A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-29 / 43. szám

Imegbecsülést Iérdemlű KULTÚRMUNKÁSOK MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY A CSEMADOK XII. országos közgyűlésén számos küldött hangsúlyozta, hogy a szövetség csak úgy érhetett el szép eredményeket tevékenysége utóbbi öt esztendejében, hogy, számíthatott a lelkes, tenni kész kultúrmunkások népes seregére. Ezek az emberek fáradságot nem ismerve tanítanak másokat, vagy fáradságot nem ismerve tevékenykednek maguk is. A közgyűlésen elhangzottak késztették szerkesztőségünket arra, hogy levélben forduljon a CSEMADOK járási titkárságaihoz: küldjék be címünkre járásuk öt legismertebb, legtevékenyebb kultúrmunkásának nevét. A járási titkárságoktól postafordultával kaptuk meg, amit kértünk, s máris kopogtathattunk levelünkkel és kérésünkkel leg önzetlenebb és legtevékenyebb kultúrmunkásaink ajtaján. Számos válasz van már az asztalunkon, amelyekben az érintettek keresetlen, de őszinte szavakkal mondják el, mi késztette őket arra, hogy szabad idejük nagy részét a szocialista magyar kultúra ügyének szenteljék, mit jelent számukra ez a nemes feladatvállalás, összeegyeztethető-e szerintük a munkahelyi és kulturális feladatok teljesítése, mennyire értékelik fáradozásaikat legközvetlenebb környezetükben, falujukban, városukban, járásukban, hogyan néznek rájuk azok, akik nem méltányolják kellőképpen a kulturális előrehaladás érdekében kifejtett munkát stb. S mi mai számunkban megkezdjük legaktívabb kultúrmunkásaink véleményének a közlését. Ilyen módon is további megbecsülést akarunk szerezni azoknak, akik immár évtizedek óta erőt, időt, fáradságot nem kímélve munkál­kodnak szocialista magyar kultúránk filviró.goztatásán. % % % Nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy a CSEMADOK galántai járási bizottsága elismerően értékeli a helyi szervezetünkben végzett munkát. Hogy én is éppen az öt legjobb kultúr­­munkás között lehetek, az érzésem sze­rint nem csupán az én érdemem, A CSEMADOK hegysúri helyi szervezeté­nek 120 tagja van. Az utóbbi időben zömmel fiatalok jelentkeznek szerveze­tünkbe. Van tánccsoportunk, éneklő csoportunk, és ha versenyben való rész­vételre hívjuk fel a fiatalokat, mindig akad jelentkező. Községünkben fiatalok és idősebbek körében egyaránt népszerű a CSEMA­DOK. Nemrégen telt ház előtt tartot­tunk Ady-estet, s falunkból három ver­senyzőt küldtünk az Ady-vetélkedőre. Helyi szervezetünk aránylag tevékeny. És ez azzal magyarázható, hogy a ve­zetőség tagjai tudják, mi a kötelessé­gük. Vezetőségünkben fiatalok és idő­sebbek találhatók és ez így is van rendjén. Az idősebbek adják át tapasz­talataikat a fiatalabbaknak. Hatodik éve vagyok a helyi szervezet elnöke. Nem könnyű munka. De ha az ember szereti, amit csinál, akkor képes megbirkózni a feladatokkal. A férjem nem ellenzi a kulturális munkát. Ö is tagja a vezetőségnek. S mindketten da­lolunk az éneklő csoportban. Három KISS ANTALNÉ NEM CSUPÁN AZ ÉN ÉRDEMEM gyermekünk van. A legidősebb tizen­hét, a középső tizenkét, a legkisebb két és fél éves. Gyakran probléma, hogyan szökjünk el mindketten otthonról. Hogy a kicsi észre ne vegye. Bizony sokszor sírás a kezdete a dalolásunknak. Fel­tételezhetően nem csupán én vagyok így ezzel. Aki kulturális munkát vállal, annak el kell járnia a próbákra, bármi is történjék, bármit is adjanak a tele­vízióban. Büszkeséggel tölt el, hogy kis köz­ségünkből a tánccsoport eljutott a Zse­­lizi Országos Népművészeti Fesztiválra. És jól is szerepelt. Magyarországon, Szombathelyen is fellépett az ünnepi Könyvhét alkalmából. Falumban is ér­tékelik a kulturális munkát. A helyi nemzeti bizottságtól megfelelő támoga­tást kapunk. Anyagi segítséget is ter­mészetesen. Magától értetődően számol­nak is velünk. Minden rendezvényen kulturális műsorral kedveskedünk a je­lenlevőknek. Rendszeresen ellátogatunk a magyarbéli szociális otthonba, ahol egy falumbeli idős ember is él. Jártunk már a gútai gyermekotthonban is. A CSEMADOK-tagok ünnepnapokra és szünidőre több elhagyott gyermeket fo­gadtak magukhoz. Munkánk sokrétű. Minden tömegszer­vezettel jó a kapcsolatunk. Jóleső ér­zés hallani a szomszédfalvak lakóinak véleményét. Hegysúron minden tömeg­szervezet aránylag jól működik. Hát igen. Nálunk minden érdekli az embe­reket. Itt nem gond a műsort összehoz­ni, bemutatni. Hegysúron lelkes, tenni­­vágyó nép lakik. Az ilyen lelkes és kul­túrát szerető emberekkel öröm dolgozni. KISS ANTALNÉ Ezerkilencszáztíz április 4-én születtem Százdon. Őszintén szól­va: a szerkesztőség meglepett leve­lével. Nem is tudom, mivel érdemel­tem ki, hogy a CSEMADOK lévai járási titkársága az öt legismer­tebb, legtevékenyebb kultúrmunkás között tart számon. Legértékesebb eredménynek azt tartom, hogy be­neveztünk a „Tavaszi szél vizet áraszt" országos népdalversenybe. 1972-ben már versenyzett éneklő csoportunk és citeraegyüttesünk is. 1976-ban szintén ott szerepeltünk a legjobbak között. A CSEMADOK KB kezdeményezésére hanglemezre is feljátszották műsorunkat. Tevékenységünk másban is ki­fejezést nyert. Felléptünk ünnepé­lyeken, Ipolyságon, a Zselizi Orszá­gos Népművészeti Fesztiválon, a Daloló Ipolyvölgye műsorában EZEK VAGYUNK, Ml SZÁZDIAK! RÉM ANTAL Ipolyszakállason. Ezeknek a fellé­péseknek én is résztvevője voltam. Jóleső érzés számomra, ha kicsiny falunk nevét olvashatom a sajtó­ban. Amikor elismeréssel szólnak tevékenységünkről, az ember azon­nal elfelejti, hogy mennyi fáradság­gal járt a munka. Az is lelkesítőleg hat további tevékenységünkre, ha a lakosság jó véleménnyel van szervezetünkről. Mikor a hangosan­­beszélőben hanglemezről felhang­zik a százdi éneklő csoport dala, az emberek büszkén jegyzik meg: „Ezek vagyunk mi, százdiak!" Minden törekvésem arra irányul, hogy a fiatalok is szívügyüknek te­kintsék a kulturális munkát. Sajnos, egyenlőre csak a lányok vállalnak feladatokat. Az öt citeráson kívül más fiú nem érdeklődik a kulturális munka iránt. PÉM ANTAL EGYETLEN VÁGYAM A rozsnyói járás egyik kis falujá­ban, Kovácsiban lakom. Húsz éve vagyok tagja a CSEMADOK helyi szervezetének. 1975-ben a szervezet elnökének választottak meg. Min­den erőmmel azon voltam, hogy gazdag tevékenységet fejtsünk ki. Elnökké választásom óta színjátszó csoportunk három színdarabot ta­nult be. A színdarabokat helyben és a szomszédos községekben is bemutattuk. Kicsi falu a miénk. Ezért is lehe­tünk nagyon büszkék szép művelő­dési otthonunkra. Rendezhetünk benne táncmulatságokat s vendé-KEREKES ANDRÁS gül láthatjuk színpadán a Thália Színpad művészeit. Mindig nagy szeretettel fogadjuk őket, mert iga­zi élményben részesítenek bennün­ket. A kulturális munka fáradság­gal jár, és haszna sincs belőle az embernek, de annyira megszeret­tem a fiatalságot s ők is engem, hogy eredményes munkát tudunk kifejteni. Van már tánccsoportunk is. Fellépett Krasznahorkán és a Zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon. Befejezésül még annyit, hogy az eredményes kulturális tevékenysé­gért mindent megteszek, amit csak tudok. Egyetlen vágyam, hogy a fiatalok tanulják meg az öregektől a régi táncokat, dalokat... KEREKES ANDRÁS 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom