A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-03 / 35. szám

KŐKORI HANGSZEREK Az ősember mammutcsontokból épített és a régészek által rekonstruált kuny­hójában az Ukrán Régészeti Múzeum fiatal tudományos munkatársai „hang­versenyt adnak” a több ezer éves ütőhangszerekkel. A kunyhó feltehetően rituális célokat szolgált. Nem kis meglepetéssel szolgált a Szovjetunió Zeneművészeti Szövetsége legutóbbi tudományos hangszerkutatói konferenciáján Szergej Bibikov archeo­lógus, az Ukrán Tudományos Akadémia levelező tagja. A kőkori ősember mam­­mutcsontból készült hangszereit mutat­ta be, sorra meg is szólaltatva őket. A szakemberek nagy meglepetését kiváltó bemutató előzményei még a hat­vanas évek elejére nyúlnak vissza. Az ukrajnai Mezin faluban egy nagysza­bású építkezés földmunkálatai közben, az alapgödrök ásásakor mammutcson­­tok bukkantak elő. A helyszínre siető régészek csakhamar megállapították, hogy a csontok közül haton a cro­magnon-i ősember rajta hagyta a keze nyomát: vörös okker festékkel díszítette a csontokat. Szergej Bibikov azonban nem érte be ennyivel, s logikusan ab­ból indulva ki, hogy ha az ősember dí­szítette a csontokat, akkor azok vala­milyen használati eszközök voltak, még alaposabb vizsgálatnak vetette alá őket. Az aprólékosabb vizsgálat nem bizo­nyult hiábavalónak. Kiderült, hogy mindegyik csont felületén kisebb-na­­gyobb egyenetlenségek találhatók, s máris megszületett a következő, s utóbb helytállónak bizonyult feltevés: a cson­tokat ezeken a helyeken sűrű ütések érték. A következő lépés az volt, hogy a ku­tatásba bekapcsolódott két rendőrségi kriminológus, A. Rubezsenszkij, az or­vostudományok doktora és V. Berger, a jogtudományok kandidátusa. A leg­korszerűbb kriminalisztikai eszközökkel folytatva a vizsgálódásokat, kétségkívül bebizonyosodott, hogy a csontokon lát­ható egyenetlenségek csak a csont fe­lületére mért számtalan ütés következ­tében keletkezhettek. Vajon nem ugyanolyan célra hasz­­nálták-e a talált csontokat az ősembe­rek, mint ma a dobot, kasztanyettát, csörgődobot? Ezt a merész feltevést ugyanis ekkor már további felfedezések is megerősítették. Kétségtelen nyomaira bukkantak annak, hogy a csontokat nemcsak díszítették, hanem különleges megmunkálásnak is alávetették. A mam­­mutbordát például megtisztították a bel­sejében levő szivacsos állománytól. Ez­zel nem kevesebbet értek el, mint azt, hogy a csontban viszonylag éles han­got adó mesterséges üreg keletkezett, s ha megütötték, akkor a xilofonéra em­lékeztető hangot adott. Az utolsó izgalmas kérdés ezek után már csak a csontok kora volt. Az ed­dig talált legrégebbi hangszerek vagy annak tekinthető eszközök korát tízezer évre becsülik a szakértők. A Mezin fa­luban talált őskori ütőhangszerekről vi­szont minden kétséget kizáróan megál­lapították, hogy koruk legalább 20 ezer év, vagyis olyan páratlan értékű lele­tekről van szó, amelyek alapján módo­sítani kell eddigi elképzeléseinket az ősember életéről. A mammutlapocka a dob szerepét tölt­hette be, ütőként szarvasagancs-dara­­bot használtak hozzá. A mammutborda, miután eltávolították belőle a szivacsos állományt, kongó, a xilofonéra emlé­keztető hangot adott. A mammutállkap­­csokat viszont a kasztanyettre és kerep­lőre emlékeztető hangszerként használ­ták. SÖR - MŰANYAG TASAKBAN A szénsav tartalmú italok, közöttük a sör, sok gon­dot okozó hagyományos üvegpalackjainak üzen hadat az Angliában kidolgozott „Merolite" csomagolás. A tubusra emlékeztető, 215 milliméter hosszú, 44 mil­liméter átmérőjű, 0,25 liter űrtartalmú tasak külön­leges záróréteggel ellátott polietiléntereftalát cső­fóliából készül és erős papírburok veszi körül. A tu­bus egyik végének közelében levő kiöntőnyílást köny­­nyen eltávolítható fóliaszalag zárja le. A töltés, a zá­rás és a papírburok felerősítése teljesen gépesített. Az egész műanyag tasak súlya mindössze 10 gramm. Kis helyen tárolható és kiürítve összegyűrhető, a házi szemétbe dobható, elégethető. AKUPUNKTURAS SZÍVMŰTÉT A kínai hírügynökség nemrégiben egy akupunktu­­rás érzéstelenítéssel végzett szívműtétről számolt be. A beteg, egy 22 éves fiatalember, műtét közben be­szélgetett a sebészekkel. Egyetlen komplikációként a beteg a műtét egyik szakaszában palpitációt (erő­teljes szívdobogást) érzett és vérnyomása megnőtt. A műtétre a múlt év februárjában került sor és a be­teget hathónapi kórházi megfigyelés alatt tartották, de már újra dolgozik, könnyű munkát végez. A beteg reumás szívgyulladást kapott gyermekkorában és állapota mind rosszabbra fordult: a reumás szív­gyulladás következményeként stenosis mitralis (a bal pitvar és a bal kamra közötti szájadék szűkülete) alakult ki. A Kvantung tartományban működő kísér­leti orvoscsoport elhatározta, hogy mesterséges szív­­billentyűt épít a beteg szervezetébe a sérült mitralis szívbillentyű helyére. Azért döntöttek az akupunkturós érzéstelenítés mellett, mert így a műtétet normális testhőmérsékleten végezhették el a beteg szervezeté­nek lehűtése nélkül, és a beteg gyomra, zsigerei is normálisan működhettek. A sebészcsoport jelentése szerint a beteg normálisan lélegzett, miközben mell­kasát bezárták és ő maga kérte, hogy szüntessék meg az oxigénellátást. Vérnyomása és szívritmusa 12 percen belül normálissá vált, miután a szív-tüdő gépről lekapcsolták. Az akupunkturós érzéstelenítés­sel végzett műtétek esetében a beteg már a műtét napján fogyaszthat folyadékot. Az adott esetben 20 órával a műtét után kezdték meg a beteg folya­dékokkal való táplálását és az orvosok nagyon elé­gedettek voltak a beteg felgyógyulásának gyorsasá­gával. Kínai orvosok már korábban is végeztek kisebb szívműtéteket akupunkturós érzéstelenítéssel, de ez az első eset, hogy ilyen körülmények között billentyű­cserére, nagy beavatkozásra került sor. Orvosi sta­tisztikák szerint a nagy műtéteknek csak mintegy 20 százalékát végzik akupunkturós érzéstelenítéssel és nagyon óvatosan választják ki az erre alkalmas betegeket. Olykor kombinálják is a tűszúrásos és a hagyományos érzéstelenítés módszerét. A DINOSZAURUSZOK VÉRNYOMÁSA Az őslénytan kutatói régóta vitatkoznak róla, hogy vajon melegvérű állatok voltak-e a dinoszauruszok és hogy a vízben éltek-e ezek a hosszú nyakú lények? Roger S. Seymour, az ausztráliai Adelaide-ben mű­ködő egyetem kutatója legújabban a vérnyomás alapján próbál választ adni erre a kérdésre. Óriási méreteikre való tekintettel a dinoszauruszok vérnyo­mása sokszorta magasabb lehetett, mint a ma élő hüllőké. Minthogy a melegvérűséghez magas vér­nyomásra van szükség, a két körülmény kiegészítette egymást. De hogy elegendő vért szivattyúzzon a hosz­­szú nyakú állat kicsiny agyába, erre képtelen lett volna, az 1,6 tonnás szív. Ezt a követelményt csak akkor lehetett teljesíteni, ha a faj egyedei életük java részét vízben töltötték, amely a kiegészítő nyo­mást szolgáltatta. FOGVÉDŐ LAKKRÉTEG Több moszkvai iskolában kísérletképpen újfajta védőréteggel vonták be a gyermekek fogait. A fluorid­­lakk körülbelül hat hónapig tartó, fogszuvasodás ellen védő vékony hártyát alkot a fogakon. A több mint kétezer gyermeken elvégzett vizsgálatok tanú­­bizonysága szerint a fájdalmatlan kezelés 53—57 százalékkal csökkenti a fogszuvasodás gyakoriságát a 12 év alatti korcsoportokban. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom