A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-29 / 43. szám

*

Jaj, csak kis szerelem az, ami öl, küldte Ady versét 1913 július elsején a temesvári asszonynak, akit „kis senkim"-nek nevezett. Egész rövid életén át szerette a „kis szerelmeket". Többnyire titkosak voltak.

Azt hiszed, hogy a nagy múzsáknak küldött verseim valóban, mind nekik szólnak? — kérdezte tőlem Ady őszintesége valamelyik óráján. — Hát mertem volna a nagy szerelemmel szemben, hogy kis szerelemről énekeljek? Bizony, megírtam azt is, hogy gyáva vagyok: én vagyok a legjobb ember. Emlékszel a versre? (Emlékszem!) Hogy ne mondjak mást és hogy tudjad, az Új versekben már az első év zsoltárai között az IÁldott csodáknak/ Tükre a szemed/ nos — az Vészi Margitnak szólt. Titkosan persze nagyon titkosan ...

Vészi Margitról, a nem is túl kicsi és nem is rövidéltű szerelemről (1904 őszétől vagy hat évig tartott) én magam is tudtam, mielőtt még Adyt megismertem. Margit osztálytársam és barátnőm volt, amíg férjhez nem mentünk mindketten.

De hogy ki volt K. £., akicől ismételrang. Eszter fűzőkészítést tanult és megnyitotta fűzőszalonját. Az egész párizsi magyar kolónia tudott félhivatalos kapcsolatáról Návayval és ez is hozott klientélát. Diósy Ödön ügyes kereskedőember létére azokban az években Párizsban exportőr-importőr volt. Cégirodája, forgalma és összeköttetései voltak. Návay jóakarata ehhez fontos volt. Arra kérte tehát feleségét, hogy Kalocsai Eszter újonnan nyílt fűzőszalonjának legyen vevője. Amit Diósyné híven betartott. Csak éppen egy alkalommal Eszter maga ment el a rue de Lévisbe, a megrendelt „anyaggal”. Nem találta otthon a háziakat, csupán Ady Endrét. Várakozás közben — kölcsönös érdeklődés alapján — megismerkedtek. Diósyné hazaérkezett és rossz néven vette Adynak is, Eszternek is, hogy beszélgettek. Eszterrel nem éreztette haragját Návay miatt. Adyval annál inkább. Bizony, tragikus természet volt mind a kettő. Adélt féltékenységi, Adyt hűtlenségi kényszere sodorta és egyikük sem tudta megfékezni szenvedélyét.

1909 az az év, amely náluk mindenképpen dúlt állapottal járt, hiszen a „duk- duk affért” az 1908-tis november robbanást, nyomon követte. Abban az izgalmi légkörben K. E. mint indulatkiváltó jelenség, mélyen benne jár. Magam úgy tudom és hiszem, hogy szerepImmár hat évvel,

Hat ősszel megcsatáztunk S mégis csak volt egy kis tavasznyi, Kurta tavasznyi boldogságunk.

Hat évvel hamarább, 1903 őszén követte Ady első ízben Lédát Nagyváradról Pestre. De az az ősz is már tele volt csatározással, akkor Ady volt féltékeny és magából-kikelt, erről tanúskodnak közreadott levelei és Földessy szerint az ő Balogh című novellája. (Földessy megőrzött levele is hozzám.)

A füzér második verse Az ágyam hívogat: a megrokkant idegzet önmaga iránt irgamatlan gyónása. A harmadik vers: A vén komornyik. Ady feketén hajlong és jelenti, hogy aki volt, régen elment és már haza se tér. A negyedik, Az elsőség jósága, önérzetvers, hogy őt megalázni nem lehet.

... Élet kerülget vagy Halál? Mindegy, de amig én megyek,

Elől megyek

S mindenki csak a nyomomban jár.

Igenis, mindenki. Az ötvers-füzér legnagyobb verse azonban a Hiába hideg a Hold. Halló embernek ez a vallomás Ady legmélyebb szerelmi ódája. Két élőlény — férfi és asszony — egybeforrottságáról sohasem vallott izzóbban sem ő, se más a magyar lírában. Őszi szítén szó esett az idővel megjelent levelekben, arra csak akkor döbbentem rá bizonyossággal, amikor Ady Lajosné, akivel 1913 őszén kötöttünk barátságot, Lajos halála után 1941-ben Érszentkirályon, a költő ládája leveleit elém nem teregette, hogy azokat sajtó alá rendezzük. A leveles ládát, amely addig lezárt volt, először Édes, azután Lajos, végül „öcsémné" örökölte.

A levelekben 1909 tavaszán bukkan fel először K. E., csak így, kezdőbetűsen. Lajos kesereg egyik Párizsba írt levelében, hágy vidéki gimnáziumi tanár létére még mindig nem kapta amire áhítozik, a Pestre való kinevezést. A jótestvér, Endre, a távolból nyugtatja :

.., türelem, bizalom ... nézd az én esetemet. És én se vagyok kétségbeesve. Most még a nyárig maradok. Mert lélek otthon, betegen és érzékenyen, ezer ellenség közben.

„Az ő esete”. Áldatlan nőügyek miatt Lédával minduntalan összecsapnak. Abban az évben pedig a legtöbb csata, bizony K. E. miatt zajlik. Ki volt ő? Én nem a viharok idényén, hanem négy évvel későbben ismertem meg, odakinn, Párizsban.

Kalocsai Eszter az első világháborút előző esztendőkben viruló fiatal nő volt. Tisztes kárpitosmester leányaként Kecskeméten született. Iparművészetet tanult, de mert jól rajzolt Nagybányára került, valamelyik ismert festőművészhez. Ott ismerkedett meg többek között unokanővéremmel, Dénes Valéria festőnövendékkel és annak jövendőbeli férjével, Galimberti Sándor piktorral. Valéria és Sándor Párizsban folytatták tanulmányaikat, Eszter is Párizsba utazott. Természetesen, bizonytalanul művészjövő elé mentek. A nagy mentropolisban Eszter megismerkedett Návay Aladárral, a magyar követség akkori kereskedelmi attaséjával. Návay délceg, szép férfi volt és nagyon magányos, mert házassága egy bécsi leánnyal nem sikerült. Felesége hallani sem akart válásról. Viszont ő és Eszter egymásba szerettek. Návay kérte Esztert, hogy tanuljon meg olyan mesterséget, amiből Párizsban megélhet. Kezdő festőnek lenni: nyomor, barátnőnek lenni: nem

lése egyáltalán nem olyan formában történt, ahogy azt Adél fantáziája kifestette. Mert Adynál ez az incidens kétséget kizáróan csak kis szerelem volt, inkább évődés, játszódás, kedvtelés és szomjúság (az örök) valami másra, mert kellemesnek, üdítőnek látta Esztert és adottságait. Eszter viszont komoly kötöttségben élt. Ö Návayt szerette, boldog volt szeretetében — és tíz évvel későbben valóban a felesége lett, miután Návay a magyar kommün idején el tudott válni. Eszter Návayval Budapesten telepedett meg, a Rózsadombon vettek kis, festői házat, ott éltek harmonikus életet Návay haláláig. Amikor 1933—34 telén Diósyné súlyos betegen szanatóriumban feküdt, mindketten meglátogatták. És Eszter részvéttel őrizte meg emlékét.

Návayné Esztert rózsadombi otthonában gyakran vette körül két serdülő unokahúga, akik rajongással szerették. Az egyik orvoshoz, a másik belső építészhez ment férjhez. És manapság ők, két barátságos özvegyasszony, az informálóim Eszter egykori életéről. Nem én kutattam fel őket, a fiatalabbik, Irén, kereste ismeretségemet. Ök is hódoló Ady-hívők, Eszteren keresztül.

2.

Visszatértek a duk-duk -utáni évhez. Immár nem tavaszához, őszéhez. A Nyugat 1909 október 16-iki száma Ady öt vers-fűzérét közli. Az első a „szigetvers".

Fakó gyepét, kínlódó lombját,

Őszi virágát Láttam ma a szigetnek S fakó gyepét, kínlódó lombját Legény-volt őszi szivemnek.

vének, koporsó-ágyának, elmenekülésének fáradtságát így váltja fel a lángoló rádöbbenés: hiába hideg a hold, mi ketten egyek vagyunk. Ez több, mint földi szerelem, ez fölemelkedés nemismert dimenzióba s az időnek ebben nincs múlása. így gyónta meg a betegszívű ember többféleségét. Kettéhasadt voltát emésztő belső lángját, amelyet hiába dermeszt a hold, az sohasem válik dermedtté.

A versfüzér Lédának szólt, aki épp egy héttel hamarább, 1909 november

9-én írt neki Párizsból levelet, amelyet Lajos megőrzött s amelyből Annával egyetértőn — hiszen jellemezni akartunk — szószerint kiemelhettem néhány sort. Diósyné levelének hangvétele mindvégig rendkívül izgatott, mert megtudta, hogy K. E. őt megelőzően Pestre utazott. (Úgy képzelte, Adyhoz.) Hiszen Adynak írja: . . . Konyhalányok, varrónők és méltóságos asszonyok (kellenek), mintahogy maga szellemes variáltan ezeket össze szokta válogatni. És utóbb, megint csak K. E.-re vonatkozóan: Szolgálókkal nem szokás barátságot tartani...

„Szolgáló?" Eszterre? Ugyan!

Ez a szó különös félreértések kútforrása lett.

Hanem az ötvers-füzér tisztán leszűri — valósággal egy korszak tanulságát: a kis szerelem nem a költő nagy élménye s a nagy élménynek ne legyen kicsinyes földi mértéke (kicsinyesség nem az Ady világa), mert az ő meghasonlott, tragikus, kozmoszba tágult szerelme — az hiszen örök. Térben és időben felmérhetetlen. Már nem a testé. Az aranyszoboré.

Ezt pedig teljes súlyában meg kellene érteni — véli a versek mögött Ady.

3.

Hogy az akkori kis szerelem mint női jelenség mégis milyen bűbájos volt az első világháború előtti években és egyéni virágzásában, azt én is felmértem 1913 decemberében, amikor anyám szava elől, aki tiltotta Adyval kötendő házasságomat, Párizsba menekültem, hogy ott várjam be a hozzám készülő Adyt. Megírtam Egyszeri kaland című életregényemben, hogyan küldte el hozzám Kalocsai Eszter Montparnasse-i festőbarátomat, Réth Frédit meghívással, hogy látogassam meg. Nem ismertem, nem tudtam kicsoda. Azt mondta Frédi: Eszter kiváncsi, milyen az az asszony, akit Ady feleségül akar. Azt feleltem ingerülten, azért menjek el hozzá, mert ő kíváncsi reám? Nem megyek! De Frédi, aki igaz művész volt, azt felelte, azért fogadjam el a meghívást, mert Eszter jó ember. Minden Párizsban élő magyar művészt megsegít, ha bajba jut. Az én festő-rokonaimat is, Dénes Valériát és férjét, Galimbertit. Erre elmentem. Szép

volt a fiatal Eszter, magyar paraszti földben gyökerező virágszál. Se kifestés, se uraskodás, se fölény. Előkelő negyedben lakás és fűzőszalon összefüggőn, választékos ötórai vendéglátás, jómodor. Néztem a sima haját, sugárzó tekintetét, tisztán éreztem lénye őszinteségét és egyszerűségét. Megértettem — mindent. És így tettem el emlékeim közé.

Még csak egyet jegyzek itt fel a későbbi Ady-kutatók számára, akik élő nyomokat majd már sehol sem találnak. Amit soha senki nem sejtett és mégis van valamennyire pszichikai jelentősége: 1910 nyarán; Ady Lajosék

házasságkötésük után, Újtátrafüredre utaznak. Ady utánuk utazik. De nem ott száll meg ahol ők, hanem külön lakik, Csorbatón. Lajos a Tátrában nyaraló fiatal tanárkollégáival járt össze. De a kulisszák mögött, Csorbatón ott van — Eszter is. ö, nem egyedül, hanem barátnőivel, Bellaliny-Braun Károly likőrgyáros leányaival. Azokkal lakik egy penzióban, velük jár-kel, mintegy családban él. Csak most tudtam meg Eszter unokahúga véletlen említéséből.

Véletlenek azért mégsincsenek. Nem véletlen, hogy 1910-ben — a kulisszák mögött — Eszter is ott volt a Tátrában. Bár akkor a féltékeny levelek és jelenetek ismét csak V. M.-ról vagyis Vészi Margitról szóltak, sőt Ady hallgatagon már arra is berendezkedett, hogy majd Pesten Brüll Berta lakásában teremt magának otthont, mégis — úgy érzem — a kis szerelem tátrai felbukkanása föld alatt összefügg Ady ottani jelenlétével.

A lényegen sem ez, sem bármi más nem változtat. Ady tátrai nyarának egyetlen nagysúlyú eredménye: A föltámadás szomorúsága. Az ember ráébred saját nyomorúságára, miként a Sixtusi-kápolnában Adóm ébred a nemlétből a tudatosságra, Michelangelo örökkévaló képén.