A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-16 / 28. szám
Tanácskozott a Szövetségi Gyűlés A Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája kétnapos együttes ülésén megvitatta és jóváhagyta az 1976. évi állami zárszámadás javaslatát, valamint a fiatal tudományos dolgozók oktatását és továbbképzését szabályozó törvényjavaslatot. Leopold Lér szövetségi pénzügyminiszter expozéjából kitűnt, hogy az elmúlt évben is jó ütemben fejlődött a népgazdaság és emelkedett a lakosság életszínvonala. Tovább szilárdult pénzünk vásárlóereje. A bonyolult gazdasági feltételek között is sikerült megőrizni a költségvetési egyensúlyt. A lakosság pénzbevételei 4,8 százalékkal növekedtek, és az átlagbér elérte a 2370 koronát. Az alapvető közszükségleti cikkek kiskereskedelmi árszintjének stabilitása mellett a reálbér 2 százalékkal, a személyi fogyasztás 2,8 százalékkal, a társadalmi fogyasztás 7,1 százalékkal növekedett. Hazánkban ma kb. 46 ezer tudóst és főiskolai végzettségű technikust, valamint 16 ezer tudományos dolgozót tartunk nyilván. Társadalmunk a tudománynyal és a kutatásokkal kapcsolatos kiadásokra évente a nemzeti jövedelem 4 százalékát fordítja. A szóban forgó Szavaznak a képviselők tmc mwttxuwmt m* < Tanácskozik a Szövetségi Gyűlés 4. ülésszaka törvényjavaslat az érvényes jogszabályok összesítésével és kiegészítésével a legfőbb elveket rögzíti. Ezek egyike a tudományos dolgozók azonos módszerek alkalmazásával történő egységes oktatása, valamint munkajogi viszonyaik egységes alapon való szabályozása. KÉPES KRÓNIKA Dániában növekszik a munkanélküliek száma. Ez év tavaszán elérte a 180 ezret. A külkereskedelmi mérleg hiánya 20 milliárd dán korona, ami a kétszerese az 1975. évinek. Képünkön: A koppenhágai munkaközvetítő hivatal előtt egy falragasz tüntetésre buzdítja a munkanélkülieket. A Német Szövetségi Köztársaságban 1970—1976 között 85 százalékkal növekedtek a katonai kiadások. A fegyverkezési verseny felemészti a tartalékokat és lehetetlenné teszi szociális reformok megvalósitását. Képünkön: Esseb 18 ezer lakosa (többségükben fiatalok) a békéért és a leszerelésért tüntet. (Felvételek: CSTK) A „SAJTOSZABADSAG“ Nyugat-Németországban A tavaly elhunyt Karl Herman Flach ismert nyugatnémet publicista és politikus az újságírás tankönyvében azt írja, hogy a sajtószabadságot úgy kell értelmezni, hogy az újságírónak nemcsak arra van joga, hogy igazat Írjon, de arra is, hogy leírjon olyat is, ami nem igaz. Ezek szerint tehát egyetlen nyugatnémet újságírónak sem lehetett lelkiismeretfurdalásra, amikor leírta azt a töméntelen hazugságot a szocialista országokról, ami az utóbbi időben a nyugatnémet sajtóban megjelent. Azonban hiba lenne azt hinni, hogy az újságírás fent említett erkölcsi normája csak a szocialista országokkal kapcsolatos propagandában érvényes. Ugyanilyen módszerekkel alkalmaz ugyanis a burzsoá sajtó belpolitikai vonatkozásban is és mindent megtesz annak érdekében, hogy a sajtó csakis kizárólag az uralkodó osztályok érdekeit szolgálja, kerülve minden társadalomkritikát, mely nem áll összhangban az uralkodó osztályok elképzeléseivel. Az utóbbi időben figyelemre méltó jelenségek játszódnak le a sajtó és általában a tömegtájékoztató eszközök berkeiben Nyugat-Németországban. Ugyanis a tömegtájékoztató eszközök, a sajtó, rádió, televízió felelős vezetői, löszerkesztők és kiadóvállalati igazgatók egyre nyíltabban nyúlnak a cenzori beavatkozáshoz, a tömegtájékoztatási eszközök dolgozóival szemben. Megjegyzendő, hogy mindez ott történik, ahol a kifelé irányuló propaganda nem győz eleget beszélni a burzsoá országokban uralkodó sajtószabadságról. Az egyik legutóbbi konkrét eset a nyugatnémet televízióban játszódott le, ahol betiltották „a Vállalati tanács" című műsort. A betiltás oka az volt, hogy a vállalkozók szövetsége állandóan tiltakozott a műsor ellen, mondván, az adásban kommunista tendenciák vannak, mert a munkásokat megismertetik jogaikkal. Érdekes Peter Kleinert újságíró esete is, aki az egyik tévéadásban élesen kritizálta, hogy a nyugatnémet sajtóban óriási figyelmet szentelnek a bűnözésnek, de figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a Dinamit-Mobel vegyművek üzemeiben a munkából kifolyólag tucatjával betegednek meg a munkások. Ezért Kleinert jelenleg a munkaügyi bíróságon kénytelen harcolni azért, hogy megmaradhasson jelenlegi munkahelyén. A sajtószabadság terén az a helyzet Nyugat-Németországban, hogy a lapkiadóknak már nincs is beleszólásuk a lap tartalmába. Ez azért van, mert a kiadóvállalatot a kíméletlen konkurrenciaharcban a maximális haszon elvét tartják szem előtt, és ehhez elsősorban is szükségük van a monopóliumok és a konszernek támogatására: a jól fizetett hirdetésekre. Ugyanakkor azonban a lapok ki vannak szolgáltatva a konszernek és monopóliumok kényekedvének, lényegében ezek döntenek egy-egy kiadóvállalat létéről vagy nemlétéről. A nyugatnémet lapkiadók szövetsége osztályizervezet s ez a Szövetségi Köztársaság alkotmányával s törvényeivel ellentétben nem habozik nyiltan korlátozni a sajtószabadságot Nyugat-Németországban. Például Eckhardt Spoót, a nyugatnémet újságírók szakszervezetének elnökét a Frankfurter Rundschau kiadója azért bocsátotta el állásából, mert Spoo könyvet adott ki, és ennek egyik szerzője írásában kritizálta a Frankfurter Rundschaut. (A könyv cime: A Német Szövetségi Köztársaság sajtója tabu.) Természetesen az sem volt véletlen, hogy a felmondásra éppen akkor került sor, amikor az újságírók szakszervezetileg kezdtek szervezkedni. Ebben az időben Rudolt Augstein, a Spiegel kiadója több újságírót bocsátott el liberális nézeteik miatt. Elbocsátásukat a kiadó azzal indokolta, hogy egy esetleges baloldali eltolódásnak a szerkesztőségi gárdában az lenne a következménye, hogy a Spiegel elvesztené a monopóliumok és a konszernek hirdetéseit és gazdasági nyomásnak lenne kitéve. Hasonló a helyzet ami a sajtószabadságot illeti, a rádiónál és a televíziónál is. Ezek bevételeit is lényegesen befolyásolják a konszernek és a monopóliumok hirdetései. Ez a tény ezeknek a tömegtájékoztatási eszközöknek a munkájára is rányomja a bélyegét. A rádió- és televízióhálózat a szövetségi rendszernek megfelelően tartományi szervezetű, s vezetőségükben paritásos alapon részt vesznek a politikai pártok és a legreakciósabb társadalmi szervezetek képviselői, viszont a szakszen/ezetek képviselete ezekben a szervekben minimális. Ezek a szervek könyörtelen cenzúrát alkalmaznak mind a televízióban, mind a rádióban. Dahmüller nyugatnémet tudós, aki a tömegtájékoztató eszközök területén végez felméréseket, kifejti, hogy a tömegtájékoztató eszközök a politikai adásokat hovatovább a minimumra csökkentik, és csakis olyan híreket közölnek, amelyek az uralkodó osztályok érdekeit szolgálják. Uniformizálódik a televízió és a rádió adása. Erről az uniformizálásról viszont úgy akarják ■elterelni a figyelmet, hogy a televízió és a rádió tartalmában látszólag sokoldalú műsorokat sugároz, ami lehetetlenné teszik, hogy a nézők megállapíthassák, hogy egységes politikai koncepcióról van szó. Egyoldalúnak bélyegeznek mindent, ami a szociális konfliktusok szféráját illeti, s ami nem felel meg a polgári pártok elképzeléseinek. így például a Süddeutscher Rumdfunk vezetői nem engedték meg Alfred Andersch neves nyugat-németországi költő egyik versének elszavalását a rádióban, mert a költő kritikus hangon beszélt arról, hogy a haladó gondolkodású embereket elbocsátják munkájukból az NSZK-ban. Ilyen tehát a sajtószabadság Nyugat- Németországban, ahol az uralkodó osztályok nap mint nap az emberi jogokról beszélnek, s más országokat is ki akarnak oktatni arról, mik is azok az emberi jogok, pedig — mint látjuk — odahaza is lenne éppen elég tennivaló ezen a területen. — vj — 5
