A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-19 / 46. szám

Beleles a jegyzetembe és azt mondja:

— Ezt ne írd! Mert nem én vezetem. Mi vezetjük. Közösen, kollektiven. Itt mindenki elmondhatja a véleményét, vagy legalábbis igyekszünk oda hatni, hogy el is mondja. A beleszólás joga mindenkié, s én nyugodt lelkiismerettel alszom el, mert úgy érzem, az nemcsak szólam, hanem a mindennapi gyakorlatban hasznosan megvalósuló alapelv. Ha eredményeink magyarázatára vagy kiváncsi, akkor ebben keresd, de előbb győződj meg róla, úgy van-e, ahogy mondom.

Nem tartom szükségesnek. Egyszerűen elhiszem. Hogy miért? Talán csak azért, mert rokonszenves az igazgató modora, nyíltsága. Az igazgatók többnyire mások. Szeretik a szólamokat, tudnak nyilatkozni, esetleg látszatot kelteni, sokat beszélni, keveset mondani. Kosztankó Antalban, a Bajcsi Állami Gazdaság igazgatójában másfajta embert gyanítok.

Végigbeszélgetjük a délelőttöt. Sok mindent megtudok tőle. Látom, ebben az emberben van vér, ambició, képességű tapasztalat, alkotókedv és -készség, magabiztosság és szerénység, indokolt esetben jogos szerénytelenség is. Biztos vagyok benne: tud bánni az emberekkel, mert nem tartja magát többre náluk. Mindig tudja, hogy mit akar, s miért. Ritkán téved — és ha mégis: akkor beismeri. Ez nem kevés. De nincs is merszem többet írni a személyéről, mert tudom, az sem tetszik majd neki, hogy dicsérem. Mert természetesnek veszi, hogy az ember a maga legjobb képességei szerint végezze a munkáját s legyen hasznára a közösségnek. Véleménye szerint az ilyen embertípus csak másodsorban lehet riporttéma. Az érdekes az, aki nem igy, de rosszul vagy rosszabbul cselekszik, vezet, dolgozik. Mert abból több az okulás.

Ennyit az igazgatóról, aki nem hagy. ta magát lefényképezni.

Mindezek után szétnéztem a gazdaságban. Megnéztem a hatalmas paprikaföldet, ahol az állami gazdaság kertészetének asszonyai, meg a besegítő gimnazisták a paprikaszüret vége felé

meg is teszi. Szinte jólesik, mert igaza van, mert nem nagyképűségből teszi, hanem azért, mert szókimondó és mert drága az ideje. Persze hogy drága, hiszen az ország egyik legnagyobb s legjobb állami gazdaságát vezeti.

nem tudok vele találkozni. Mondom, pontos ember. Amikor pedig negyedszer, egy megbeszélt időpontban keresem — fél óra késéssel érkezek. Látom az arcán: legszívesebben leteremtene, s mire ezt leolvasom az arcáról, már

Az igazgató elfoglalt ember — ezért aztán pontos is. Ahogy maga mondja: kicentizettek a napjai. Háromszor hasztalan keresem. Egyszer munkaértekezlet, egyszer egy külföldi tanulmányút, harmadszor már nem is tudom mi miatt

16