A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-15 / 41. szám

Következő számunk tartalmából: Győri Sarolta: KENYÉRILLATÜ HAJNALOK Keszeli Ferenc: Ml VAN A KALAP ALATT? EZÜST JUBILEUM (A MATESZ megalakulásának 25. évfordulója) Mács József: KARLOVY VARY VILÁGVÁROS Címlapunkon Absolon L, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei f N A CSEMADOK Központi Bizott­ságának képes hetilapja. Meg­jelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armódy 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szer­kesztőség : 890 44 Bratislava, Ob­­chodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: PNS — Ústredná expedí­ció tlace, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­kézbesítő. Kéziratokat nem őr­­zünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Költő barátommal egy vasárnap dél­utáni unalmas pillanatban határoz­tuk el: megyünk kószálni a gömöri hegyre. Vadcserjét tördeltünk, vázába valót, s a szőlődombokkal körülölelt kis völgyben egy elhagyatott ház felé in­dultunk. ..Borattya, székednek szüreti pincéje hatalmas s vívó vitt leve présbe kerül.“ Ketten forgatjuk meg a régi borprés kerekét. A nagy szoba közepén árvál­kodik, meg a lyuk a padlón: a prés torkából kicsorduló must azon keresztül csörgött egyenest a pince nagytorkú hordóiba. Présház volt valamikor az 1800-as években. A fentebb idézett két verssort is onnan kölcsönöztem. ■ Sajógömörön (Gemer) vagyunk, mely egykor vármegye névadója és szék­helye volt. Petőfi útirajzaiban jegyzi fel tréfásan, hogy esős időben itt a ha­lottakat kötélen kell felráncigálni a temetőbe a meredek domboldalon. Itt nyugszik a híres cigányprímás, Czinka Panna, de én most másért látogattam el a községbe. Megzörgetem a régi kastély ajtaját, mert ide irányítottak. Szabó Pista bá­csit keresem; ő nyit ajtót. Kérdezem, mióta ő a szőlősgazda a szövetkezet­ben. — Ezerkilencszázhetvenkettő óta va­gyok szőlész, most ötödik éve. Nem tanultam én ezt sehol. Szaklapokból, szakkönyvekböl merítettem a tudáso­mat. Előttem egy idős bácsi foglalko­zott a szövetkezet szőlejével. De már én is ott voltam az új szőlőtelepítésnél. A sorokat jegyeztem ki, oltványokért jártam. Akkor még csoportvezető vol­tam a növénytermesztésben. Azután át­helyeztek ide. — Volt itt szőlő mindig? — Sajógömörön a filoxéra előtti idők­ben a dombok déli oldalán mindenhol szőlő termett. Az uraságnak is volt 15 katasztrális hold szőlője. A háború után, ami a szövetkezethez került, nem volt sok, alig egy hektárnyi ültetvény, az is ritka, mert kipusztult. 1967 tava­szán telepítettek megint öt hektárt, egy évre rá ugyanannyit, éspedig magas­művelésűt, háromméteres sorközökkel. Most is új telepítésre készítjük elő a talajt kint a hegyen. A 60 hektárból húszat már felteraszoltunk. jövő tavasz­­szal kezdjük a telepítést. Az utolsó sza­kasz befejezését 1982-re tervezzük. ■ Még mielőtt tovább szaporítanánk a szót Pista bácsival, látogassuk meg egy kicsit Gömöri Kovács István tanítót. Az udvaron telepszünk le beszélgetni. Az ismert régi monda felől faggatom. — A Comltás kis domb, őrtoronnyal a tetején. Körülötte volt a szőlő — meséli. — Szép kilátás nyílik onnan a Sajó völgyére. Ehhez a dombhoz fűződik a monda, amely több változat­ban él még ma is. Mátyás a husziták elleni harcban járt erre, s visszafoglalva a várat az urak­kal a várpincében mulatott. Fejükbe szállt a bor, már jócskán ittak a király — S hát ki mert volna ellentmondani a királynak? Már megkapáltak egy sort, a királlyal az élen, s felérve a hegyre, elfáradtak. A tízórai parasztmódra kenyér, vörös­hagyma s víz volt, majd a király még egy sort meg akart kapáltatni, s hogy időt ne veszítsenek, csak megfordultak, s hegynek lefelé kapáltatta meg őket. Majd így szól hozzájuk: „Urak, tudjátok-e már, kit nem kö­szöntöttünk még poharunkkal. Akik a szőlőt megmunkálják, a dolgozó népet. Na látjátok, urak, így kell a bort meg­becsülni?“ A Sajó parti tízhektáros új telepítésű szőlőben 1971-ben szüreteltünk először, de csak úgy mutatóba. 1972-ben már jó termést takarítottunk be. Jó itt a talaj, homokos-kavicsos hordaléktalaj. De sok baj is érte azt a szőlőt! Egy­szer elfagyott, három éve meg már azt hittük, nem lesz belőle semmi. Ember­magasságú víz állott rajta. A megáradt Sajó ledöntötte a tőkéket, s mikor le­takarodott, ott hagyott egy csomó hor­dalékot. A talaj annyira felázott, hogy az ember félt rámenni, nehogy elsül­lyedjen. Az árvíz utáni évben mégis jó termés volt. — Milyen fajtákat termesztenek? — Kevés étkezési szőlőt bornak, sasz­­la, ezerjó, fehér burgundi és tramin fajtákat. Részben a losonci pincegazda­ság dolgozza fel, kisebb részben mi ma­gunk. A múlt évben emlékszem, hét vagonnal s néhány mázsával adtunk át felvásárlásra, s valamennyi nekünk is megmaradt. A hegyen is borszőlő lesz, főként zöld veltelini, fehér burgundi, rizling, s egy kevés étkezési fajta. — Mennyien dolgoznak itt? — A szőlőben hét állandó munkás dolgozik, egytől egyig idősebb férfi meg asszony. Kapáláskor, szüreteléskor kisegítenek a mezei, a kertészeti és a dohánytermesztő csoportban dolgozó munkások is. Szabó Pista bácsi 59 éves, várja, hogy felváltsák. — Egy fiatal agrármérnök jön ide, — mondja. — Újult erővel már jobban fog menni a munka. Van még egy fiatal technikusunk, ő egy éve jött. A szőlőt permetezi, kultivátorozik, egyszóval ami gépi munka akad, azt mind ő végzi el. Nem mondom, elbírjuk ketten is, de lassan már az új telepítésen is irá­nyítani kell a munkálatokat. Snínio jL lesi?______ présbe kerül s a királynő egészségére, amikor Mátyás megkérdezte: „Urak, kinek az egészségére nem ittunk még?“ „Mindenkiére uram“ — válaszolták. A Várhegy melletti őrhegyen kapál­ták a munkások a szőlőt. Ezt látva — s most a gömöri Mátyás-szobor táblá­járól idézem a vonatkozó sorokat: Mátyás király a tréfát fölötte kedveié. Mátyás király feláll s int a szőlőhegy felé: ..lm dolgozott a munkás, míg vigadánk, urak! Ne váltanók fel őket, hogy ők vigadjanak?" 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom