A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-25 / 9. szám
A Málta melletti Cozo-szigeten Atlantisz hét városa címmel film készül a legendákban élő kontinensről és eltűnéséről. John Richardson technikus óriási polip-robotot készített a felvételezéshez: a szörny a nézők idegeinek felborzolásában játszik majd jelentős szerepet. Az amerikai Farmingtonban levő Erhart-cég tömegesen gyártja füstre érzékeny elektronikus riasztóberendezéseit. (Ahol füst van, ott tűz is van — tartja a mondás.) A praktikus szerkezetek ára 20—50 dollár, s a gyár eddig vagy nyolcmillió darabra kapott megrendelést. Szinte pillanatok alatt szörnyeteggé válhat gyermek-felnőtt egyaránt az üzletekben készen vásárolható, utasításokkal ellátott maszkok segítségével. A 11 éves Paul Leenek, aki egy iskolai rendezvényen lépett fel, hat perc alatt sikerült az „átváltozás". o ■ Hollandiában új divat kapott lábra: hétvégi házként kiselejtezett autóbuszokat alkalmaznak. Az autóbuszokat szépen berendezik, ágyakkal, kályhákkal szerelik fel. A kormány rendelkezése szerint a „busz víkendházakat” nem szabad a határmenti övezetben, az országutak és a fő vasútvonalak közelében felállítani. Január 8-án neofasiszta bandák „randalíroztak" Róma utcáin. Gyújtóbombákat dobtak a haladó szervezetek irodaépületeire, felgyújtottak néhány autóbuszt és személygépkocsit, összetörték a kirakatokat. Felvételünk egy cipő-Ez az a nevezetes futball-labda, amelylyel majd a XI. világbajnokságon, Buenos Airesben játszanak. ■ Liz Taylor halála után is segíteni akar az embereknek. Megígérte, hogy szemét egy szembank rendelkezésére bocsátja. A nyilatkozatot a filmsztár egy washingtoni táncrendezvényen írta alá, melynek bevételét a szembanknak adományozták. Ez az orvosi intézet a világ minden részébe küld mélyhűtött szaruhártyát. Egy New York-i újságírónő a filmsztár nagylelkűsége hallatán megjegyezte: „Jó tudni, hogy valamikor valaki egyszer majd a világ legszebb szemével fog újra látni.” üzlet kirakatáról készült. A januári záporok és hózivatarok a legutóbbi hírek szerint eddig 24 emberéletet követeltek. Képünkön a Kent tartománybeli Deal város lakói csónakkal menekülnek vízben álló otthonaikból. Huszonnyolc ember vesztette életét a január 9-i brazíliai autóbusz-baleset következtében. Az autóbusz Belo Horizonte város közelében ütközött össze egy teherautóval. Képünkön: a katasztrófa színhelye az autóbusszal. VÍZHIÁNY Mit rohangászik ez az ember szobájának egyik sarkából a másikba, mint ketrecében az oroszlán? Mit akar, mi hiányzik neki? Miért dúl-fúl, miért haragszik a világmindenségre? Vízhiány miatt. Elhihető ez? Évek óta nem ivott vizet. Hanem mit? Vodkát, borovicskát, sört, bort és hasonlókat. A vizet úgy lenézte, mint ló a szalmát. Víz? Hál Sőt, hó kettő ól Az egyetlen képlet, ami a gimnáziumi vegytananyagból mai napig a fejébe ragadt. Még vegyjelnek is könnyűnek találtatott. A világtengerek tele vannak vízzel. Bolygónk felszínének háromnegyed részét víz borítja. Sőt, állítólag az emberi test hetven százaléka: víz. Mit kezdjen vele? Igya meg önmagát? Hogyan? Már szomjas is, már a vizet is meginná, de a vízcseppek tökéletesen kiszáradtok. Sört se ihat, nem mehet el a kocsmába ilyen szutykosan, mocskosán, leragadó, csipós szemmel. Tej sincs itthon, csak tejpor, ahhoz is víz kellene. Ezért rohangászik, ezért hadonászik a kezével. Az imént is ezért rúgott belé a gáztűzhelybe. Úristen, mennyi víz van a világon, itthon meg egy csöpp se! Megáll az üvegezett könyvszekrény előtt, megnézi magát benne. Haja az égnek áll, mint akit felszarvaztak. Nem is csodálkozna rajta, kinek kellene egy ilyen ápolatlan ember! A szoba sarkában a macska jókedvűen mosakszik. Emberünk ettől újabb dührohamot kap. Most már azért is dühös, hogy dühös, hogy nem tud magán uralkodni. Már ez a kedves állat is kihozza őt a sodrából, mert ilyen alapos részletességgel tisztálkodik. Egy felnőtt ember mégse teheti meg, hogy kinyalja mondjuk a saját szemét, egyéb testrészeiről nem is beszélve. Rohangászik hót szélsebesen egyik sarokból a másikba, újra és újra a vízcsaphoz ugrik, mintha valamiféle csoda történhetne, holott nem hisz a csodákban, abban sem, hogy megesik rajta a Vízművek szíve, ő nem tartozik a Vízművek hatáskörébe, ő amolyan háztulajdonos, hogy a fene enné meg, családi házban lakik, nem szidhatja a házkezelőséget, csak önmagát, mert nem ért a villanymotorhoz meg a szivattyúhoz, mert nem Mózes, nem tud vizetfakasztani a sziklából, sőt még egy tökéletesen nikkelezett vízcsapból sem. „Miként az híves patakra az szarvas kévánkozik ...” No tessék, már kínjában református zsoltárt kezd énekelni, pedig sosem volt református, és híves patak sincs sehol itt a közelben. Szája kiszárad, mint gyerekkorában, nyáron, kapálás közben, szeme elé hűvös, csöcsös cserépkorsók úsznak, hasukban jéghideg forrásvízzel, de mielőtt megragadhatná valamelyik korsó fülét, egy gonosz manó rögtön elkapja előle. Amikor eszméletét visszanyeri, szent fogadalmat tesz önmagának: csak még egyszer lásson vizet, tiszta, kristálytiszta vizet, azonnal új életet kezd. Először is: soha többé nem nyilatkozik gúnyosan, sőt még ironikusan sem, a vízről és a vízivókról. Másodszor: egy nagy hordót azonnal teleenged vízzel, hogy ne kerülhessen mégegyszer ehhez hasonló helyzetbe. Harmadszor: ezentúl a vodkához, borovicskához, sörhöz, borhoz és hasonlókhoz, mindig kér egy pohár vizet. így legyen! — zsélyi — GERHARD KÜHNE: Az egészséges halál titka — Nos — mondja az orvos, miközben a páciens felöltözködik —, az egész pofon egyszerű: ön környezetbeteg. Semmi különös, teljesen mindennapi dolog. Bár halálos baj: a zaj miatti testi-lelki megterhelés okozza. Amit ön eszik — az már eleve, a termés betakarítása előtt is mérgezett volt. A víz, amit ön iszik — észrevétlenül ugyan, de az utolsó cseppig fertőzött. A levegő, amelyet belélegzünk —nos, erről egyáltalán beszélni sem érdemes. Röviden szólva: ön egyszerűen tönkremegy a lárma, a bűz és embertársainak hanyagsága és kíméletlensége miatt. — Bizony, szép kilátásaim vannak — jegyzi meg a páciens, miközben megköti a nyakkendőjét. — És az embertársaim? — Ök is tönkremennek — válaszol az orvos. — Erre mérget vehet! A páciens cipőjének felhúzása közben megkérdi, hogy vajon — legalábbis ami őt illeti — nem lehetne-e tenni valamit? — De igen — feleli az orvos. — Tömje be a fülét viasszal. Ne egyék többé — egyetlen falatot se. És ne is igyék — egyetlen cseppet se, mert az ivás még veszélyesebb, mint az evés. És hagyja abba a lélegzést. Elsősorban a belégzéstől tartózkodjék. Hiszen tudja : a levegőnk még fertőzötteb, mint a víz. És a levegőt nem lehet kifőzni. A páciens visszatartja a lélegzetét. — Tehát — inti még egyszer az orvos — fület betömni, nem enni, nem inni, nem lélegezni! Ez a legegészségesebb életmód! — De kedves doktor úr — sóhajt fel a páciens s már lélegezni is alig mer — hiszen akkor meghal az ember! — Ez holt biztos — véli az orvos. — De legalább haláláig egészséges marad ! L. KORSUNSZKIJ: Ml NE LEGYEK? Egy ízben összefutottam Grisával. — Felvettek a főiskolára? — érdeklődtem. — Fel — közölte büszkén feszítve Grisa. — Melyikre? — A hús- és tejiparira! Leereszkedően elmosolyodtam. — Hát téged? — kérdezte Grisa. — Engem bizony nem vettek fel. A filmművészetire. — Derék fiú vagy! — pillantott rám tisztelettel Grisa. Egy év múlva összeakadtam Genával. — Felvettek? — kíváncsiskodott Gena. — Nem feleltem —, nem vettek fel. Az idegen nyelvekre. Hát téged? — Engem igen — ismerte be Gena szinte mentegetőzve. — Az útépítő szakra. Éppen engem ne vegyenek fel! Társaim ezentúl megkülönböztetett tisztelettel bántak velem. „Vajon jövőre hová ne vegyenek fel?” — töprengtem váltig. Gellért György fordításai 9
