A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-31 / 52. szám
Imegbecsulést Iérdemlö KULTÚRMUNKASOK MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY SZIKHART LAJOSNÉ járási fesztiválján is. A kerületi versenyen második helyen végeztünk. örömmel emlékszem az 1969-es évadban bemutatott Szeretve mind a vérpedig című színdarabra. A színjátszó csoport tagjai sikert arattak játékukkal, s többször is előadták a darabot. Kitűnő szereplőgárda vitte sikerre a színművet. Szeretettel gondolok azokra, akikkel sok-sok estét töltöttem együtt, akik évekig szereplői voltak szinte valamennyi darabnak: Kiss András, Nagy Henrich, Kissné Kanovits Irma, László Margit, Bartalos Magda, Madi Emil, Nagy Edit, Écsi Klára, Bartalos István, Domonkos Erzsébet, Bartalos Rudolf és sokan mások. A CSEMADOK helyi szervezet kultúrfelelőseként 1966—1972 között igyekeztem vonzóvá, sokoldalúvá tenni a kulturális munkát. Nem volt különösebb gondom. A vezetőség tagjai megértőek voltak, mindig mellettem álltak és önzetlenül segítettek. A falumban végzett szervezetben megértő emberek vesznek körül. Bartos Klára, Varga Márta, Bartalos István, Domonkos Erzsébet, Kiss András, Écsi Miklós — a helyi szervezet vezetői — segítségemre vannak a feladatok megoldásában. Az énekkar mellett jelenleg is — ha nem is rendszeresen — működik a tánccsoport, az irodalmi színpad és az esztrád együttes. Beneveztünk a járási Ady vetélkedőbe és az első helyen végeztünk. Hogy bizonyos területeken miért nem tevékenykedünk rendszeresen? Falunkban a színpad elavult. A kulturális terem, amely mozihelyiség is, nagyon rossz állapotban van. Nincs megfelelő helyünk a fellépésekre. Próbáinkat az általános iskolában tartjuk. Ezzel a gondunkkal sokat foglalkozunk a hnb kulturális és oktatásügyi bizottságában, amelynek tizenöt éve vagyok tagja. Az iskolában jelenleg rajvezetéssel bíztak meg. Azonkívül a tánckör és az irodalmi színpad munkáját irányítom. MEGÉRTŐ EMBEREK VESZNEK KÖRÜL Pedagógus vagyok. Szeretem a szépet, a jót, s mindig úgy éreztem és érzem, hogy a pedagógusnak nem csupán az iskolában kell helytállnia, de a tömegszervezetek munkájából is ki kell vennie a részét. A felszabadulás előtt a topol’níkyi általános iskola tanulója voltam, ahol kellően felkészítettek az életre, a kulturális tevékenységre olyan tanítók, mint Pálmayné Csiba Rozália és Greinet Károly, akik a tanításon kívül szerették még a dalt is, a táncot is. Ök ketten vezettek tánccsoportot és énekkart. így aztán amikor a bratislavai pedagógiai gimnázium tanulója lettem, szívesen vállaltam osztályomban a kultúrfelelősi teendők végzését. Mikor megalakult az Ifjú Szívek dőlés táncegyüttes, örömmel és lelkesen jelentkeztem az énekkarba. 1958-ig daloltam aztán a kórusban. Hrobbnovóba (Alistálra) kerültem tanítani. Kultúrát szerető közösségbe csöppentem. A tantestületben nagyon lelkes emberekkel találkoztam, akik jól irányították a CSEMADOK huelyi szervezet munkáját, az egész falu kulturális életét. Fiatal kolléganőmmel, Csakayné Papp Erzsébettel folytatói lehettünk a megkezdett munkának. 1958-ban tánccsoportunkkal az élvonalba kerültünk járásunkban. Számos koreográfiát tanítottam be, és saját elképzelésem alapján is leírtam a táncot. Ezekben az években sorra megnyertük a járási versenyeket és részt vettünk Bratislavában a kerületi versenyen is, amelyen a „Szálkái mulatság" című táncot mutattuk be nagy sikerrel. Az illetékes járási kulturális szervek készségesen segítették munkánkat. A tánccsoport vezetésén kívül a színjátszó csoport munkáját is irányítottuk. Több háromfelvonásos színdarabot tanítottunk be. íme a színdarabok címe: Asszonyháború Chiozzában, Baj van a szerelemmel, Házasság, Szeretve mind a vérpadig, Hamletnek nincs igaza, Dodi, Lidércfény stb. Legnagyobb sikerünket a Házasság című dráma bemutatásával értük el. Szerepeltünk vele a színjátszók Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) kulturális tevékenységen kívül mint iskolai úttörőcsapat vezetője még gyermektánccsoportot és énekkart is vezettem. Jelenleg is én készítem fel a gyerekeket a szavalóversenyre. Számos elismerő oklevél tanúsítja jó szerepléseinket. A járás élvonalába tartozó szavalókat neveltem, akik közül néhányon a Jókainapokon is helyezést értek el. Mint Écsi Erzsébet, Öllé Éva, Écsi Yvetta, Bock Andrea stb. 1972-től a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke vagyok. 1974-ben megalakult a helyi szervezet negyventagú énekkara, amelynek én vagyok a szervező vezetője. Az énekkar fellép a helyi és a járási ünnepélyeken. Három alkalommal szerepeltünk a Csallóközi Kulturális Napokon, a Bihari-napokon, járási dal- és táncünnepélyeken stb. Társadalmi munkám tökéletesen összeegyeztethető az oktatói-nevelői tevékenységgel, amit az iskolában, az osztályban végzek. Hiszen az itt felfedezett tehetségek is aktív részesei lehetnek később a kulturális életnek. Mind az iskolában, mind a helyi A Napsugár tánccsoport és az irodalmi színpad tagjai az általános iskola alsótagozatos tanulói. A tánccsoport a járás élvonalába tartozik. 1976— 1977-ben az első kategóriában mi képviseltük járásunkat a kerületi versenyen. Irodalmi színpadunk ebben az évben a Dunamenti Tavaszon a legszebb színpadi beszéd díját nyerte el. Pedagógus számára ez igazán nagy öröm. Nehéz’ ségek, problémák mindig adódnak. Szeretem a kultúrát, örömmel végzem a kulturális munkát. Évek óta tagja vagyok a Járási Népművelési Intézet dramaturgiai tanácsának, az irodalmi szakbizottságnak, amelyet a CSEMADOK járási bizottsága irányít. Mit mondjak még? 1965-ben az oktatásügy és a kultúra területén végzett áldozatos munkámért kerületi kitüntetést kaptam a tanítók napja alkalmából. 1976-ban pedig mint népműve; lési dolgozó részesültem járási kitüntetésben. A rám bízott feladatokat csak azért tudom maradéktalanul teljesíteni, mert segítségemre van a férjem és a fiam. SZIKHART LAJOSNÉ MARADANDÓT ALKOTOTT A CSEMADOK Nővé Zámky-i (érsekújvári) helyi szervezetének honismereti köre nemrégen értékes Fábry Zoltán emlékestet rendezett. Major Ferenc, a helyi szervezet titkára és a honismereti kör vezetője üdvözölte a megjelenteket, majd a suranyi közgazdasági technikum tanulói szemelvényeket olvastak fel Fábry Zoltán műveiből. A rövid kulturális műsor után dr. Csanda Sándor professzor, a bratislavai Komensky Egyetem magyar tanszékének vezetője Fábry Zoltán levelezéseivel ismertette meg a hallgatóságot. Figyelmet keltőén beszél Fábry életéről és irodalmi Dr. Csanda Sándor előadás közben munkásságáról. Érdekes epizódot említett a kiváló író első világháborús sorsdöntő élményéről. Az előadó hangsúlyozta, hogy Fábry Zoltán tanulmányíróként, kritikusként és publicistaként is maradandót alkotott. A „vox humana" gondolatát Ady Endrétől kölcsönözte. Említést tett' dr. Krammer Jenő gimnáziumi tanárról, valamint Kassák Lajosról. Az előbbivel levelezett, Kassákot pedig, a tekintélyes avantgardistát keményen bírálta. Dr. Csanda Sándor Fábry Zoltán egyéni stílusával is foglalkozott. Az egyéniségére jellemző szavak, kifejezések egész sorát említette. Fábry Zoltán kitűnő szemű éí képességű kritikus volt. Az elsők között ismerte fel József Attila nagy tehetségét. A hatvanas évek elejétől Magyarországon is sorra megjelentek a művei. HOFER LAJOS 6 Saskó Jenő felvétele
