A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-10 / 49. szám
Vlagyimir lljics Lenin több mint fél évszázaddal ezelőtt utalt arra, hogy a tudományos fejlődés következtében olyan színvonalú tömegpusztító fegyverek jöhetnek létre, amelyek eleve kizárttá teszik a háborút. Ma lényegében azt a korszakot éljük, amelyet Lenin megjósolt. Ha azonban az erőviszonyokat illetően csak a fegyverek és a hadsereg erejére hagyatkoznánk, akkor kilátástalan lenne sorsunk, hiszen azok logikája a csata, a háború logikája. Az, hogy ennél kedvezőbb időket élünk, az elsősorban is a szocializmus békestratégiájának köszönhető. A szocializmus és a béke erői az elmúlt évtizedben fölénybe kerültek a nemzetközi küzdőtéren. Ennek következtében még sohasem volt ilyen lehetőség a világháború kiiktatására, mint korunkban. A szocialista tábor, az egész haladó világ és a béke erői azon fáradoznak, hogy a béke egyre reálisabb tény legyen, hogy a fegyvernyugvás egyre nagyobb szolgálatot tegyen az emberiségnek, az emberi szabadságnak és nem utolsósorban a szocializmus ügyének. A nemzetközi imperializmus a második világiháborút követő időkben a maga részéről elkövetett mindent annak érdekében, hogy meggátolja a szocializmus nemzetközi előretörését. E cél elérésére törekedve a nyílt nukleáris zsarolás politikáját alkalmazta és ezzel a világháború közvetlen veszélyét idézte elő. A politikai feszültség és az ezzel járó hidegháború, a szocialista országok ellen folytatott diplomáciai és gazdasági blokád, a nemzeti felszabadító mozgalmaik ellen alkalmazott fegyveres beavatkozás mind-mind eszköz volt a haladás előretörésének meggátolásához. A hidegháborútól, a konfrontáció veszélyétől az enyhülésbe való átmenet a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett változásokkal függ össze. Kudarcba fulladt a nemzetközi imperializmusnak az a szándéka, hogy erő alkalmazásával hiúsítsa meg a szocializmus és a nemzeti felszabadítás erőinek előretörését. A nemzetközi feszültségnek a második világháborút követő időkben történt kiéleződésében komoly szerepet játszott az Egyesült Államok. A negyvenes és ötvenes években arra vállalkozott, hogy a világforradalmi folyamattal szemben összekovácsolja a kapitalista országok politikai, gazdasági, de nem utolsósorban katonai erejét, katonai tömbjét azzal a szándékkal, hogy megsemmisítse a szocialista világrendszert. Az imperialisták a negyvenes évek végére katonai támaszpontok rendszerét építették ki a szocialista országok körül. így 1949-ben létrehozták agresszív katonai tömbjüket, a NATO-t. Az Egyesült Államok 1950-ben beavatkozott Koreában. E beavatkozás célja az északi országrész ’népi demokratikus rendszerének megsemmisítése volt. Az intervenció kudarca azonban azt igazolta, hogy a nemzetközi erőviszonyok a szocializmus és antiimperialista erők javára tolódtak el. Az ötvenes évek közepén, nevezete-8
