A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-04 / 10. szám
Libád (Ľubá, érsekújvári járás) hagyományos öltözete a palóc viseletek nagy csoportjába tartozik. Sok hasonlóságot mutat a közeli Ebed, Kicsind és Muzsla viseletével, Különbség mindenekelőtt a kendő kötési módjában van. Itt a hátrakötő kendők végeit a felsőkendő mindig eltakarta. Muzslán például nem. Az „előrekötő kendőket" is máshogy kötötték: elöl csücsösre igazították. Ma már Libádon senki nem jár népviseletben. A kivetkőzés a hatvanas években történt meg. Viseletűk a húszas, majd a negyvenes években változott. A századforduló idején a nők vászonpendelyt és hétköznap „lémeces” ünnepen csipkés inget viseltek. Mindkét ing rövidderekú és bő ráncolt ujjú volt. Ehhez díszes selyem vagy bársony pruszlikot viseltek, ünnepeken a csipkés inghez és pruszlikhoz vállkendő is tartozott. A fiatalok „nyecces kendőt", az idősebbek „barna rojtos” vállkendőt viseltek. Ebben az időben divat volt nyáron a „röpike”, télen pedig a bélelt „lipityő”. A bő ráncolt szoknya alá 4—5, erősen kikeményített alsószoknyát öltöttek. A felsőszoknya féllábszárig ért, sok „fővarrással" készült, leggyakrabban plüss, lángszínű, rozsdásfestő, „selemcsíkos”, vastagselyem, ,,gangár’’ és barchet anyagokból. A kötény egészen keskeny volt, és klott vagy festő anyagból készült. A húszas években a lémeces és csipkés inget a sípujjú hosszúing váltotta fel. Ekkor maradt el a pendel, a pruszlik és a vállkendő is. A szoknya anyagából készült „farkasblúz" jött divatba. A szoknya is rövidebb lett, a keskeny festő kötőt széles selyem kötény váltotta fel. A farkasblúzok szabásmintái a második világháború után változtak meg. A szoknya tovább rövidült, térden alul ért. SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK A húszas évekig a lányok sok ágbo fonták a hajukat, és kerekkontyot készítettek. Ebben az időben csak egy héten egyszer, vasárnap fésülték meg a hajukat és készítették el a kontyot. Később a simán hátra fésült hajat egy coffba fonták be. Kendőt csak munkába kötöttek. A menyecskék régi hajviselete a „tupét" volt. A középen elválasztott hajat négy ágba fonták és úgy tűzték kerekkontyba. Erre került a „pintli”, majd a felső-, vagy nyecces kendő. Később a pintlit a hátrakötő kendő váltotta fel, s ez a menyecskék fejéről, az esküvő után már sosem hiányozhatott. Erre még a nagyobb ünnepeken előrekötő kendő került. A fiatalok fehér, az idősebbek színes harisnyát viseltek, nyáron félcipőt, télen csizmát vagy hosszúszárú cipőt húztak. Régi. viseletűk kiegészítője volt a többsoros ezüstlánc is, melyet később a gyöngy (ritkábban aranylánc) váltott fel. A libádi menyasszony az ötvenes évekig színesben esküdött, később elterjedt a fehér ruha. A férfiak kétszél vászongatyája a két világháború között még általános viselet volt, a második világháború után azonban már csak aratáskor viselték. Az alját „mesterkélték", a pártázat alá keresztszemmel varrták a monogramot. A hozzá tartozó vászoning ujját gyolcsból varrták. Télen fekete posztóból készült, zsiniros „magyar nadrágot" viseltek, egészen a húszas évekig. Ekkor jött divatba a priccses nadrág, amelyet fekete posztó pruszlik és (munkában vagy vasárnap délután) kék melleskötény egészített ki.. Méryné T. Margit
