A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-25 / 9. szám
annak: a munkásság készen áll arra, hogy minden eszközzel szembeszegüljön a reakcióval." A következő napok eseményei is ezt bizonyítottak. Például egy nappal később, február 22-én, az üzemi tanácsok országos kongresszusán. Zsúfolt villamosok és autóbuszok szállították a küldöttek ezreit a régi kiállítási csarnokba. Szlovákiából transzparensekkel, vörös zászlókkal díszített különvonat is érkezett. Minden forrt, harcias hangulatot árasztottak a kommunista küldöttek. ünnepi köntösben jelent meg a Rudé Právo vasárnapi száma. Terjedelmes riportban számolt be a dolgozóknak az Óváros téren, valamint a kerületek székhelyein megtartott hatalmas népgyűléseiről. Plzeňben 30 ezer, Hradec Královéban 20 ezer, Brnoban 40 ezer munkás vonult fel; számos helyen még az Óváros téri nagygyűlés napján megalakultak a Nemzeti Front akcióbizottságai. A nemzeti szocialista párt és a néppárt titkárságán lehangoltan vettek mindenről tudomást; érezték: túllőttek a célon, erősödik a nép hatalma. Nyolcezres tömeg gyűlt össze az üzemi tanácsok országos értekezletén. A csikorgó fagy miatt hideg volt a csarnok, a küldöttek télikabátban ültek. Hirtelen azonban átforrósodott a levegő! A szónoki emelvény felé vezető átjárón föltűnt Klement Gottwald alakja. Szinte egy torokból kiáltotta mindenki: „Éljen Gottwald elvtársi" Aztán nyolcezer ajkon csendült fel a Munka dala — a dolgozók többmilliós seregének képviseletében. A délutánba nyúló tanácskozás viharos éljenzéssel, tapssal, sugárzó szemekkel, forró kézszorításokkal ért véget. A reakció csökkenő önbizalmára újabb csapást az üzemi munkásőrségek felfegyverzése jelentette. Hétfőn, február 23-án déli tizenkét órakor megérkezett Prágába a brnoi fegyvergyár dolgozóinak küldeménye. A főváros húsz legnagyobb üzemének kapuján begördültek a milícia fegyvereit hozó tehergépkocsik. MIROSLAV FIALA erre így emlékezik: „Pillanatokon belül felszakítottuk az autóponyvákat és ládafedeleket. A szakaszokra bontott, felsorakozott munkaőrség tagjai egyenként előléptek. Sokan könnyeztek a meghatottságtól, amikor kérges tenyerükbe vették az új puskát vagy géppisztoly. Volt, aki megveregette vagy megsimogatta a puska tusát.. . Egy órán belül tízezer puskát és kétezer géppisztolyt osztottunk szét Prága munkássága között; este pedig a munkásőrség első osztagai már a biztonsági testülettel együtt védték az állami vagyont." Másnap, február 24-én újabb tüntető fölvonulást tartott a prágai munkásőrség a főváros utcáin. De ekkor már nemcsak vörös karszalagot, hanem fegyvert is hordott. A keddi nap fő eseménye azonban az általános figyelmeztető sztrájk volt. KAREL INGRIS, prágai lakos, a februári események közvetlen résztvevője így emlékezik: „Tizenkét órakor megszólaltak a gyári szirénák, sípoltak a mozdonyok és az élet hirtelen leállt Elnémultak a gépek a gyárakban, bányákban; megszűnt a munka a hivatalokban, megálltak az autók, villamosok és a vonatok. A dolgozók összegyűltek az üzemi csarnokokban, az üléstermekben vagy a gyárak udvarán, hogy meghallgassák a szakszervezeti mozgalom vasárnapi tanácskozásának eredményeit, majd Klement Gottwald rádióbeszéde következett. A főtitkár felhívta a figyelmeztető sztrájkba lépett milliók figyelmét arra, hogy elérkezett a döntés órája, az ország további sorsa a dolgozók akaratától függ! Mihelyt véget ért a figyelmeztető sztrájk, minden üzemben megindult a munka. De abban az egy órában sikerült megmutatnunk, hogy milyen legyőzhetetlen erőt képvisel Csehszlovákiában a kommunista párt és a szakszervezeti mozgalom. Délután öt órakor újabb emberáradat hömpölygött végig Prága belvárosának utcáin. Egyes üzemek zászlók és transzparensek alatt vonultak föl, a sorok szélén puskás munkásőrök haladtak. „Forradalmi dalokat énekelve, lobogó zászlókkal vonultunk föl" Miroslav Fiala és Karel Ingriš az Óváros-téren, a harminc évvel ezelőtti eseményeket idézik Az ezrével, tízezrével menetelő tömeg a Vencel téren egyetlen hatalmas gyülekezetté egyesült." Sokáig hangzott ezen a fagyos, derült éjszakán a Vencel téren, a környező utcákban, a Príkopyn és a Národní tfídón a tömeg hangja. Sokáig és elszántan. A reakció végleg elvesztette önbizalmát. Tudta, mit jelent a fölfegyverzett proletariátus! Keddről szerdára vajmi keveset aludt a prágai munkásság: a sztrájk és az esti tüntetés benyomásaival szívükben egyenesen az üzemekbe mentek vissza. A milícia készenlétben volt. Beneš elnök február 25-én reggel határozott hangú levelet kapott a CSKP KB elnökségétől. Döntenie kellett. A párt és a szakszervezetek délután négyre tömegtüntetésre szólították a dolgozókat. Déli egykor az elnöki hivatal értesítette Klement Gottwaldot, hogy négyre jöjjön a köztársasági elnök válaszáért. Már négy óra előtt negyedmilliós tömeg gyűlt össze a Vencel téren Percekkel később, Klement Gottwald egy tehergépkocsiból rögtönzött szónoki emelvényre lépett és a tömeg elcsendesedett. Amikor bejelentette a reakciós erők vereségét, viharos örömujjongás volt a válasz; a lelkesedés nem ismert határt. Senki sem akart hazamenni. Az Óváros téren, mintha szemle lenne, ezer és ezer munkásőr sorakozott föl. öt nappal korábban itt hangzott el Klement Gottwald felhívása a dolgozókhoz. Százhúsz órával később a feszes vigyázzállásban felsorakozott alakulatok a győzelmet ünnepelték. Mert - döntött a nép! Elindult a szocializmus felé vezető úton. BORSAI M. PÉTER Kontár Gyula és E. Mešková felvételei 13
