki a tanulókból a kognitív-tartalom és az érzelmienergetikai többlet termelte magasabb töltésű érvényesülési, vak alkotó vágy? A bonyolult kérdést egy példával próbálom szemléltetni: a magyar tanítási nyelvű iskolákból a műszaki főiskolákra. egyetemekre jelentkezettek relatív száma egyelőre még kisebb az országosnál. Vallom, hogy az utóbbi évtizedek fejlődése Dél-Szlovákiában ma már lényegében az országossal azonos anyagi és kulturális körülményeket teremtett. Azonos a ..start-helyzet", nagyobbnak kell lennie — feltevésünk értelmében — a műveltségtöbblet termelte törekvésnek is, és az objektív társadalmi szükséglet is intenzívebb, — az eredmények azonban még váratnak magukra. Nem az egyeseknél, hanem a többségnél. Sokan keresték már az okokat s magyarázták ezt szubjektív „tudati képződménnyel“ vagy a „tudás alacsony társadalmi presztízsével". az „objektív viszonyok talaján kialakult értékrendszerrel" vagy „az öröklött művelődési hátrányokkal”, de voltak, akik kizárólagosan csak „nyelvi problémával" próbáltak bizonyítani. Tudom, az okok sokaságából minden magyarázó serpenyőjébe jutna egy kevés, s maradna is még az általunk ismeretlen okokból . . . A lényeg azonban úgy vélem ez: a tanítás fogalmát kell korszerűen értelmezni. Mert a tanítás eredménye a tanulás, azaz a többé, a jobbá válás igénye. Ha az oktatás-nevelésnek ezt az egyetemes kérdését megoldjuk, realizálhatjuk. majd teljesebben a nemzetiségi iskolák részünkre nem kisebb jelentőségű, avagy így is mondhatjuk: izgatóan érdekes egyedi problémáját is. Persze, ha iskoláink elmúlt negyedszázadának fejlődésében vizsgáljuk a kérdést, akkor a megoldás csíráit már ma fellelhetjük és bizonyíthatjuk tanítványaink sikereivel. A végső és teljesebb választ persze a kommunista nevelés tudományosan kidolgozott rendszerében és ennek a nemzetiségi iskolákban történő valóraváltásban találhatjuk meg, mely az óra- és tantervekkel, a tankönyvekkel és elsősorban a pedagógusok hozzáértő tevékenységével, csírájában már ma ott van minden csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolában. Ennek ismeretében hiszek töretlenül a két-, nyelvűségből és a bikultúráltságból eredő többletben, ami egy bizonyos fokig jelenti és jelzi szocialista hazánk nemzetiségi iskoláinak jövőjét és fejlődésének irányát is. De bízom — nem utolsósorban — az osztálynélküli társadalom építéséből eredő minden. — ma még meglevő ellentétet és esetleges ellentmondást is elsöprő — lendületben. Ez a „lendület" teheti az embert igazán fiatallá. Vallom: az igazi fiatalságot nem évekkel kell mérni. Annak idején, a jégtörő február, után. mi nemcsak éveinkkel mérhetően voltunk fiatalok, hanem egy oktatásügyet indító lendülettel is. Mert míg a kapitalizmus oktatásügye a népek, nemzetek közé árkokat ásott, a szocializmus iskolája a barátság és együttműködés hídjait építi. MÔZSI FERENC Lapunk, a Hét. több mint egy év óla rendszeresen jelenik meg, és ez idő alatt példányszáma több mint hétezerrel emelkedett. A példányszám emelkedésének fő forrása az, hogy a Posta Hírlapszolgálatának elárusítóhelyein, kioszkjaiban többen vásárolják a Hetet, mint eddig. Nem emelkedett viszont lényegesen a lap előfizetőinek száma, ami a lap számára a leglényegesebb kérdés lenne. Mi ennek az oka? Hiszen a Hét, mint a CSEMADOK KB lapja terjesztésének az előfizetők szerzésének tekintetében közel 70 000 CSEMADOK-tagra támaszkodik, illetve támaszkodna, ha minden CSEMADOK helyi szervezet vezetősége magáévá tenné a lap népszerűsítésének gondolatát. Igen ám, de mit szóljunk akkor, amikor egy-egy járásban a Hét előfizetőinek száma alacsonyabb, mint a helyi szervezetek vezetőségi tagjainak és a járási vezetőség tagjainak együttes száma? Miért fizesse elő a CSEMADOK-tag a Hetet, ha ezt a CSEMADOK helyi szervezeteinek tisztségviselői nem tartják szükségesnek? Hogyan foglalkozzon a lapterjesztés kérdéseivel olyan vezetőség, amelynek tagjai maguk sem fizetik elő a lapot? Mert előfordulhat, hogy a lapot propagáló vezetőségi tagot valaki megkérdezi, hogy hát őneki magának jár-e a Hét, s akkor mit válaszolhat. Ezeket a példákat konkrét tényekkel is alá tudjuk támasztani. Például a CSEMADOK rozsnyói járási bizottságának elnöksége nemrég megtárgyalta, hogyan terjesztik a Hetet a CSEMADOK helyi szervezetei. Erről jelentést készített, s egy kimutatást is csatolt hozzá, melyből kiderül, hogy a járásban csaknem húsz olyan község van. ahol a CSEMADOK helyi szervezetének 80—100 között mozog a taglétszáma, viszont a Hétre csak egy-négy ember fizet elő. Meggyőződésünk, hogy más járásokban is hasonló a helyzet. Mindez azt mutatja, hogy a CSEMADOK helyi szervezeteiben jelentős tartalékok vannak, amelyeknek kellő kihasználásával lényegesen emelni lehetne a lap előfizetőinek táborát, ezzel együtt példányszámát is. Sokan azt vethetnék ellen: minek fizessem elő, a lapot, amikor rendszeresen vásárolom. Ez persze nem ugyanaz. Tudni kell ugyanis, hogy egy lap példányszámának stabilitása az előfizetők számától függ. Ezért lényeges kérdés a Hét számára is, hogy mennyien fizetik elő. S ezt a kérdést csak a CSEMADOK- tagságra támaszkodva lehet megoldani. Ügy érezzük, valóban itt az ideje, hogy minden helyi szervezet vezetősége felmérje a Hét terjesztésének lehetőségeit, s ebből kiindulva tegyék meg a konkrét lépéseket lapunk terjesztésére, az előfizetők számának növelésére. Csak így lehet elérni, hogy egyre kevesebb legyen az olyan helyi szervezet, ahol mindössze egy-három tag fizeti elő a Hetet és egyre több az olyan, ahol harminc-negyven vagy ennél is több a Hét előfizetőinek a száma. Mert ilyenek is vannak, főként a nyugat-szlovákiai kerületben. Végezetül szeretnénk felhívni a figyelmet a CSEMADOK KB távlati tervére: ez célul tűzte minden helyi szervezet elé, hogy a XIII. országos közgyűlésig évente három új előfizetőt szerezzen a Hétnek. Nem nagy szám, de sok kicsi sokra megy, és ez országos méretben évente 1500 előfizetőt jelentene a lapnak. Ha tehát minden helyi szervezet csak ilyen kevéssel is hozzájárul az ügyhöz, akkor bátran nézhetünk a jövőbe. VARGA JANOS 3
