A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-05 / 44. szám

PRÓZAÍRÖINK ARCKÉPCSARNOKA

BALÁZS BÉLA

A Rozsnyó melletti Hórskúton született 1931-ben. Húszéves kora óta újságíró. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Magyar-népművelés szakos. Bratislavában doktorált 1974-ben. Jelenleg az Új Szó rovatvezetője.

Művei:

Közös hazában (1972), tanulmány, szlovákul (1975).

Mielőtt elfelejteném . . . (1973), emlékezések, gyűjtemény.

Életünk (1973), kismonográfia.

Együtt, egymásért (1974), emlékezések, gyűjtemény.

A „harmadvirágzás” kezdete (előkészületben) tanulmány.

A mi utunk (előkészületben) tanulmány.

tartja állandóan műsorán, hogy méltán váltja ki a szakemberek elismerését. Az ilyen színházpolitika kockázattal jár. A gazdag műsor nem egyszer a színvonal kárára megy. A jelentékeny színházi megoldások mellett nem ritkák az elsiklások, a melléfogások, az esetenként kiforratlannak tűnő hangok. De inkább ez a kísérletezés, ez a lassú úttörés, a fiatalok állandó és álhatatos támogatása, az új tartalom és mondanivaló keresése, mint a sorozatos előadások esetleges pompája, fénye és teljes kiforrottsága, különösen akkor, ha a színház nélkülözi az árnyaltságot és a sokoldalúságot.)

Az Új Szó a harmadvirágzás harmadik kritikáját (ezúttal is Egri Viktor tollából), 1949. március 5-én Bratislava, a negyediket pedig 1949. március 26-án Budapest színházi életéről közölte.

Az első könyvismertetés az említett Fábry esszékhez, a film- és színházi kritetében — de nyugodtan állíthatjuk, hogy a színvonal tekintetében is — az előző számok mindegyikén túltett a lap 1949. július 30-i száma, amely Petőfi Sándorra emlékezett, a költő halálának 100. évfordulója alkalmából. A tizenkétoldalas ünnepi számban kilenc oldalnyi anyag foglalkozott Petőfivel. A csehszlovákiai magyarok közül Lőrincz Gyula, Szabó Béla és Sas Andor, a klasszikusok, valamint a magyarországi írók közül Jókai Mór, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Zelk Zoltán, Gergely Sándor, Keszi Imre és Faludi György írt Petőfiről. A cikkeken és emlékezéseken kívül a lap még számos Petőfi verset, és Petőfivel kapcsolatos rövidebb írást, anekdotát, képet közölt.

Az Új Szó ezúttal úgyszólván minden oldaláról bemutatta Petőfit. írt a költő születése és halála körülményeiről, írt arról, hogyan viszonyult Bemhez, a for-A „HARMADVIRÁGZÁS" KEZDETE

(Részlet)

Csehszlovákia magyarságának a közel hatvan éves történelme, irodalma és szellemi fejlődése általában három korszakra osztható. Az első korszak húsz évig tartott, és az 1918-tól (a Csehszlovák Köztársaság megalakulásától) az 1938-ig (az első Csehszlovák Köztársaság szétdarabolásáig) ívelő időszakot öleli fel.

Az alapozás, a magvetés, az irodalmi élet és o haladó szellemű magyar nyelvű sajtó megteremtése a Magyar Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába került emigráns írók és politikusok nevéhez fűződik. Közülök úttörő munkát végzett többek között Mácza János, Jász Dezső és Háy László. Ezekben az években indult a csehszlovákiai magyar irodalom első nemzedéke: Forbáth Imre, Fábry Zoltán,

Győry Dezső, Sellyéi József, Egri Viktor, Szabó Béla, Morvay Gyula, Dömötör Teréz, Sas Andor és még sokan mások. Társadalmi és szellemi életünk akkori képviselői — egy új helyzetnek megfelelően — a semmiből teremtettek viszonylag virágzó és sokrétű irodalmi életet. Erre az időszakra az alapozás jellemző.

Az 1938-tól az 1948-ig tartó második korszak nemcsak terjedelmét tekintve rövid. E tízéves időszaknak a termése is gyér. A felszabadulásig a fasizmus terrorja fékezte a folytonosságot, irodalmunk kibontakozását, a továbbfejlődést. Később, 1945-től 1948-ig a háborús évek következményei kényszerítették némaságra a csehszlovákiai magyar szó és írás képviselőit A második korszak évei alatt is születtek jelentős alkotások. Ekkor (1940-ben) jelent meg például az Emberi Hang, amely Győry Dezső költészetének legmagasabb szintjét képviseli. Ezt az időszakot mégis a terméketlenség, a magábazárkózottság és a levertség jellemzi. Művek helyett ezekben az években népben, alkotóban többnyire csak a jobb jövőbe vetett hit reménye élt.

A csehszlovákiai magyar irodalom és szellemi élet harmadik korszaka — a Fábry Zoltán által „harmadvirágzás”nak nevezett időszak — 1948. december 15-én, a csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának, az Új Szó első számának a megjelenésével kezdődött. Az 1945-ös osztályfelszabadulás és a csehszlovák munkásosztálynak az 1948 februárjában elért győzelme után a csehszlovákiai magyaroknak az Új Szó megindulása jelentette az anyanyelv használatának a jogát, az irodalom és általában az anyanyelvi szellemi élet fellendítésének az első lehetőségét. A korszak máig tart. Jellemzője: állandó mennyiségi és minőségi gazdagodás . . .

A harmadvirágzás irodalmában — Fábry Zoltán, valamint az első nemzedék néhány tagjának munkássága révén — az esszé nyiladozott leghamarabb. Fábry Zoltánnak 1948 végén és 1949 elején Az üzenet, József Attila szlovenszkói útja, Ember az embertelenségben, Chaplin —• Osvecinben és A kutya jobban tudja címmel jelentek meg az első írásai.

Már a kezdéskor, viszonylag érett formában, jelentkezett a film- és a színházi kritika. Az Új Szó második számában (1948. Karácsony) Prágai levél egy magyar filmről címmel megjelent az első ilyen jellegű írás. A névtelenül közölt cikk elemezte a Valahol Európában című, Prágában akkoriban bemutatott filmet, majd aláhúzta, hogy a magyar filmgyártás Prágában jól szerepelt. A mű a legjobb orosz és francia filmekre emlékeztette a nézőt. A témára a lap később (1949. március 5-én) visszatért. A filmről Valahol Európában címmel Szabó Béla írt — a film rendezőjéhez, Radványi Gézához kapcsolódó személyes emlékeit is idéző — kritikát. (Szabó Bélának ezzel az írással jelent meg az Új Szóban az első közlése.)

A harmadvirágzás első színházi kritikája az Új Szó 1949. január 29-i számában jelent meg Prágai színházi levél címmel. A cikket Egri Viktor írta August Jakobson szovjet-eszt író A Kondor család című drámájának az E. F. Burian szíházban történt bemutatójáról.

A rövid, rugalmas esztétikai szempontokat képviselő, tartalmilag és formailag egyaránt igényes írás Egri Viktort kész kritikusként mutatta be. A nyelvileg akkor még gyakran botladozó, többször túlságosan elnyújtott és gyenge cikkeket is közlő lapban jól hatott az említett tömören megírt és a lényegre mutató kritika.

Egri Viktor második alkalommal (1949. február 12-én Prágai színház címmel jelentette meg, az előbbihez hasonló, tartalmas kritikáját. (Elmondta, hogy Prága színházi életének van egy sajátossága, amely a népi demokráciák országainak egyetlen más fővárosában sem tapasztalható. Két operája és tizenöt prózai színháza az élő és az elhunyt hazai írók, az orosz és a szovjet szerzők, a klasszikus és a külföldi haladó szellemű írók oly hosszú sorát

tikákhoz, valamint a különféle évfordulók alkalmából írt megemlékezésekhez viszonyítva kissé későn, csak 1949. június 11-én jelent meg. A Práca Könyvkiadó által Részvét és dac címmel kiadott szlovák nyelvű versgyűjteményt méltatta Egri Viktor. A második könyvismertetés csak két hónap múlva (1949. augusztus 11-én) jelent meg. Az Új idők — új emberek című, csupán jelzéssel (—kcs—) aláírt cikk P. A. Pavlenko Boldogság című regényét és a Szteppei nap című elbeszélését méltatta, majd kifejtette óhaját: „Reméljük, hogy lapunk olvasóinak kezébe csakhamar elkerül ezeknek a műveknek a fordítása."

Indulásának első időszakában az Új Szó könyvkritikát később is csak ritkán közölt, aminek nyilván az a magyarázata, hogy a magyar nyelvű könyvek az üzletekben és a könyvtárakban csak jóval a magyar nyelvű sajtó megindítása után jelentek meg. A magyar nyelvű könyvekről szóló első közleményt az Új Szó Új könyvek kerülnek dolgozóink kezébe címmel 1949. szeptember 23-án jelentette meg. Hírül adta, hogy megérkeztek Magyarországról az első könyvküldemények, és ezentúl rendszeresen kapunk majd magyar nyelvű könyveket; megindul nálunk is a magyar nyelvű kiadás. Az első könyvszállítmány a következő könyveket tartalmazta: Lenin: Válogatott művek, Sayers: A nagy öszszeesküvés, Gorkij: Az anya, Ehrenburg: Vihar, Jilemnicky: Töretlen föld, Fucík: üzenet az élőknek, Solohov: Új barázdát szánt az eke. Ezen kívül Móricz Zsigmondtól, Marxtól, Engelstől, Lukács Györgytől és mások tollából megjelent köteteket is tartalmazott a küldemény.

Csehszlovákiában a felsrabadulás után az első magyar nyelvű kiadványokat 1949 októberében-novemberében a Szlovákiai Szakszervezetek Tanácsának kulturális osztálya jelentette meg a Práca Könyvkiadó gondozásában. Az „első fecskék” a szakszervezetek életét és munkáját elemző brosúrák voltak. A Práca említett kiadványaival szinte egyidőben a Pravda Könyvkiadó is megjelentetett néhány politikai tárgyú brosúrát. Elsőnek a marxizmus—leninizmus klasszikusainak egy-egy műve látott napvilágot.

Az Új Szó ünnepi számai (1948. Karácsony, 1949. Újév, 1949. Húsvét, 1949. Május 1.) bővített terjedelemben, tizenkétoldalon jelentek meg, és tekintélyes mennyiségben közöltek irodalmi anyagot. Az olvasmányos írások tekinradalomhoz, a néphez, barátaihoz, az irodalomhoz, valamint az uralkodó osztályhoz, az urakhoz, irt szokásaikról, elmondta, milyen volt Petőfi a színész. Az Új Szó ünnepi száma hangot adott annak is, hogy milyen hatást gyakorolt Petőfire Pozsony, aki 1840-ben tizenhét éves korában négy napig 1841-ben, tizennyolc éves korában kétszer két-két hétig, végül 1843-ban másfél hónapig tartózkodott a koronázó városban, s aki itt ismerte meg a szellemi munka robotját, és a szellemi kizsákmányolást, a hajléktalanságot, valamint az uralkodó osztályok kiszolgálása által jóléthez jutott írókat. A lapból kicsendült, hogy a sok nehézség Petőfinek tovább szilárdította a jellemét, és azt az elhatározását, hogy a maga útján járjon, amely a költőt végül is mind művészi, mind politikai tekintetben a nép, a dolgozók, az igazi demokrácia eljövetelét várók oldalára állította.

Az Új Szó Petőfi száma az olvasók tudomására hozta, hogy Petőfi bevonult a történelembe úgy is, mint a magyar nép költője, és úgy is, mint a magyar nép politikai vezetőinek egyike.

Petőfi Sándort 1949 júliusában és augusztusában Szlovákia-szerte ünnepelték. Bratislavában a Belügyi Megbízotti Hivatal hangversenytermében és a vár szabadtéri színpadán emlékeztek a forradalmár költőre halálának 100. évfordulója alkalmából. A Belügyi Migbízotti Hivatal hangversenytermében rendezett emlékünnepélyen Laco Novomesky Petőfit méltató írását Andrej Plávka olvasta fel. A vár szabadtéri színpadán — sokezres tömeg előtt — Illés Béla, a magyarországi küldöttség vezetője mondott ünnepi beszédet. A Petőfi évfordulóról megemlékezett a CSEMADOK is. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének a legtöbb helyi szervezete a Petőfiről készített műsorral kezdte meg tevékenységét.

A harmadvirágzást az is elősegítette, hogy Prágában 1950. február végén, Bratislavában pedig 1950 augusztus 15-én Magyar Könyvesboltot nyitottak, amelyek egyaránt árúsították a magyarországi és az itteni kiadású könyveket.

Az Új Sz^ Petőfi száma minden tekintetben igényes, kiemelkedő szerkesztési teljesítmény, fontos állomás a lap — és a .harmadvirágzás — történetében. A felszabadulás után a csehszlovákiai magyar olvasók mennyiségileg és minőségileg egyaránt ezzel a számmal jutottak először számottevő irodalmi értékű olvasmányhoz.

14