A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-12 / 45. szám
Kővetkező számunk tartalmából: Dr. Fonod Zoltán: ADY FORRADALMISAGA Fister Magda: ÍZES, ZAMATOS ALMA Király Ernő: AZ ÉRTÖL AZ ÓCEÁNIG Varga Erzsébet: ADY ENDRE NOVELLÁI Reszeli Ferenc: BAJCS VILLANÓFÉNYBEN Címlapunkon I. Grossmann, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei — A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. m m voltam Tornaújfaluban (Tur^JTT nianská Nová Vés) azon a gyűlésen, amelyen három egyesített szövetkezet küldöttei — nyolc Bódva-menti falu népe — arról hozott döntést, hogy az 1973-as évet közösen, egy gazdaságban kezdik. Ez a három, korábban egyesített szövetkezetből kialakított gazdaság akkor a „Győzelmes február 25. évfordulója” nevet kapta. Abban az időben sokat töprengtem afölött, hogy az ilyen „szuper-egyesülés” mennyi elvégeznivaló munkát vet a felszínre. Abban biztos voltam, hogy az egyesítés nem csupán gazdasági-termelési szempontból állítja a vezetőket új, eddig nem ismert feladatok elé, hanem emberi szempontból is. Ma már aligha kell bárkinek is magyarázni a nagyobb egységekbe való tömörülés gardasági előnyeit. Mindenki előtt világos, hogy ennek megvan a maga belső logikája, amely hosszabb távon a magasabb szintű gazdálkodást, a szakosított termelést, az integrációt és a kooperációt biztosítja. Az egyesítésnek azonban ez csupán az egyik, a gazdasági oldala, amelynek nehézségei az egyesítés utáni egy-két év alatt megoldhatók. Ugyanis a vezetők, s a szövetkezet tagsága mögött húsz-huszonöt év tapasztalatai állnak. Ettől izgalmasabbnak tűnt abban az időben — s még ma is annak tűnik — az egyesítés emberi vonatkozásainak a kérdése. Hogy hogyan tudnak beilleszkedni a korábbi kisebb közösségek ebbe a nagyobb egységbe. Mert addig, amíg egy falu egy szövetkezet volt, mindenki mindenkit ismert; a vezetők és a tagság együtt nőtt fel, tudták kitől mit várhatnak, mire lehet számítani. De hogyan alakulnak ezek a kapcsolatok az olyan egyesített szövetkezetben, amely nyolc falu népét egyesíti? A szövetkezet tornaújfalusi székházában ez az első kérdésem Köteles János agrármérnökhöz, a szövetkezet elnökéhez. — Ma már a kérdésre lényegesen könnyebb választ találni, mint az egyesítés idején, — mondja az elnök — hiszen közel négy év közös munkája áll mögöttünk. Voltak problémáink, de különösebb ellentétek nem mutatkoztak. Négy év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy össze lehet hangolni ekkora közösséget, de . . . — De? — De rengeteg munka, erőfeszítés kell hozzá. Mert egy sor olyan szemléleti, s gazdasági vonatkozású dolgot kell összehangolni, amely korábban a szövetkezeti tagok előtt ismeretlen volt. — Azt hiszem, elsősorban a gazdasági egyenetlenségek összehangolása volt a fontosabb az egyesítés után. Hiszen a három szövetkezet gazdálkodása, eredményei, ha nem is nagy mértékben, de eltérőek voltak. — Ez természetes, hiszen másként aligha lehetne eredményesen dolgozni. Ami pedig az eltéréseket illeti, azokat több tényező határozta meg. Például az is, hogy hol, mikor alakult meg a szövetkezet. Hogy hol mikor kezdték a közös gazdálkodást. Tornaújfaluban, Tornán, Ájban és Méhészkén 1952-ben; Horvátiban, Bódvavendégiben, Szódudvarnokon és Szádelőn 1956-ban. Ma már nem látni, de abban az időben a négy évnyi különbség nagy előnyt, illetve hátrányt jelentett. S nem csupán a gazdálkodás színvonalában, a termelési eredményekben, hanem az emberek szemléletében is. — A kezdet, és a mostani nagy egységé szerveződés között volt egy közbeeső lépcsőfok is. — Igen. A nyolc falu 1963-ban három szövetkezetté egyesült. Azt is mondhatnám, hogy az akkori egyesítés a gazdasági kiegyenlítődés fontos lépcsőfoka volt. Jó alap a tízévvel későbbi — a AHOR^^ PARANCSA SZERINT I GÁL SÁNDOR mai — nagyobb gazdasági egység létrehozására. — Az 1972-es gazdasági eredményeik a következők voltak: nálunk — Tornaújfalu, Horváti, Bódvavendégi — gabonafélékből az átlagtermés 34,2 mázsa volt A Torna, Áj és Szádudvarnok-i egyesített szövetkezetben 32,7 mázsa termett hektáronként abban az évben. A Szádelő—Méhészkei eredmény már egy kicsit gyengébb volt: 25,7 mázsa. De náluk a talajviszonyok lényegesen kedvezőtlenebbek, mint az előzők esetében. Ugyanebben az évben ez egy tehénre eső fejési átlag az előbbi sorrend szerint: 3417, 2221, illetve 2613 liter volt. A különbségek itt az egyes szövetkezetek szakosításából erednek. Hasonlóan az egy hektár redukált te-Köteles János Szüretelnek a szövetkezetben 2
