A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-23 / 29. szám
John Reed könyve (Tíz nap, amely megrengette a világot) az emberiség legizgalmasabb tíz napjának története. Ő maga így beszél munkájáról: „E könyv egy darab rövidített történelem —, az amit én magam láttam a történelemből. Nem tart igényt többre, mint hogy beszámoljon az októberi forradalomról, amikor a bolsevikok, a munkások és a katonák élén, megragadták és a szovjetek kezébe adták az államhatalmat Oroszországban." John Reed haditudósítóként rögzítette az esemé^ nyékét és könyvének már a címével is jelzi, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nem csupán legkiemelkedőbb tíz napjával rengette meg a világot, de a világ alakulását, jelenét és holnapját ma is döntően befolyásolja. Hatására még erőteljesebben bontakoztak ki a nemzeti mozgalmak a gyarmati és függő országokban. Érdekességként említjük meg, hogy 1919-ben, két évvel a világot megrengető esemény lejátszódása után a gyarmati és félgyarmati területek 97,8 millió négyretkilométert, a lakossága 1235 millió főt tett ki. Ez a Föld területének 72, lakosságának 69,4 százaléka. Fellángolták a harcok a függetlenség kivívásáért az ázsiai országokban is. A függetlenségi mozgalmak tömegerejét a parasztság alkotta, amely ezekben az ázsiai gyarmati és függő országokban feudális függőségben élt. A munkásság száma növekedett ugyan a két világháború közötti időben, de a lakosságon belül csupán két-három százalékos arányt képviselt. A munkásokra kettős teher nehezedett. Külföldi és honi vállalkozók, kereskedők stb. élősködtek rajtuk, és a feudális hatalmasságok. A munkások osztállyá szerveződése az ázsiai országokban meggyorsult. A dolgozók eljutottak szakszervezeteik, sőt politikai pártjaik megszervezéséhez. A Szovjetunió létrejötte és megerősödése a legfontosabb külső tényező volt a függetlenségi mozgalmak segítésében. A szovjet állam megalakulásától kezdve határozottan és félreérthetetlenül a gyarmati népek oldalára állt. Hatályon kívül helyezte a cári rendszer által a szomszéd népekre kényszerített szerződéseket és követeléseket. Segítette az ázsiai országok függetlenségi mozgalmát, a forradalmi munkásmozgalom szerveződését a Kommunista Internacionálé megalakulása és tevékenysége is. Megszületett általa a gyarmati mozgalmak széles nemzetközi támasza. Az angol, a holland és francia kommunisták is sokat tettek a gyarmatok kommunista és szakszervezeti mozgalmának megszervezéséért. A Kommunista Internacionálé szoros kapcsolatban állt az antiimperialista mozgalmakkal, segítette a munkásosztály taktikájának kialakítását, kapcsolatba lépett burzsoá és kispolgári nemzeti irányzatokkal. Magától értetődően, míg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és a Szovjetunió létrejötte ösztönözte és kibontakoztatta az ázsiai országokban a forradalmi tömegmozgalmakat, a tüntetéseket stb., addig ezeknek az országoknak a burzsoáziájára bizonyos értelemben bénítólag hatott. Vagyis a burzsoázia pártjai és képviselői el akarták érni nemzeti függetlenségüket, de ebben a harcukban nem akartak következetesen támaszkodni a tömegek bizalmát élvező kommunista pártokra, amelyeknek végső célja a szocialista forradalom győzelmének kivívása volt. Például a koreai burzsoázia megrettenve a nacionalista jelszavai nyomán kibontakozott radikális népmozgalmaktól, belenyugodott a gyarmatosító Japán uralmába. Vietnamban meg, ahol a franciák elleni függetlenségi harcok 1919—1924 között különösen nagy lendületet vettek, a mozgalom élén álló burzsoázia és nemzeti földbirtokosok nagyobb része egységre lépett a gyarmatosítókkal. Indonéziában viszont erős kapcsolat alakult ki a népi tömegek és a nemzeti burzsoázia között. Itt a kis-A NAGY OKTÓBER DÖNTŐEN BEFOLYÁSOLJA A VILÁG polgári népi szocialista elméletek egyre nagyobb tért hódítottak. Szukarno például olyan független Indonéz Köztársaságot képzelt el, amelyben a hatalom a népé lesz, s az egyszerű embe-ALAKULÁSÁT rek érdekeit szolgálja majd. Az 1927- ben Szukarno vezetésével szerveződő nemzeti burzsoázia ismét csak békés harci módszerekre szólított fel. Az új Nemzeti Párt viszont nem zárkózott el a munkásmozgalommal való együttműködéstől, sőt 1935-ben a kommunista párttal szorosabb kapcsolatot teremtett. Ez vezetett később a nemzeti-antifasiszta egységfront kialakulásához. Indiában a nemzeti burzsoázia időnként hatalmas tömegmozgalom kibontakoztatásával adott nyomatékot céljai elérésének. A felélesztett nacionalizmus demokratikus, haladó volt, mert az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenség elérésére irányult. Gandhi, az indiai nemzeti függetlenségi mozgalom vezetője a szegények, az elnyomottak oldalán állt, de a függetlenségi mozgalomban az erőszaknélküliséget hirdette. Baloldali ellenfelei, a kommunisták is úgy vélték, hogy passzivitásba taszítja a tömegeket. Személye körül fellángolt a vita. Lenin a tömegmozgalmak lelkesítőjének és vezető forradalmárnak nevezte Gandhit, a baloldal Gandhi J. Reed 8
