A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-03 / 48. szám
SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK Naszvad (Nesvady) a Nyitra mentén, a komáromi járás északi határán fekvő nagyközség. Régebbi forrásmunkákból kitűnik, hogy népviselete a martosival és a komáromszentpéterivel együtt a járás legszebb és legszínesebb népviseletei közé tartozott. A nők alsóneműnek fél vászoninget és „négy szi" vászonból készült „péntüt" vettek fel. A péntű .elöl hasított, kötővel volt a derékra kötve, de lehetett korcos is. A félingek ujja gyolcsból készült. A könyékig apró ráncokkal szorosra varrták (varrásos féling), a szűk részre azután „lémec" került, amelybe színes szalagokat fűztek. A szalag két végét „csatra kötötték" (maslira). Az ing eleje végig gombolódott. Az alsóneműre vették fel a „midért" (pufándlit), ami a szoknyát tartotta. A 9—10 alsószoknya közül a legalsó mindig piros „pargétból" készült; a többi szintén készülhetett pargétból, de különböző színű kartonból is, viszont valamennyinek az alja piros posztóval volt beszegve. A felsőszoknya kockás szövetből, csíkos puplinból, selyempuplinból, vatmolból, fekete bársonyból, selyembársonyból, feketebársonyból vagy plüssbársonyból készült. Mind az alsó, mind a felső szoknya ráncokba volt lerakva. Díszítésükre „fogacsot", vagy „söprűt" használtak. Az ingre pruszlikot vettek fel. Anyaga azonos lehetett a felsőszoknya anyagával, de lehetett eltérő is. A pruszlik elejét ezüst vagy arany „sík" díszítette. (A sik esetleg zöld, vagy kék színű is lehetett.) A gombok alá a két szélén csipkés, széles „rúzsás szallag" volt varrva. A pruszlik hátuljára „boszontót" varrtak, amely a pruszlikéval azonos anyagból készült, és csipke vagy sik díszítette. A pruszlik elejét csak az első világháború utáni évektől kezdődően díszítették. A kötény piros, zöld, kék, vagy fekete klottból készült. A lányok fekete kötényt csak a böjti időszakban viseltek. A kötény alsó részére „mizliket" varrtak. A kötény alját csipke és keskeny szalag is díszítette. Hátul kapcsolták össze, kötője pedig elöl volt „csattra" (maslira) kötve. A női ruházatot tekintve, annyi a különbség a leány- és az asszonyviselet között, hogy amíg az asszonyok kendőt viseltek, addig a lányok (két ágból font lapos kontyot viseltek) „hajadonfűtt" jártak (télen is), a ruházat színe pedig férjhezmenés után kezdett sötétedni. A lányok a nyakukban ezüstgyöngyből fűzött négy-öt soros láncot viseltek, ezenkívül külön gyöngykötőt (szalagot) kötöttek hátul a nyakukba. Régebbi az ún. „csicsógyöngy", amely 6—12 soros, és szorosan simul a nyakra. A lábra színes patentharisnyát és félcipőt (bár- | sonycipőt) húztak. Kivarrott zsebkendőt tartottak a kezükben. Széleit varrás, sarkait színes rózsák díszítették. Ezt a viseletét télen a hosszúujjú kétsoros „lipityő" és a „tulipántos" kérgű (régebben puha, később keményszárú) csizma egészítette ki. A férfi ünneplő posztó- vagy adriaruha volt, kötött cérnagombokkal (gülügomb). A lajbi (kabát) alatt a férfiak szintén pruszlikot és fehér gyolcsinget hordtak. A pruszlikot a nyakban színes szalaggal kötötték meg. Színes pántlikák lógtak a legények kalapján lévő „csinált bukrétákról" is. A köznapi ingnek csak az ujja volt gyolcsból, a többi része vászonból készült (Naszvad mindig híres volt takácsmestereiről). A köznapi felsőruha a vászongatya és a pruszlik volt. Lábukon bőrpapucsot hordtak. Az ún. „priccses nadrágot" csak a 30-as évek közepétől viselték. Télen flanéros melegnadrágot és csizmát („huszárszegett szárút") hordtak. Téli felöltő volt a virágos bunda. A gyermekek iskolás korukig, vagy még tovább is „ubonyban" jártak. A vőlegénynél az öltözéket szintén gyöngybokréta és földig érő fehér szalag egészítette ki. Az itt leírt népviselet (az évszázad első évtizedeinek viselete) némileg megváltozott a II. világháborút megelőző és követő években (a nők viselete rövidebb és cifrább lett), az ötvenes évektől kezdődően pedig mindinkább eltűnik. NÉMETH GYULA
