A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-05 / 44. szám
—~ ^ EH3 Következő számunk tartalmából: Gál Sándor: A KOR PARANCSA SZERINT A HÉT versenye: A NAGY OKTÓBER ÉS A VILÁG Duba Gyula: VÁLTOZÓ TÁJAKON J. Blecha: HUSZONKETTES IRÁNY, VÍZAKADÁLY! Címlapunkon: Moszkva fényei (APN felvétele), a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlociarne, n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom egy hosszú kálváriákkal és golgotákkal teli történelmi időszakot zár le és egy reményekkel teli, emberhez méltó történelmi időszaknak nyit kaput. Ezért kell, hogy állandó tapasztalatforrásunk legyen, necsak alkalmi, jubileumi megemlékezés tárgya. 1917. november 7 — eddig a dátumig nagyon sok víz lefolyt a Volgán, ezrek és ezrek pusztultak el a cári börtönök sötét celláiban, Szibériában, a Pecsorán. Ezreket és ezreket hajtottak végig a nagy orosz tájfestő, Levitan által is megfestett Vlagyimirkán, a szibériai száműzetés helyére vezető könnyek áztatta úton. Miközben Oroszország — ahogy mondták — a népek börtöne volt, a Romanovok nagy pompával ünnepelték meg 1913-ban a család trónra kerülésének 300. évfordulóját. Legendáshírű uralkodócsalád volt, családi gyilkosságok sorozata kíséri trónváltásaikat, de itt-ott látványosan kacérkodtak a humanizmus, a szabadság gondolatának fitogtatásával, látszatával is. 1861- ben például rendeletileg megszüntette a jobbágyrendszert, de a szabadságnak megkérte az árát. Meg kellett váltaniuk a parasztoknak a szabadságot, azt mondják, a Romanovok 51 milliót szedtek be a váltságdíjból, egymilliárd 600 millió rubelt pedig az ún. állami parasztoktól, földmegváltási díj címén. Ebben az időben Oroszországnak 150 millió lakosa volt. Ebből mintegy 100 millió kisparaszt és mezőgazdasági munkás, a 30 ezer nagybirtokossal szemben, akik a termőföldek, az erdők nagyobb részének tulajdonosai voltak. Oroszország története — ahogy Lenin mondja — az újkorban az évtizedek egész során át a forradalmárok hosszú mártírsorának története. A cárizmussal folytatott harcban sok ezren pusztultak el. Pusztulásuk új harcosokat szült. Mind szélesebb és szélesebb tömegeket vitt harcba. A szervezettebb harc, mint Október előhangja kb. 1905-ben kezdett jelentkezni, így júniusban a Potyomkin cirkáló legénységének lázadása volt az első matrózfelkelés a cári tengerészetben. Ezt megelőzte a pétervári Putyilov művek januári sztrájkja. Híres megmozdulás volt az ún. „véres vasárnap“ 1905. január 9-én, amikor mintegy 140 ezer munkás vonult fel „könyörgő menetben" szentképekkel, ikonokkal, egyházi zászlókkal és a cár képeivel. A cár, aki isten első földi helytartójának vallotta magát és akinek képe a szentek képei, az ikonok között libegett a menetelő tömeg fölött, nem hatódott meg, és a könyörgők tömegébe lövetett meghallgatás helyett. 1905 decemberében robbant ki a fémmunkások sztrájkja, mely fegyveres felkeléssé fejlődött. A parasztmegmozdulások is egyre szaporodtak. Elfojtásukra félelmetes büntető expedíciókat küldtek, amelyek egész falvakat borítottak lángba. A Szibériába vezető utak mentén büntetőtáborok és fegyházak lándolata állt a száműzöttek átmeneti elhelyezésére. 1912 tavaszán a Léna-Goldfield részvénytársaság aranymosó mun-2
