A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-11 / 11. szám
Tóth Elemér amatőr festőművész „A vén tölgyfa” című képe előtt AMATÖR FESTŐMŰVÉSZ ÖNÁLLÓ TÁRLATA Csak a földek pihennek... A CSEMADOK Nové Zámky-i (érsekújvári) helyi szervezetének képzőművészeti szakköre a csehszlovák—szovjet barátság hónapjában a helyi szervezet székházában megrendezte dr. Tóth Elemér orvos, amatőr, akvareli festőművész önálló kiállítását. Első nyilvános szereplésére 1971-ben, a járási múzeum épületében került sor, ahol több amatőr festőművésszel együtt állította ki képeit. Ezen a kiállításon ismerkedett meg Dániel Kornéllal, a Zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum művésziskolájának igazgatójával, aki jó véleménnyel volt képeiről, és arra kérte dr. Tóthot, hogy engedjen a szigorú realista irányzatból, fesse saját élményeit. Ettől az időtől, vagyis hat év óta modern irányban fejlődik. Több közös tárlaton vett részt. 1975-ben Szobon, a Nemzetiségi Napok alkalmából szerepeltek képei a Zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum festő szabadiskolájának kiállításán. Ugyanebben az évben még a Czuczor-napokon állította ki képeit idősb Csicsátka János iparművésszel, Linter István és Az érdeklődők egy csoportja Soós János amatőr festőművészekkel együtt. A siker arra ösztönözte, hogy ősszel önálló tárlatot rendezzen. Tóth Elemér megfogadta Dániel Kornél festőművész tanácsát és 1971-től állandóan képezte magát. Az 1977-ben alkotott képei már ugrásszerű fejlődésről tanúskodnak. Üj, pazar színekkel, új festészeti technikával alkotja képeit. Tavaly körülbelül 40—50 képet festett, amelyekből a legutóbbi tárlatán 24-et láthattunk. Kiállított képei közül régebbi alkotások az „Újvár látképe”, az „Orgonák” és a „Holdfény”. A tárlaton látható képei közül maga az amatőr festőművész „A vén tölgyfa” c. képét tartja a legjobbnak. Alkotásaiból Tóth Elemér természet iránti határtalan szeretete árad. Tájképei a tavasz, a nyár és az ősz színpompáját tükrözik. Óriási érdeme az amatőr festőművésznek a derű és az optimizmus. Mind a képzőművészeti szakkör tagjai, mind a szakértők nagyra értékelik dr. Tóth Elemér akvareli képeit. Kalonda háromszáz lakosú község, a lučeneci (losonci) járás déli részén, másfél kilométernyire az országhatártól. Csák Istvánnal, a CSEMADOK losonci járási bizottságának titkárával keressük a Rapovcei (Rappi) Egységes Földművesszövetkezet agronómusát. Nem nehéz megtalálnunk. Tél van. Pihennek a földek. Nem járja a határt. Az irodában van dolga. Nem is akármilyen. Készül a jövő évi terv, s új irányítási rendszert vezetnek be a szövetkezetben. Annyira persze nem elfoglalt, hogy ne tudna szakítani számunkra időt. A CSEMADOK kalondai helyi szervezetének elnöke. Azok közé tartozik, akik nem sejnálják az időt, fáradtságot, ha a kultúráért tenni kell valamit. Egészen érthetően nem mindjárt a tevékenység a téma. A gondokat mondja. Méghozzá fontossági sorrendben. Észrevehetően csökken Kalonda lélekszáma. Ugyanis a fiatalok már nem építkeznek a községben. Legtöbben az iparban dolgoznak, és Losoncon telepednek le. Elköltözésük előzménye? Az óvodát áthelyezték Rappra. Kevés volt a gyerek. S az új helyre járnak is, nem is az óvodások. Az odaszállításuk körülményes. Nyáron a szövetkezet gépkocsivezetője hordta óvodába a gyerekeket. A maga jószántából. Kis teherautóval. A hazaszállításuk sem volt zökkenőmentes. Egyszóval a város kényelmesebb élete csábítja a fiatalokat. Felkerekednek, beköltöznek Losoncra, otthagyják az ősi fészket. Nekik így jó. A négyosztályos általános iskolának így rossz. Lassú haldoklás lett a része. Egyre kevesebb a gyerek. Már csak 12—13 a négy osztályban. Az sem válik előnyére a falunak, ha nehezen emészt lakóinak a gyomra. Jelentkeznek a gyomorbántalmak. Itt fáj meg ott fáj. Ez fáj meg az fáj. A két falu (Rapp és Kalonda) közigazgatási egyesítését képtelen megemészteni a kalondai gyomor. A „házasságot” nem tartják szerencsés dolognak. Az egyik fél (Kalonda) boldogtalan társ lett. Nehezen szokja meg a másikat. Meg úgy érzi, hogy az egyesítés, a házasság Rappnak kedvez. Rá irányul a figyelem. Rá ömlik a fény minden áldásával. Ök árnyékban maradnak. Mostohagyereknek érzik magukat. Íme a bevezető, gondokkal! Es most már következzék az esték Kálondája ... 1954-től folyik a faluban szervezett kulturális tevékenység. Kezdetben egy magánlakásban jártak össze a CSEMADOK tagjai. Azt alakították át kultúrháznak. Annak az ajtaját nyitogatták a tanulás és mások tanításának szándékával. Évente két színdarabot tanultak be. Állandó tánccsoportjuk volt. tró-olvasó találkozókat rendeztek. Előadásokat tartottak közhasznú témákról. 1964-ben felépült a százötven férőhelyes új szép művelődési otthon. Beépített színpadra azonban már nem futotta a pénzükből. A fűtést sem oldották meg kielégítően. Mindez nem bénította meg a kulturális tevékenységet. A tizenkét tagú színjátszó csoport tovább dolgozott, s megalakult a kilenctagú női éneklő csoport. A tánccsoport sem tétlenkedett. A kalondai lelkes kultúrmunkások szinte minden körzeti és járási CSEMADOK-rendezvényen részt vettek. Kalondán, Rappon fényképdokumentációs kiállítást szerveztek a csehszlovák—szovjet barátság hónapjában. Ugyancsak Kalonda és Rapp számára novemberben, decemberben „Mit tudsz a Szovjetunióról?” címmel vetélkedőt rendeztek. A döntőt a rappi művelődési otthonban bonyolították le. Az író-olvasó találkozók kedveltté váltak Kalondán. Legutóbb Ergi Viktort, Csanda Sándort és Emil Boleslav Lukáčot látták vendégül. További írókat is meghívnak. Törekvő emberek lakják a határmenti falut. A fiatalok nem jönnek zavarba, amikor arról van szó, hogy be kell venni a tudomány várát. Nézzük csak, kiket ragadott el az idő szele a falu, a járás határain túlra. Tóth Endre agrármérnök s Prágában főiskolai tanár. Tóth B. Antal villamosmérnök az ország fővárosában. Simon István állatorvos Rimavská Sobotában (Rimaszombatban). Kovács Lajos, akit barátai, ismerősei úgy emlegetnek Bratislavában, hogy a „gróf”, operaénekes, s nemrégen szegődött Olomoucból a košicei (kassai) színházhoz. Kalondán komolyan veszik a tanulást. Nincs olyan család, ahol ne lenne érettségizett fiatal. A CSEMADOK helyi szervezetének munkatervében kulturális műsorral egybekötött megemlékezés szerepel Mikszáth Kálmánról. December végén jártunk ott, s készültek az évzáró taggyűlésre, a Petőfi Sándor emlékestre és a község felszabadulásának 30. évfordulójára. Havonta egyszer járnak össze Kalondán a tevékenyek, a begubózni nem akarók. Havonta kétszer találkoznak a helyi szervezet vezetői. Gondjuk nem a munka, a tennivaló, hanem az emberek közönye. Behúzódnak, bezárkóznak házaikba. A tévénézésben vagy a rádiózásban találják meg az örömüket. Azt tudják jobban, ami a televízió képernyőjén történik, nem azt, ami a faluban, a szép új művelődési otthonban. Érdeklődőkre van szükségük, nem közömbösökre. — mj — HOFER LAJOS Saskó Jenő felvételei 7
