A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-25 / 9. szám

JOZEF OŠKVAREK TENGELYIG PORBAN ÉS VENDÉGSÉGBEN Mint a brontoszauruszok idejéből itt­maradt kígyó, tekereg az aszfaltút rozsdavörös domboldalakon, majd fel­mászik a Szalang négyezer méter ma­gas nyergéhez. Ahol sziklaomlás, vagy lavina veszélyeztetne, ott kilométereken át védőfalakat emeltek. Nem akár­milyen munka. Akik csinálták, az út­­mérnökök, minden dicséretet megérde­melnek.- Ilyet csak igazi mesterek építhet­nek - fordulok Glom Chajdar őrnagy­hoz, a belügyminisztertől kapott kísé­rőnkhöz.- Talán nem mondok vele újat -HINDLJKUS az utat csehszlovák és szovjet mérnö­kök tervezték, és szovjet szakmunkások építették. — Bevallom, nem tudtam — feleltem, nehogy azt higgye, a dicséretre vadász­tam.- A hegyszoros túloldalán, Baghlán tartomány Pule-Khumri városában mo­dern cementgyárat lát majd, azt is az önök jó hirű szakemberei építették. ■ Baghlán, Kundúz és Takhár tarto­mányok a rajtuk átfolyó Pule-Khumri, Talakán és Panj folyóknak köszönheti, hogy a sivár táj kellemes zöldbe öltöz­het. A belőlük elvezetett csatornák tiz kilométereken át hálózzák be a vidéket, hogy életben tartsák a gabona-, rizs-, gyapot-, kukorica- és dinnyeföldeket, a vérszegény fűzfákat, rezgönyárfákat. Tudatosítottuk, hogy a víz nem egy­szerűen csak elem, de életet jelentő nagyhatalom is. Fajzabadiak Kara-Kamar - a Fekete­szikla Kíváncsiak az autók körül Óvatos átkelés egy hídon Fogadás a kormányzónál (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom