A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-22 / 42. szám
i ne szeretne életében legalább csak ^ egyszer is ezrek s ezrek által ismert, népszerű színész lenni; ott állni a világot jelentő deszkákon és mély, boldog főhajtással megköszönni a közönség soraiból érkező vastapsot? ... Kit zsenge gyerekkorában, kit bakfisként, kit „csak" huszonéves korában ragad hatalmába ez a legyőzhetetlennek tűnő vágy, hogy estéről estére más-más maszkot öltve sikert arasson a mindig újszerű izgalmat rejtő színpad vakító reflektorfényében . . . Mert a színház az egy csodaszer! mondta már egykor az ókori bölcselők közül valaki. És a színház valóban csodákra képes! Elszórakoztat, elgondolkoztat, újra tanít, elűzi a homlokodon tornyosuló gondfelhöket és új, nemes gondolatokra ébreszt. Mert a színház színészek s nézők számára egyaránt az egy csodaszer! A Magyar Területi Színház tagjai immár huszonöt esztendeje élnek Thália e bűvös varázsában. 1952 októberében alakult meg a MATESZ, első bemutatóját pedig néhány héttel később, 1953 januárjában tartotta. Urbán Ernő: Tűzkeresztség című drámájának színrevitelével elkezdődött a csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszás hőskora. A MATESZ érdeme, hogy az első premier torokszorongató izgalmától, az első bemutató forró hangulatú óráitól napjainkig Bratislavatól Agcsernyöig esténként hivatásos színészek szájából csendül föl magyar szó kultúrházaink színpadán; hogy az elmúlt két és fél évtized eredményeit latolgatva már a hazai magyar drámairodalom kibontakozásáról és csehszlovákiai magyar színházkultúráról is beszélhetünk. Ezüstjubileumát ünnepli hát ebben az évadban a Magyar Területi Színház. Tekintsünk hát be a kuliszszái mögé, beszélgessünk el az igazgatóval, a dramturggal, a régi és új színészekkel! KONRAD JÓZSEF, a MATESZ megbízott igazgatója csupán néhány hónapja látja el ezt a számára újszerű feladatkört, de azt időközben bizonyosan megszokta már, hogy az igazgatói iroda a színház idegközpontja. Itt összpontosulnak és innen indulnak ki a társulat mindennapi munkájának kusza szövevényszálci. Most is Takáts Ernőddel, a MATESZ megbízott művészeti vezetőjével tárgyal, miközben a napi postát láttamozza; aztán Nagy András László, a színház budapesti vendégrendezője kíván tisztázni néhány szervezési kérdést, majd első darabjával jelentkezett fiatal írónkkal, Batta György gyei van megbeszélése az igazgatónak; délután pedig a jubileumi évad első bemutatójának próbáján Ferenczy Anna e Kmeczkó Mihály, dramaturg Konrád József, a MATESZ igazgatója kell megjelennie. És e szüntelennek tűnő körforgásban még a riporter kérdéseire is válaszol Megbízott igazgatóként, néhány hónappal ezelőtt, mi volt az első döntése? Elmosolyodik. Önkényes döntés volt, önmagamat figyelmeztettem vele . . . Éspedig? Hogy a színház teljes gépezetének az én irányításom alatt is zökkenő nélkül, olajozottan kell tovább működnie. Esetünkben, a többi vidéki színházhoz hasonlóan, ez nagyon fontos követelmény, mert tulajdonképpen egy állandóan utazó vándortársulat vagyunk. A szüntelen tájolással kapcsolatos gondok pedig a színészre és a rendezőre, a színpadmesterre és az öltöztetönőre egyaránt sajátos kívánalmakat rónak. Beszélhetnénk röviden az indulás éveiről is? Miként emlékszik vissza rájuk? . . Kedélyesen körbepillant. Úgy, hogy ez az épület, amelyben most beszélgetünk, lényegesen jobb karban volt! . . Komolyra fordítva ellenben a szót: akkoriban főképpen határtalan lelkesedés füSiposs Jenő, Fazekas Imre és Holocsy István tötte munkánkat. Véleményem szerint a múló évek során, mindennapi igyekezetünk teljesítése közben tanultuk meg, hogy a kőszínházi illúziók helyett olyan újszerú kifejezési formákat kell találnunk, melyek a színpadi megjelenítés minden eszközében alkalmazkodnak napról napra változó játékkörülményeinkhez. Az első esztendők forró hangulatú sikerei döbbentettek rá bennünket arra, hogy a tájolás nehéz körülményei között is vállalnunk kell az anyanyelv ápolásának s a nemzetiségi színházkultúra terjesztésének gyönyörű küldetését. És azt is megtanultuk, hogy a művészet szocialista tartalmának szoros velejárója a művészi forma; hogy a színház csupán akkor nevel ténylegesen, ha ezt hitelesen teszi. Nehéz időszak volt, de azt hiszem, megérte a sok-sok fáradozást. . . Miben mérhetők le az elmúlt huszonöt esztendő eredményei? Számokban és művészi eredményekben egyaránt. Első bemutatónktól napjainkig összesen 173 premiert tartottunk. Tizenkilenc esetben mutattunk be hazai magyar szerző müvét, 37 esetben szlovák és cseh eredetű darabot tűztünk mü-12
