A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-23 / 29. szám
Humanizmus — amerikai módra Kenedy volt amerikai elnök az 1960-as választások előtti beszédében az amerikai kormányzat egyik legfőbb célkitűzéseként a szegénység megszüntetését jelölte meg. Négy évvel később Lyndon B. Johnson kifejtette, hogy „a történelemben először nyílik lehetőségünk arra, hogy győzzünk a szegénység fölött". Felvetődik a kérdés, hogy miért beszélnek az amerikai államfők a korlátlan lehetőségek és a sokszor reklámozott általános jólét országában oly sokszor a szegénységről? A felelet igen egyszerű: az Amerikai Egyesült Államokban — bár a legfejlettebb technikával rendelkezik — a huszadik század második felében a szegénység igen komoly problémát jelent. Carter, a mostani elnök ezt a problémát kissé mellőzi és helyette az emberi jogokért való harcot helyezi előtérbe. Álljunk meg itt egy pillanatra és tegyük fel a kérdést: vajon a munkához s az emberhez méltó élethez való jog nem tartozik az alapvető emberi jogok közé? Tény, hogy az Egyesült Államokban igen sok ember még ma is megdöbbentő szegénységben él. Ebből az országból naponta érkeznek hírek az alapvető emberi jogok megsértéséről, melyek nem kis csoportokat, de széles tömegeket érintenek. A munkanélküliek számának jelenlegi növekedése az USA- ban gyorsabb, mint bármikor volt a történelem folyamán, és ez különösen a fiatal generációt érinti. Az emberi jogok kérdése felvetődik az USA polgárai által irt és külföldre küldött levelekben is, így például Alvena Seckar külföldön élő rokonaihoz intézett levelében azt írja, „természetes, hogy az USA az az állam, ahol szüntelenül megsértették és ma is megsértik az emberi jogokat. Az USA egész történelmében az emberi jogok megsértése vörös fonálként húzódik végig. Az emberi jogok megsértésének első áldozatai az amerikai indiánok voltak és maradnak. Ebben az országban minden néger áldozat. Bármikor és bárhol is szervezkedett valamilyen csoport az emberi jogok védelmére, ezeket ilyen vagy olyan eszközökkel rendszeresen megsemmisítették, nemcsak erkölcsileg, de a legtöbb esetben fizikailag is". Az emberi jogok megsértésének további bizonyítékát nyújtja a Christian Science Monitor cimű lap „Szegénység Új-Angliában" cimü cikkében. Ebben megírja, hogy a városokban minden tizenharmadik ember nyomorban él, annyi pénze sincs, hogy megvásárolja az alapvető élelmiszereket. Vidéken minden kilencedik ember van ilyen helyzetben. Az USA északi államaiban ez az arány 1:4-hez. Washingtonban naponta ezer és ezer ember fekszik le este éhesen. A lap az egyik család keserves életét igy írja le: „Reggel fél kilenc van, a Hulton elővárosban levő tízszer tizenkét láb méretű barakkban nem ég a tűz a kályhában, mert nem érkezett meg a tüzelő. Paula Verny három gyermeke, Mary, Kathrine és a kis Patrik nem kelt fel az ágyból. A nyolcéves Mary ma nem megy iskolába, mert az anyo nem tud befűteni és reggelit készíteni. Kathrine félmeztelenül gubbaszt a kopott takaró alatt. Patrik egy szemben levő széken ül. Ebben a viskóban a patkányok és a repedéseken keresztül süvítő szél a Verny család állandó vendégei. Ezt a képet mintha valamelyik amerikai rémfilmböl vették volna, de sajnos ez nem film, ez az amerikai valóság. Ezek után felmerül a kérdés, tudatában van-e az amerikai elnök, hogy az Egyesült Államokban emberek milliói a legalapvetőbb szükségleti cikkeket élelmiszer, ruházat stb. is nélkülözik? Nem beszélve az iskolai és egészségügyi létesítményekről. Igen, tömegével élnek Amerikában emberek, akiknek egzisztenciája a jótékonysági egyesületek és intézmények adományaitól függ. Nem gondolja Carter, hogy ezeknek az embereknek is joguk van részt venni az emberi jogok vitájában? Úgy látszik azonban Carter elnököt kevésbé érdeklik az amerikaiak szociális problémái, amelyek millió és millió amerikai polgárt érintenek, mint annak a maroknyi disszidensnek a sorsa, akik júdáspénzért elárulták szocialista hazájukat. Ezért úgy gondoljuk, hogy Carter elnök mielőtt a szocialista országoktól kérné számon az emberi jogok megtartását, jobban körülnézhetne a saját házatáján és megoldhatná az amerikai állampolgárok egyre égetőbb szociális problémáit. — vj — A CSEHSZLOVÁK-LENGYEL TESTVÉRBARÁTSÁG ÚJABB DOKUMENTUMA Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára párt- és állami küldöttség élén július 4—6. napjaiban hivatalos baráti látogatást tett a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. A csehszlovák és a lengyel tárgyaló küldöttség kölcsönösen tájékoztatta egymást a CSKP XV. és a LEMP VII. kongresszusa határozatainak teljesítéséről, megvitatták a kölcsönös testvéri együttműködés további elmélyítésének kérdéseit és véleménycserét folytattak a jelenlegi nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A lengyel párt- és állami Július 4—7. napjaiban hivatalos látogatáson a Német Szövetségi Köztársaságban járt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Kádár elvtárs és kíséretének tagjai: Púja Frigyes külügyminiszter, Bíró József külkereskedelmi miniszter, Katona István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Hamburger László, Magyarország bonni nagykövete tárgyalásokat folytattak a Helmut Schmidt kancellár és Hans- Dietrich Genscher vezette nyugatnémet küldöttséggel a két ország kapcsolatainak továbbfejlesztését illető kérdésekről. A megbeszéléseken nemzetközi kérdéseket is érintettek. — A képen: Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Helmut Schmidt nyugatnémet szövetségi kancellár. (Felvételek: CSTK) küldöttség csehszlovákiai látogatásának befejeztével közös dokumentumot írtak alá a két testvérpárt és a két ország együttműködésének további fejlesztéséről és elmélyítéséről. A képeken: 1. Husák és Gierek eivtársak a prágai várban, 2. a lengyel párt- és állami küldöttség július 5-én látogatást tett Szlovákia fővárosában, Bratislavában, ahol szlovákiai párt- és állami vezetők kíséretében megkoszorúzta az elesett szovjet hősök emlékművét a Slavin-hegyen, 3. a lengyel párt- és állami küldöttség tiszteletére adott vacsorán Husák (kép) és Gierek elvtársak mondtak pohárköszöntöt. 5
