A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-04 / 10. szám
9 9 9 — Milyen rossz ez a kávé, ebben az indiánok mosták a lábukat — mondta Ben félhangosan. — Spekuláció! Rajtunk hájasodnak a vendéglősök. Bedobnak egy szem kávét az automatába és jöhet a lötty. Mi mindent lenyelünk, a fene essen a tulajba! Igaz, gondolta Ben, ha nem tetszik, akkor felkelhetek és elhagyhatom a lebujt, de az igazsághoz tartozik az is, hogy Ben nem mehetett sehova. Olyan mindegy volt neki. hogy hol lopja a napot. Egy fekete löttyre még futotta a „vagyonából", de mi lesz ezután, mi lesz holnap? Teletömködte a száját kenyérre! és ivott egy kortyot a kávéból. — Marha — mondta megint félhangosan. — Hát van ember, akinek ízlik ez a kávé? Még egy csészével kért az a barom a fehér asztalnál. Hogy mik vannak! Igen, nem egyedül iszogatott a kávéházban. Egy feltűnően ízlésesen öltözött pali is ott kóválygott a teremben. Valahogy nem illett bele ebbe a kulisszába. Megkapta a kávéját és átült egy másik asztalhoz. Ben kíváncsian szemügyre vette a fiatalembert. Milyen izgatottan simogatja a kanalat, és a cukortartó körül bíbelődik, őszintén meglepődött, amikor a vendég odalépett a sankhoz és még egy kávét rendelt. A pincér unott arccal kiszolgálta — ez tehát a világ rendje. Szünet nélkül vedeljük a moslékot. — Ennek a vagánynak berozsdásodtak a kerekei — állapította meg Ben. Levette a tekintetét a fiatalemberről, hiszen senki sem szereti, ha bámulják. Néha-néha mégis felnézett A pasas mereven nézett a cukortartóra — most egy harmadik asztalhoz lépett — és piszkálgatni kezdte annak fedelét. Ben hirtelen felmérte a helyzetet. Ez az alak nem a kávéba szerelmes, ott botorkál a negyedik asztal körül, itt valami különös dolognak kell történnie. Váratlan esemény a láthatáron. A furcsa játék pedig folytatódott Az idegen lassan, de biztosan Ben asztala felé közeledett. Mindegyik cukortartónál elidőzött egy picinykét. — Ez keres valamit. Semmi kétség. Micsoda ötlet! Hát ő is megnézheti a cukortartót, a kanalat, neki talán tilos ez a játék? Talán éppen ezen az asztalon, ebben a cukortartóban rejtették el azt a titokzatos holmit, amit az alak keres? Érdekes. ugyan mi lehet a tét? Mire megy a játék? Talán a kedvese ... igen, lehetséges. Valahol elrejtettek egy sze relmes levelet, nehogy a vad és féltékeny férj gyanút fogjon. Fő az óvatosság, nem? Egy ilyen cukortartó eszményi postaláda, hehehe. Vagy ... kokain! És ha egy doboz kábítószert csempésztek a cukorba? Dobozban vagy zacskóban? Nem, nem. Nem jöhet szóba. Jól ápolt fiatalember, az ilyen nem rázza fel magát a mennyekbe, ez nem szívja mellre azt a dögvészes port. Nem szép gyerek, igaz, de olyan egészséges, mint egy kanadai lovasrendőr. — Az ördögbe! Ben kanala nekiütődött valaminek. Valami kemény holminak! Szinte hihetetlen ... Óvatosan kihúzta a kanalat a cukortartóból. Még a lélegzetét is visszatartotta. A kanálon egy gyémánt nyaklánc fityegett. Ragyogva, fényesen, észbontóan. Ben magában elfojtott egy csatakiáltást, Gyorsan lecsapta a cukortartó fedelét. A pasi ezt a nyakláncot kereste, de nem vett észre semmit. Biztosan fegyvert szorongat a zsebében, gondolta Ben vacogva a félelemtől és még alaposabban szemügyre vette a „nyomozót”. Olyan ronda, akár egy tucat ördög, de erős, mint valami emberevő cápa. Van fegyvere, erre mérget vehet bárki. Ha megtudja, hogy megtaláltam, amit keres, akkor gondolkodás nélkül golyót küld a koponyámba. Előzetes figyelmeztetés nélkül. Ha most távozom, akkor elárulom magam, beteszem a fejemet a hurokba. Mit tegyek? Nem maradhatok itt. Előbbutóbb az én asztalom is sorra kerül. Mit mondok majd neki? Uram, ez a cukortartó foglalt, várom a tantikámat. Maradni vagy nem maradni — ez most a kérdés. Hát ilyképpen monologizált magában Ben, a szerencsétlen. A nyakláncot minden bizonnyal ellopták. Vagy csempészárúról van szó. A fiatalembernek valószínűleg menekülnie kellett valaki vagy valakik elől, és végső kétségbeesésében a cukortartóban rejtette el az értékes mütyürt. Sikerült meglógnia üldözői elől és most visszajött a mikulásért, de nem emlékszik pontosan, hogy hova dugta a nyakláncot. Megáll az ész! Ben homloka izzadt, az arca égett és viszketett a talpa. Adjon nekem ötven dollárt, mert megtaláltam a holmit és viszlát, ötven dollár ... nem sok. ötven dollár jutalom a megtalálónak. Igen, megkapja a pénzt, de a golyót is, mert egy tanú mindig veszélyes, a tanú kotyog, a tanúnak meg kell halnia. Nem, köszönöm. Elrejti az okos Ben a nyakláncot biztos helyre és vígan fütyülhetnek az erdőben a rigók, hehehe. Lassan felállt a székről és a sank — Ki a bolond ebben a házban? — kérdezte a fehérköpenyes, aki a felügyelő mellett állt. — Mi a bajod? Nem vertek meg olyan nagyon. — Maga kicsoda? — Orvos vagyok. Ben magához intette a dokit és vigyorogva valamit a fülébe súgott. A doktor hangosan felkacagott. — Fusson valaki gyorsan a patikába — mondta. — Szükségünk van egy üveg hashajtóra. — Miről van szó? — kérdezte a felügyelő. — Hát persze, hogy rosszul van a fiú. Lenyelte a gyémántnyakláncot. Ben felnyögött. — Valahova el kellett rejtenem, nem? leié indult. Kezével intett a pincérnek, aprót tett a pultra és nagyot sóhajtott. Csak érje el az ajtót... még három lépés ... még kettő ... megragadta a kilincset. Mint az őrült futott végig az utcán. Ügy szedte a lábait, mint a néma filmekben a komikusok. Ütközben vásárolt egy újságot, de csak a szobájában merte elővenni. Belenézett. Az első oldalon hatalmas betűk: — VAKMERŐ GYÉMÁNTRABLÁS FÉNYES NAPPAL! „Tegnap kilenc óra körül eltűnt Mrs. Herschel felbecsülhetetlen értékű nyaklánca.. A részletek nem érdekelték, de a következő információt ötször is elolvasta: „A gyémántnyaklánc 80 000 dollárt ér. Mrs. Herschel a becsületes megtalálónak 5000 dollárt ad .. ötezer dollár!' Csinos kis összeg, he? ötezer dollárral kiugorhat ebből a világból! Rendes kávét ihatna valami rendes kávéházban. Nem sokáig tétovázott. Berohant a legközelebbi telefonfülkébe. — Itt a 67-es rendőrállomás — közölték vele a drót másik végén. — Megtaláltam a gyémántnyakláncot a cukortartóban. Egy kávéházban. Mondjam el újra? Nem érti? — Ember! Ne járassa a bolondját velünk! — A Livingstone utcában lakom. Hármas szám. Első ajtó jobbra. Jönnek vagy nem jönnek? Kisurrant az utcára. Minden lépésére ügyelt. Az egyik pillanatban úgy tűnt, hogy valaki követi, de rémeket látott. A ház kapujában fellélegzett, előkaparta a lakása kulcsát, de amikor belépett a szobába, megrettent. A ronda fiatalember a kávéházból ott állt előtte és nagyon csúnyán nézett szegény Benre. A rendőrök feltörték az ajtót. Éppen legjobbkor. Valaki leszedte Benről a köteleket. Mert megkötözte a pasi, de alaposan. — Hát te ki vagy? — kérdezte a felügyelő. — Én telefonáltam ... — Mi történt? Ellátták a bajodat? — Egy kicsit. Egye fene, ebcsont beforr. Kibírom. — Hol a gyémántnyaklánc? A biztosítótársaság szép jutalmat ígért. És a nyanya úgyszintén. — Azonnal megkapják ... most nem lehet... Jaj! Ben hangosan jajgatott és a gyomrához kapott. FRANK M0R0DER: 22
