A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-12 / 45. szám
(JANIGA JÓZSEF KIÁLLÍTÁSA A CSALLÓKÖZI MÚZEUMBAN) A Csallóközi Múzeum Janiga József fiatal, tehetséges festőművész az utóbbi néhány évben alkotott műveiből rendezett kiállítást. A Nemesócsán élő és alkotó művész kiállításán a művészet iránt érdeklődő, a művészetet szerető és tisztelő látogatók varázslatosan szép csallóközi tájakban gyönyörködhetnek. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy Dunaszerdahelyen örvendetesen megnövekedett a művészet iránti érdeklődés és kialakulóban van az állandó táríatlátogatók tábora. Erről tanúskodik a Janiga kiállítás ünnepélyes megnyitása is, melyen több mint kétszázan szorongtak a kiállítási csarnokban. Janiga József tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott, de az igazi kibontakozásra a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán került sor, ahol képzőművészeti nevelés és orosz szakos tanítói oklevelet szerzett. A szerény, szűkszavú, de annál tehetségesebb festőművész egyik legjellemzőbb tulajdonsága a szívósság és a kitartó szorgalom. Műveiből a tisztaság, őszinteség, a szülőföld és a természet iránti szeretet érzése árad, ezért kiállított képei mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztály körében tetszést aratnak. Művészetére jellemző a realisztikus ábrázolásmód. A különböző hatások és „izmusok" ugyan felfelbukkannak munkásságában, de végeredményben ezek is az objektív valóság megelevenítését, a valóság művészi ábrázolását segítik elő. Janiga festészetében fontos helyet foglal el a falusi táj, a parasztházikók, a falusi élet jellegzetes mozzanatainak ábrázolása. Utánozhatatlanul eredetiek e témájú alkotásai, mert az alkotó nemcsak ismerője és jó megfigyelője, hanem közvetlen részese is a falusi életnek. Nagyon jól megfigyelhetjük a faluhoz való közvetlen emberi viszonyát a következő alkotásain: „öt fehér házikó", „Falusi udvar", „Ruhaszárítás", „Nemesócsai motívum III., IV., V.", melyek 1973—1977 közötti években készültek. Vannak esetek, amikor egy-egy tárgy, vagy alak Alföldi táj (1973 — olaj) jellegzetes elhelyezése folytán tipikus falusi üdeség, a falusi élet igazi varázsa árad képeiből. Ilyen pl. a „Falusi motívum, 1975" alkotásán a házhoz támasztott létra, a „Fehér házikó, 1972“ és a „Falusi motívum V.“ deszkakerítése, vagy a „Falusi udvar III., 1974” c. művén az udvaron csipegető fehér csirkék csapata. Janiga művészetében ritkán találkozunk figurális alkotásokkal. Ha igen, akkor is általában egyedüli, magányos alakot ábrázol. Ilyen pl. a „Magány, 1974" c. munkája, ahol az egyedül üldögélő anyóka, a levelét hullajtott égre meredő csupasz faágak, a borús ég és a nagy ház egyetlen kis ablakocskája a magányt, az egyedüllétet es elhagyatottságot fejezi ki bravúrosan. A „Egyedül, 1974" c. művén az ajtóban magánoson álldogáló emberi alak, a ház egyetlen ablakát félig eltakaró hideg, régi kerítés szintén az elhagyatottság nagyszerű példája. Leszögezhetjük, hogy minden ecsetvonás a kép elmélyült tartalmi kifejezésmódját, mondanivalóját szolgálja. A csallóközi táj varázslatos szépsége, a beláthatatlan sík vidék szintén a szívéhez nőtt Janigának. Meglepő mély átéléssel ábrázolja a csallóközi utakat szegélyező és tanyákat körülvevő füzeket, melyek annyira elválaszthatatlan jellemzői a két Duna közötti rónaságnak. A táj csodáló szeretete nagyszerűen visszatükröződik az „ÜT, 1976“, „Csallóközi táj, 1975“, „Fűzfák II., 1976", „Tél, 1977“, „Őszi eső, 1976", „Csallóközi motívum, 1976" és „Nemesócsai motívum, 1975" alkotásain. Janiga festészetében általában kevés színt alkalmaz, de a színek bravúros variálásával csodálatos színharmóniát sikerül elérnie. Műveivel való személyes találkozás ezért jelent felemelő és felejthetetlen élményt minden tárlatlátogató számára. MAC GYULA Kiss László felvételei Falusi udvar II. (1975 — olaj) Falusi motívum III. (1974 — olaj) DÉNES GYŰRGY: FÖLKELEK MAGÁNYOMBÓL Létezés magánya bennem s elhagyott utak, nem tudom, mivé kell lennem, hívságos a nap, hívságosak a csillagok, s minden földi íz, mégis, ami bennem ragyog, egyedüli lét, egyedüli fogódzó, mely köt, maraszt, derít, mámort kínáló kehely s olthatatlan hit, s így kelek föl a magányból minden reggelen, hallom szinte, égi kürt szól, a föld megremeg, s úszik fölöttem gyöngyfelhő, lent az utca ráng, minden könnyű és szökellő, búból visszaránt, S nő a sajgás bennem, nő a hűs remény, csoda, tengermozgásban emőba, sodródom tova, mig az élet emel, fönntart s élek érte már, reményem vegyítve gonddal jár át a sugár. TÓTH LÁSZLÓ versei: VIRRAD, LASSAN Kulcsárnak Az asszonyok, lám, mind alusznak. Alusznak a régvolt Ilonák és Ildikók, meg a király- és cigánylányok is valahol a folyóparti füzekben. Hajuk lágyan elomlik, s megrezzen rajta a hajnali fény. A mi erőnk s borunk fogyóban már. Poharunk mind sűrűbben kiürül. Indultunk valaha jó rendet s házat találni: életünkbe, ím, belelóg a szél. Nyelvünk árva madár, erőtlen szárnnyal csattog csak. Gyanakodva közelítünk minden újabb vershez, mi toliunkból kihull: megvirrad lassan. Asszonyaink, lám, alusznak még, s nekünk, éberen is mellünkig ér a víz, az álom és a halál. VISSZAJÖSSZ, LÄM Visszajössz lám mindig visszajössz egy másik időből s egy másik térből is odvas fűzfákban meghálsz idegen ágyokban ébredsz hangosan rádköszönnek akiket már rég elfeledtél CSALLÓKÖZI VALLOMÁSOK 11
