A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-09 / 27. szám
SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK díszítették. Nyakukban több soros eziistláncot viseltek. Színes (kék vagy cinóberos) kötött harisnyát és magas szárú bársonycipőt hordtak. Figyelemre méltó a lányok és asszonyok hajviselete. Hajukat középen elválasztva, 8 vagy 12 ágba „rozmaringosra" fonták be és kontyba tűzték. A fésülködés fél óráig is eltartott, így mindig már szombaton este megfésülködtek, hogy vasárnap ne kelljen időt pazarolni. A menyecskék ünnepen színes kasmírkendőt, hétköznap egyszerű karton „hátrakötő“ kendőt kötöttek. A menyecskék minden vasárnap más-más színű ruhába öltöztek. A hónap első vasárnapján tiszta fehérbe, második vasárnap rózsaszín, világoskék, vagy halványzöld ruhába, harmadik vasárnap sötétebb kávészínű vagy bordó, az utolsó vasárnap pedig fekete ruhába öltöztek. A „legünnepibb" öltözetnek a fehér vagy egészen világos színű ruhákat tartották. Ezekbe öltöztek nagy ünnepeken. Természetesen mindig megfelelő színű kendőket is kötöttek. A menyasszony fehérben esküdött. A halvány színű esküvői ruhák csak a két világháború között kezdtek divatba jönni. A férfiak viseletében is az első világháború után történt változás. A vászoninget és vászongatyát 1925—28-ig viselték. A zsinóros ellenzői posztónadrág már az első világháború előtt is ismert volt. A posztó mellényt télen nyáron viselték. Télen ezt még bélelt kabát egészítette ki. Gyakori volt az angol szövetből készített nadrág és mellény. A húszas évek végéig viselték az „untercet" is. Rendszerint kék vagy zöld színű volt, kávé-színű gallérral és „lémeccel“. Inkább a gazdagabbak viselték. Télen csizmát, nyáron papucsot viseltek. Gyakran készítettek öreg csizmaszárból szandált, amit ugyancsak nyáron viseltek. A gyerekek 7—8 éves korukig „puncás szoknyába" jártak, fejükre süsüt tettek. A fiúk öltözete a lányokétól csak abban különbözött, hogy kék szalagot is viseltek a süsübe fűzve. MÉRYNÉ T. MARGIT Az érsekújvári (Nővé Zámky) járás nyugati csücskében fekvő falvak viseletében sok közös vonást találunk. Elsősorban a szoknyák hossza, láncolása, de a ruhák szabása is sok hasonlóságot mutat. E falvak közé tartozik Szőgyén (Svodín) is. Viselete a palóc viseletek nagy csoportjába tartozik. A szőgyéni viselet alakulásában az első világháború után történt lényeges változás. Az első világháború előtt a női öltözet alapját a bevarrott ujjú rövid vászoning és péntő képezte. Nyáron ehhez fehér pruszlikot, télen bársony vagy klott anyagból készült, bélelt „farkaspruszlikot" viseltek, amelyet elöl nagy ezüst csattal kapcsoltak össze. Ünnepeken a „tüttüsös", „petrezsélmes" sűrű-rojtú kásmir nyakbakendöt, nyecceskendős, vagy sűrű-ráncos kendőt viselték. Nyári félünnepi ruhadarab volt a „cilimúzi lipityő", amely bársonyból készült. A húszas évektől kezdve a rövid vászoninget hasonló szabású hosszú váltotta fel, de ehhez már péntőt nem viseltek. A cilimúzi lipityőt a „szerteállós blúz" váltotta fel, elmaradt a nyakbakendő is. A két háború között divatba jött a gyolcs ing, és a fehér pruszlikokat kezdték hímezni. A féllábszárig érő felsöszoknya anyaga selyem, bársony, „kazán" (posztó), karton és barhet lehetett. Kedvelt nagyünnepi szoknya volt a lángszinű szoknya. A szoknyán 25—30 cm széles pléhelés volt. A felsőszoknya alatt 3—4 vasalt alsószoknyát viseltek, ezeket nyers keményítőbe mártva, sodrófa segítségével igazították nagy ráncokba és hagyták megszáradni. A kötény fekete, zöld, kék vagy fehér anyagból készült. Az alját sűrű gépi hímzéssel
