A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-03 / 48. szám
Sir Simon de Canterville (Holiősi József) a kisértet és bájos unokahúga, az örökké éhes Virginia (Blaskó Nóra) 0 0 0 A komáromi (Komárno) műkedvelő színjátszók (a Szakszervezetek Háza és a CSEMADOK h. sz. együttese) egyik szereplőjük betegsége miatt az idén lemaradtak a Jókai-napokról, s így a darabot, amellyel benevezni szándékoztak már csak később tudták bemutatni. A siker titka — az esetek túlnyomó többségében — az erők helyes felbecsülésében rejlik, s ezzel nagyon is tisztában volt Tories János rendező már a darab megválasztásakor. Eljártam a próbákra, amikor még csak a szöveget tanulták, a súgóra támaszkodtak (Matkovics Ibolya), és később is, amikor már csak a szerepek csiszolgatásán fáradoztak. S láttam, hogyan izgult a gárda hajtómotorja, a segédrendező, az örökifjú Löwinger Laci bácsi, aki mindent biztosít, beszerez, telefonál, informál, kellékeket hajszol, szelíden leckézteti a későnjövőket, figyelmezteti azokat, akik zavarják a próbát. Negyedórával a bemutató előtt: Platzner Tibor díszlete remek. A ,,kísértetkastély" egyetlen szobája és egy függönnyel leplezett helyiség, a kísértet rejteke. A felvonások közti szünetekben nem kell átépíteni a színpadot. A díszlet tökéletesen illik a darab tónusához, hangulatához. Mindenki izgul, legjobban Löwinger Laci bácsi, a segédrendező. Egyedül a rendező látszik nyugodtnak, és néhány jól időzített tréfával helyrebillenti a szereplők lelki egyensúlyát. Azután megkezdődik az előadás, és megy minden, mint a karikacsapás. Mindenki tudja a helyét, a szerepét, a világosító csakúgy, mint a hangtechnikus vagy a darab bármelyik szereplője. Tories János akarata kilenc embert mozgat a színpadon. De ezek a szereplők nem élettelen bábok, hanem húsvér emberek (még a kísértet is), akik élnek a színpadon, a maszk és a festék alatt, tudják a szöveget, jó a beszédtechnikájuk, természetesen mozognak és saját maguk is élvezik a játékukat. Vége az előadásnak. Siker, taps és sok-sok virág. Mindenki megkönnyebbül, felszabadultan mosolyog, nevet beszél. De lássuk a szereplőket, akik sikerre vitték a darabot Komáromban. Sir Simon de Canterville Hollósi József alakításában kaoagtafáan bizarr kísértet a maga nemében, néhány puszival! lekenyerezhető, s egy szép fiatal leány rábízhatja szíve legféltetteb titkát. A jó öreg kísértet megfogadja, hogy többé nem háborgatja a Gugger famíliát és még meg is ajándékozza a leányt, a vöröshojú Gugger Veronikát, (Bohil Rozália). Koporsólakó, láncot csörgető kísértet létére is csak olyan ember ő, mint a századvégi idősebb gáláns lovagok. A kísértet unokahúga, Virginia — vagyis Blaskó Nóra — szellem létére is olyan látnivaló, hogy szívesen legel rajta a férfiszem. Játékosan bohó, kedvesen gunyorcs, örökké éhes kislány, aki ennivaló ártatlansággal dézsmálja Guggerék elemózsiáját. A nézőtéren ülő férfiak közül bizonyára többen gondoltak arra, hogy nem is lenne bolondság egy ilyen édes kis házi szellem. A Gugger família „tipikusan" mai és akár azt mondhatnám, tipikusan pesti. Bérelt kastélybon laknak, de bőröndből esznek, hogy otthon nyári élményeikkel dicsekedhessenek és ráadásul jómódú angol férjet fogjanak szemtelenül csinos lányuknak, aki biztos hogy odahaza sem maradhatna pártában. Az apa — Dobai János — nagyhangú ember, de tudatában von, hogy a családban ő a legkisebb úr. Van humorérzéke és belenyugszik helyzetébe. A felesége, Gugger Lajosné (Baráth Erzsébet) célratörő és lánya helyett is harcol annak jövendőbelijéért. Mátyás fiúk (Vasi József) igazi mai fiatalember. A szülei ugyan még gyereknek nézik, de nagyon jól átlát férjfogó fondorlataikon. Szereti, de kissé lenézi, lekezeli őket, A kísértet szórakoztatja nevetésre és csínyekre ingerli. És most néhány szót arról az „angol” fiatalemberről, akit Guggerék meg akarnak fogni (és meg is fognak) a leányuknak. Mr. Davenportot Sztrecskó Rudolf személyesíti meg. Ö az az ember, aki ugyan mindig késik a próbákról, s ő az együttes „fekete báránya", de a színpadon azután kivágja a rezet, kiváló teljesítményt nyújt. Ebben a darabban kétarcú egyéniség: naív angol fiatalember, de egyúttal kitűnő szimatú üzletember is. Mrs. Umney (Szlancsík Margit) házvezetőnő a „kísértetkastélyban". Az első felvonásban merev tartásé,, kardos fiatal özvegyként mutatkozik be, azután felenged. Kiderül, hogy mint oly sokszor, a látszat csalt. Csintalan aszszony, aki nem a falvédőről mászott le Balról jobbra: Mrs. Umney (Szlancsík Erzsébet), Gugger Lajosné (Baráth Erzsébet), Gugger Mátyás (Vasi József), Gugger Lajos (Dobai János), Gugger Veronika (Bohil Rozália) és Mr. Davenport (Sztrecskó Rudolf) a darab egyik jelenetében és tisztában van azzal is, miből lesz a cserebogár. Hát még akkor, amikor Guggerék jóvoltából ráébred jogaira. Szlancsík Margit először szerepel színpadon) eddig az együttes súgója volt), de ebben a sokrétűen bonyolult szerepben is helyt tudott állni. Lord Canterville (Molnár Lajos) a kastélytulajdonos. Abból tengődik, hogy a kispénzű turistáknak — jutányos áron — bérbeadja az ősi kastélyt. Szegény már annyira a tönk szélén áll, hogy egyetlen alkalmazottjánál is eladósodott. Ha pénzzé tehetné az ódon kastély szúette bútorait vagy őseinek arcképeit, a kísérteten kívül valószínűleg csak a legszegényebb egerek ütnének nála tanyát. Ahogyan nálunk egyesek kiadják hétvégi házukat jópénzű nyaralóknak, lord Canterville a kastélyból csinál pénzt. íme a kilenc szereplő, pontosan egyéniségükhöz szabott szerepben. S ez Tories János legnagyobb érdeme. A szereplők itt olyan embereket alakítanak, amilyen sok van, és éppen ezért értjük meg őket, viselkedésüket, kacagunk velük együtt. Hiszen adott esetben hozzájuk hasonlóan cselekednénk. Vannak az életben szerencsés találkozások. A komáromi műkedvelőknek az a szerencséjük, hogy van egy Tories Jánosgk. S a rendező szerencséje? Erre a kérdésre már ő maga válaszol. — Az a szerencsém, mert igazán az, hogy csupa tehetséges, ügyszerető emberből áll az együttes, Löwinger Laci bácsi nélkül például nehezen boldogulnánk. A másik nagy szerencsénk, hogy a Szakszervezetek Háza támogat bennünket anyagilag és erkölcsileg egyaránt. A szereplőink öregek és fiatalok, leányok és többgyermekes családanyáit. Éppen úgy vannak köztünk kétkezi munkások, mint értelmiségiek. Ez a lehető legideálisabb, legegészségesebb összetétel. Arra törekszünk, hogy lehetőleg mai darabokat játsszunk a lehető legmagasabb színvonalon. Tudatában vagyunk, hogy a műkedvelő színház műsorpolitikája csak az elkötelezettség politikája lehet. Kis&é fájlaljuk, hogy nincs „gazda” aki propagálna bennünket... — Számításotok szerint még hányszor adjátok elő a darabot? — Jövő tavaszig még legalább 14— 15 előadást tervezünk, inkább többet, mint kevesebbet. NAGY LÁSZLÓ ENDRE PRANDL SÁNDOR felvételei 15 Tories János, a rendező Löwinger Laci bácsi, a segédrendezö
