A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-15 / 41. szám
AZ EGYSZERŰSÉG LEHETŐSÉGE Amióta az ember megtanult beszélni, állandóan csiszolja, formálja és gazdagítja a nyelvét. A nyomtatás feltalálása óta pedig a beszéd fejlődése különösen töretlenül ível fölfelé. Ebben — egyebek között — elévülhetetlen érdemeket szereztek á sokoldalúan képzett előadók és toliforgatók is. Ök azok, akik nemcsak lépést tartanak a beszédünkben tapasztalható változásokkal, hanem az atomkorszak követelményeinek megfelelően írásaikban szüntelenül ápolják és továbbfejlesztik édes anyanyelvűnket, amint azt az alábbi — képzelt — kétszemélyes kerekasztal-beszélgetés is bizonyítja. (Amelynek egyébként hazai előadóink és íjiagyar nyelvű lapjaink tömör, közérthető nyelvezetéhez az égvilágon semmi köze sincs.) A napokban, városunk kedvelt presszójában megtartott kerekasztal-beszélgetésünkben is mindenekelőtt a gondolatközlés számára nélkülözhetetlen egyszerűség és közérthetőség lehetőségéről volt szó, egy-egy illatos fekete társaságában. Beszélgető társam a nyelvtani egyszerűség és érthetőség lehetőségének kiváló ismerője, sőt előadásai, írásai nyomán bátran állíthatom, hét falu határán túl is elismert szakértője. Véletlen találkozásunk után sem azért hoztam szóba ezt a témát, mintha én egyedül nem tudnám megvilágítani a kérdést. Erről szó sincs! Felkészültségem, képzettségem és számtalan előadás meghallgatása során szerzett tapasztalataim alapján magam is írhatnék, mondjuk a szófajtani elemzés jelenlegi problémáiról, a helyes magyar kiejtésről, vagy a logikáról s logikátlanságról a helyesírásban, de hát a jelek szerint fejlődésünk jelenlegi szakaszában az egyszerűség, a közérthetőség lehetőségére kell most elsősorban a nagyobb súlyt helyezni. Ezért helyesebb, ha van a társaságomban egy másik személy is, aki véleményt mond az aktuális témát érintő kérdésekkel kapcsolatban. A több szem többet lát elvet vallva, nyomban meg is kérdeztem beszélgető társamat, hogy röviden mondja el, milyen lehetőségét látja nyelvezetünk egyszerűsítésének, egyes ismeretterjesztő előadások és írások közérthetőbbé tételének? Örömömre vendégem igen szellemes és mélyértelmű meglátással kezdte válaszát, bár lehet, hogy csak ösztönösen. — Bizony, egyes előadások és cikkek... — mondta, de én félbeszakítottam, mivel nyomban észrevettem, hogy nagyon helyes a megállapítása. Magabiztos és határozott kijelentéséből ugyanis egyértelműen kiviláglott az a tény, amely szerint különösen az automobilizmus elterjedésével párhuzamosan, lényeges mértékben megváltozik a kielégített, illetve kialakuló szükségletek struktúrája is. Mindanynyian elégedetten vehetjük például tudomásul, hogy társadalmunk gyors ütemű fejlődése, valamint decentralizált iparunknak az integráció segítségével végbement koncentrált növekedése során az alapvető szükségletek kielégítésének politikája érvényesül. A realitások alapján gazdagodó népgazdaságunk és a mezőgazdaságunkban meghonosodott kemizálás tette lehetővé, hogy a fogyasztásban már elértük azt a kalóriaértéket, melyet a szakemberek racionális táplálkozási normának tartanak. Sőt a legutóbbi mikrocenzus adatai szerint éleimiszeríogyasztásunk egyes esetekben megközelíti, más esetekben meghaladja az optimális szintet. Az objektív adottságok ismeretében erről még rengeteg érdekes adatot lehetne közölni, de inkább térjünk vissza nyelvezetünk egyszerűsítésének problematikájához. — Én csak... — jegyezte meg társam, amit azonnal megértettem. Az „én” és a „csak” szócskáknak ügyes egymáshoz kapcsolásával beszélgető partnerem nemcsak az előadói, szerkesztői és kutatói szubjektum alárendelt szerepét érzékeltette, hanem arra is ráirányította a reflektort, hogy a fontosabb cikkekből az alapvető szükségletek nagymértékű kielégítése nyomán új szükségletek alakultak ki, amelyek fejlődésében, differenciálódásában és kultiválásában nagy szerepe van az előretörő tudományosműszaki forradalomnak. Azt, hogy az előforduló tendenciák mennyire felelnek meg a paramétereknek, több ezer tesztlappal lehetne alátámasztani, de ennek részletes taglalása egy kis beszélgetés keretében nem lehetséges. A vendéglátóhely kapacitása sem alkalmas erre, amit a magam praxisából tudok. Társam is egyetértett ezzel, amikor eszmecserénk summáját, a felszolgálóval történt inkasszálás után így összegezte: — Bizony, egyes előadások és írások a hallgatók, illetve olvasók körében nagyon népszerűek, mivel mindenki könnyen megérti őket. Csak azt tudom szubjektiven hangsúlyozni, hogy nyelvezetünk egyszerűsítésének, közérthetőbbé tételének szükségességét szebbé vált életünk határozza meg. Frázisok nélkül, racionálisan kell ezért a témával foglalkoznunk minden szinten, mert a kérdés letárgyalásával, mi több kimerítésével megfelelő arányt kaphat az egyéni aspektus. Mint írástudó és előadó magam is előtérbe helyezem az ismeretek komplex gyarapítását, mert tudom, hogy a műveltségi szint általános, minden téren való emelése rendkívül nagy horderejű a munkaerők képzettségi szintjének növelése szempontjából. Ez pedig nem egy új, fenomenális felfedezés, hanem elvitathatatlan realitás, kedves elvtársam. KANIZSA ISTVÁN Az NDK úszó olimpiai bajnoka, Kornélia Ender és Roland Matthes elhatározták, hogy házasságot kötnek. Barátaik mindkettőjüknek „szerencsés úszást" kívántak. E felvételen, amely az In nome del papa re című új olasz film forgatásán készült, a főszereplő Nino Manfredit átkaroló lány nem más, mint a filmszínész Roberta nevű lánya. Roberta egyébként segédrendezöként dolgozik a Cinecittában. Lilli Prjlmer ismét felvevögép elé állt: négygyermekes családanyát játszik A nő az nő marad cimű tévéfilmben. Képünk tanúsága szerint: Palmer az Palmer marad . . . „Kisasszony, önnel • öröm táncolni . . ." Első Ízben született szibériai vadmacs- ^ ka állatkertben: a képen látható két kiscica Los Angelesben csábítja a látogatókat. 18
