A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-03 / 48. szám
„KLASSZ BULI11 - FÉNYCSÖVEKKEL A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN szerepelt. Mindkét dal melodikája és szövege egyaránt jól sikerült. A zsűri egyetlen, ám nagy hibája ezért, hogy az értékelés során teljesen figyelmen kívül hagyta ezt a jelentős művészi többletet. Igaz, a többi énekes is tehetsége, tudása legjavát nyújtotta, de „csak" széles körben ismert táncdalokat adtak elő; míg az egyébként jól éneklő Radó Szilvia a „saját bőrét" vitte vásárra . . . Kétségtelen, a döntés a szakemberek dolga, de azért hadd jegyezzem meg; dalszerzői, szövegírói ambícióit serkentő elismerés vagy különdíj mindenképpen megillette volna Radó Szilviát. Ezt igazolták a közönségszavazatok is, ahol Belokosztolszky Zoltán után ő végzett a második helyen! A sikeres országos döntő további három szereplője Kopácik Darina, Konkoly Jana és Godány Klára voltak. CÉLOK, LEHETŐSÉGEK Az elmúlt tíz esztendő során, ha nem is rendszeresen, de több alkalommal megrendezésre került már a hazai magyar fiatalok országos táncdalversenye. Az előző évfolyamok s az idei is egyaránt azt bizonyítják, hogy a fesztivál nagy népszerűségnek örvend, hogy a fiatalok százait mozgósítja és a nézők ezreit szórakoztatja. Célja: felkutatni a tehetségeket és lehetőséget adni továbbfejlődésükre. Kétségtelen, tehetségkutatói küldetését maradéktalanul teljesíti is, ám a díjazottak, a legjobbak továbbfejlődésének biztosításával már problémák vannak . . . Ugyanis nem tudok róla, hogy a fesztivál előző évfolyamainak legjobbjai — egy-két alkalmi meghíváson kívül — valahol is programszerűen fölléptek volna vagy központi segítség-A fesztivál második diját Kopper Sándor nyerte gél továbbképezhették magukat. És ez komoly mulasztás! A CSEMADOK első alkalommal vállalta főrendezőként a csehszlovákiai magyar amatőr táncdalénekesek fesztiváljának lebonyolítását. Tehát az ő feladata lesz, hogy lehetőségeihez mérten gondoskodjon Pethő Edit, Kopper Sándor, Rácz Alajos, Radó Szilvia és a többi énekes művészi továbbfejlődéséről, hogy felhívja a népművelési otthonok vezetőinek, a rádió dolgozóinak figyelmét ezekre a tehetséges fiatalokra. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy nemcsak ügyes táncosaink, jó szavalóink, neves kórusaink vagy folklórcsoportjaink vannak, de a fiatalok körében tehetséges táncdalénekesekkel is büszkélkedhetünk. Esetleges elkallódásuk vagy „ragyogásuk" elsősorban azon múlik: mennyire áll majd módjjkban kamatoztatni adottságaikat?! BORSAI M. PÉTER Prandl Sándor felvételei Az emberi sorsok alakulásával, jogi esetekkel foglalkozó riporter akarvaakaratlanul gyakran fordul meg bírósági folyosókon és tárgyalótermekben __ Különböző periratokat lapozgatva vagy tanúvallomásokat hallgatva jómagam is számtalanszor megállapíthattam már, hogy a leleményességnek — mármint a törvényszegő ügyeskedők, sikkasztok leleményességének — úgy látszik valóban nincs határa . .. Mert például az utcán sétálva kinek is jutna eszébe, hogy a kékes színnel világító fénycsövek néhány élelmes „vállalkozó“ számára a könnyű pénzszerzés és a törvénybeütkező meggazdagodás lehetőségét kínálják? Tény, hogy az utóbbi esztendőkben a hagyományos villanyégők helyett — mind a köz-, mind az irodai és háztartásvilágítás terén — egyszerűen divatba jött a fénycsövek használata. Nemcsak azért, mert nagyobb fénnyel világítanak; de azért is, mert használatuk sokkal gazdaságosabb az egyszerű villanykörtéknél. Egy-egy fénycső üzeméhez ugyanis gyárilag beépített fojtótekercs vagy egyéb áramkorlátozó előtét szükséges, élettartama pedig kétezer óra fölött van. Az irántuk mutatkozó keresletet növeli, hogy különböző színű fény szolgáltatására készülnek: a kékes színű „nappali“ fény az irodák, utcák és terek világítására szürkésfehér vagy sárgás, a lakások világítására pedig fehér fényű csövek készülnek. A kereskedelmi szakemberek megállapítása szerint, az utóbbi négy-öt esztendőben a piacon ugrásszerűen megnövekedett a kereslet e fluoreszkáló fényporral töltött világítótestek iránt. S nem véletlenül, hiszen ma már a legkisebb falu is ilyen korszerű, higanygőzlámpás közvilágítás bevezetésére törekszik, de a lakásépítésben is előtérbe került a fénycsöves megvilágítás. Így talán már nem is meglepő, hogy mind a közelmúltban, mind napjainkban is akadnak lelkiismeretlen, nyerészkedni kívánó raktárosok és villanyszerelők, akik — többnyire a Jednota vidéki üzleteinek vezetőivel szövetkezve — üzérkednek a ^különböző fényerősségű s más-más színekben világító fénycsövekkel... Mivel azonban kapzsiságukban az ilyen üzelmekbe keveredő egyének sohasem tudják: hol a határ, mindig újabb és újabb „bulikba“ sodródnak. Am csupán idő kérdése: mikor sújt rájuk a törvény keze. Ekkor pedig már nincs mentség, az ilyen esetek többségének bírósági tárgyalás jelenti a folytatását. 0 0 £ Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének legutóbbi jelentése szerint a világon kereken egymillió kábítószerélvezőt tartanaik nyilván, több mint húszmillió ember szív rendszeresen hasist, közel négymilliónyian rágnak coca-levelet, és egyre növekszik a kábítószerélvezők száma. Például az Amerikai Egyesült Államokban közel félmillió a számuk; legtöbbjük mivel anyagi eszközök nem állnak rendelkezésükre, lop, csal, rabol, sőt a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy pénzhez jusson és a „dealertől”, a kábítószerkereskedőtől drága pénzen, ahogyan ők nevezik: az anyagot, a gyilkoló mérget beszerezhessék. Amerikában és egyes nyugateurópai országokban is a legelterjedtebb kábítószer a heroin. A rendőrségek különleges, úgynevezett speciális osztályai foglalkoznak a kábítószerelőállítók, csempészek és kereskedők leleplezésével, akik a legrafináltabb módon állíják elő és hozzák forgalomba árujukat. Még a legagyafúrtabb rémregényszerzők fantáziájánál is szörnyűbb történeteket ír az élet. A kábítószer-csempészek és kereskedők semmitől sem riadnak vissza, pénzért mindenre képesek. Az Egyesült Államok hatóságai, mint az Associated Press hírügynökség jelenti egy olyan, nyolc éve működő Szlovákiában a kerületi és járási bíróságok, sajnos, ebben az esztendőben is több ilyen bűnügyet tárgyaltak. Ezek közül ismertetünk most kettőt. § A podkonicei Dominik Valent a Banská Bystricai-i Smreéina-üzem villanykarbantartója volt. Munkatöltetébe a legyöngült vagy már kiégett fénycsövek kicserélése is beletartozott. A gyöngébben világító higanygőzlámpák egy része ellenben továbbra is használhatónak mutatkozott. Valent agyában ekkor született a remek ötlet, miszerint a gyöngébb fényerősségű világítótesteket nem cseréli ki, hanem továbbra is üzemben hagyja; az újonnan vételezett fénycsöveket pedig egyszerűen a saját zsebére értékesíti... Lakásán így 96 darab 250 W és 52 darab 125 W erősségű fénycsövet harácsolt össze. Kitűnő tervébe Jozef Peniakot, a Jednota Michalová üzletének vezetőjét is beavatta, aki készségesen továbbította az árut a megrendelőknek: a michalovái, Cierny Balog-i, Pohronská Polhora-i és breznói helyi nemzeti bizottságoknak. D. Valent és J. Peniak ebben a „buliban“ 28 610 korona egyéni haszonra tettek szert. Régi igazság azonban, hogy evés közben jön meg az étvágy ... így volt ez Peniak és Valent esetében is, akiknek további „üzletekre" kerekedett kedvük. Valent vállalkozó szellemét bizonyítja, hogy most már munkatársaitól s más üzemekben vagy gyárrészlegeken dolgozó munkatársaitól is vásárolt fénycsöveket, melyeket eleinte .„csak“ a Jednota michalovái, később azonban már ufankai boltjában is értékesített. Az eset komolyságát bizonyítja, hogy a számlázási és könyvviteli machinációkba Milan Kurajda s Vladimír Noga, a michalovái és a Pohronská Polhora-i Hnb-k volt elnökei is belebonyolódtak. Eleinte csupán egy-két ezer koronás, később azonban nyolc-tízezer koronás tételek cseréltek gazdát a volt funkcionáriusok és üzletvezetők, illetve a D. Valent alkotta bűvös körben. Az ügyben a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróság hirdetett ítéletet. Dominik Valentot és Jozef Peniakot négynégy esztendei fegyházbüntetésre és tíz-tízezer korona pénzbírságra; Milan Kurajdát és Vladimír Nogát pedig a szocialista társadalmi tudajdon megkárosítását segítő bűntettért tíz, illetve tizennégy hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ennek letöltése után további két esztendeig nem szabad anyagi felelősséggel járó állást vállalniuk. A HUSZADIK SZAZAD PESTISE banda nyomaira bukkant, amely vietnami háborúban elesett amerikai katonák holttestében szállított heroint az Egyesült Államokba. A banda megbízottai Thaiföldön vásárolták fel a heroint, kilónként 1700 dollárért, majd 20 kilós adagokban, elesett amerikai katonák tetemeibe varrták, és az Egyesült Államokban kilónként 20 ezer dollárért értékesítették. A rendőrségek különleges osztályainak a munkája bővül, ennek ellenére mind Amerikában, mind a nyugat-európai országokban a kábítószerélvezők száma egyre nő. A Német Demokratikus Köztársaságban megjelenő „Zeit im Bild” című képes hetilap munkatársa Amerikában és Nyug at- Németország ban ká b ítószerél vezők között élt, s „A huszadik század pestise” című figyelemre méltó riportjában számolt be a kábítószerfogyasztás elleni küzdelemről. „A Német Szövetségi Köztársaságban — írja riportjában — az elmúlt két év§ A szocialista társadalmi tulajdon hasonló úton történt többszörös megkárosításáért került bíróság elé a huncovcei Jozef Kurila, aki munkaadója megbízásából a breznói Hídépítő Vállalat szerelőcsarnokaiban a villanyvilágítás korszerűsítésén dolgozott. E közben — közel tízezer korona értékben, 48 fénycsövet tulajdonított el. Értékesítésüket a Jednota Vefká Lomnica-i üzletének vezetőjé vállalta. Ez ellenben csak amolyan szúrópróba, mondhatnám szerény kezdete volt az első sikeres „bulit“ követő lopások sorozatának. J. Kurila néhány héttel később tíz további fénycsövet tulajdonított el, melyeket ezúttal a poprádi közszolgáltatási vállalatnak továbbított, majd több apróbb lopással szerzett további „zsebpénzt“... Az igazi, nagy „húzás“ csak most következett. A vérszemet kapott Jozef Kurila a Jednota predajnái üzletébe, ahol Mária Spisiaková volt a vezető, néhány száz korona híján kereken 90 ezer korona értékben szállított eladásra kisebb-nagyobb erősségű fénycsöveket. Kurila a bírósági tárgyaláson sajátos kifogást találva mentegetődzött: nem érzi magát bűnösnek, mondta, hiszen a Jednota különböző üzleteibe szállított fénycsöveket nem magánszemélyek, hanem helyi nemzeti bizottságok s egyéb közületek vásárolták meg. Mária Spisiaková még ennél is eredetibb ötlettel védekezett: „Bűnösnek érzem magam, mert magánszemélytől átvett árut adtam el, de nem tudtam, hogy Kurila lopott fénycsöveket kínál eladásra..." — hangzott a gyermeteg kifogás. Szó ami szó, valóban érdekes filozófia — Spisiaková talán úgy gondolta, hogy Kurila otthon a térdén gyártja ilyen nagy számban a különböző fényerősségű higanygőzlámpákat?! A szocialista társadalmi tulajdon súlyos megkárosításáért az ügyben illetékes bíróság Jozef Kurilát öt esztendei szabadságvesztésre ítélte, Mária Spisiakovát pedig tiltott üzérkedés vádjában találta bűnösnek, s ezért másfél esztendei fegyházbüntetéssel sújtotta. A börtönbüntetés mellé mindketten szigorú pénzbírságot is kaptak. emberi snnamr ben feltűnően sok tizenöt-huszonöt év körüli fiatal halt meg titokzatos körülmények között. Hivatalosan öngyilkosok lettek. Az igazság azonban az, hogy a tragikus körülmények között elhúnyt fiatalok kábítószerek rabjai voltok, és túladagolták a gyilkos kábítószert. Amerikában ezen a téren még rosszabb a helyzet. A nyugat-németországi kábítószer csempészek és kereskedők központja Hamburgban van. A Hamburger Abendblatt szerint a legnagyobb nyugat-német kikötővárosban 1500 olyan kábítószerélvezöt tartónak nyilván, akiken már nem lehet segíteni. A kábítószereket különböző éjszakai lokálokban, bárokban rafinált módon árusítják, úgyhogy a nyomozóknak nagy türelemmel és kitartással kell dolgozpiok, hogy a bandákat leleplezzék. P,e nemcsak Hamburgban, hanem Nyugat-Berlinben, Kölnben és más városokban is, különösen a fiatalok körében terjed a ká b ítésze ré Ivezet. A heroin, a hasis, az LSD és a további kábítószerek egyre több és több áldozatot követelnek. Ezek úgy pusztítanak, ölnek, mind egykor a pestis. De ennek is véget kell vetni ebből q „betegségből” ki kell gyógyítani az emberiséget. 17
