A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-08 / 40. szám
EDWARD WELLER OSTOBA ESET Szörnyű bűz volt. Az ágyneműosztály felől terjengett, a nagyáruház földszintjén. Flathman igazgató elhúzta az orrrát. Odaszorította a zsebkendőjét rendkívül érzékeny szaglószervére és tanácstalanul nézett az üres kartondobozok meg a frottírtörülközö-halmok felé, amelyek mögött O'Toole rendőrőrmester meghúzódott. Természetes, hogy a vásárlóknak is érzeniük kellett ezt a bűzt. O’Toole őrmester jókora mennyiségű sajtos szendviccsel látta el magát. „Hogy éppen ilyen sajtot kellett hoznia“ — gondolta Mr. Flathman. Az igazgató hozott egy szobalevegő illatosító sprayt a kozmetikai osztályról s bepermetezte a dobozok meg a törülközők környékét. Nagyot lélegzett. Ogy tűnt fel neki, hogy valamivel jobb a levegő. Eszébe jutott, hogy a bűz elárulhatja az őrmestert és halomra döntheti gondosan előkészített tervüket, aminek célja az áruházi tolvaj tettenérése volt. Jim Scully, a rendőrfőnök, „drótot“ kapott egyik legjobb besúgójuktól. Tip McCoylóI, hogy egy fegyveres rabló déltájban megjelenik az áruházban. a város középpontjában. Kora reggel, még mielőtt megjött a többi alkalmazott, Flathman igazgató a személyzeti bejárón át becsempészte O’Toole őrmester az áruházba. Az őrmester villanyszerelő overralt húzott magára, szerszámosládájában ott volt egy összerakható puska meg sajnos a sok sajtos szendvics. O’Toole kényelmesen letelepedett megfigyelőhelyén. Nehéz feladat volt ez. Az állványok közötti keskeny résen figyelhette á bejáratot meg persze Tim McCoyt is, aki úgy tett, mintha a kirakott áruk között válogatna. Mr. Flathmanon kívül ő volt az egyetlen, aki tudott az őrmester jelenlétéről. Ha a felfegyverzett rabló belép az áruházba, McCoy jelt ad az őrmesternek. Aztán McCoy eltűnik, O’Toole pedig, mint a törvény rettenthetetlen őre, friss tetten érve, letartóztatja a gonosztevőt. Az őrmesternek még egy szendvicse volt hátra. Akár utálja Mr. Flathman a sajt szagát, akár nem, ő nyugodtan megtörni a bendőjét. Az igazgató idegesen nézett az órára. Már majdnem dél van! Egyszerre csak figyelmes lett egy idős asszonyra. Gyorsan odament az őrmester rejtekhelyéhez és bizalmasan súgta neki: — Legyen szíves, nézzen balra, nem jobbra, hanem arra! Látja azt a nőszemélyt? Azt, abban a hosszú, bő kabátban? Az az érzésem, hogy lop. Természetesen az őrmester is észrevette, hogy lop. Szörnyű ügyetlen tolvaj volt, teljesen amatőr. Az áruházi lopás nyilván büntetendő cselekmény, más körülmények között az őrmester rögtön lefülelte volna, de most nem. Kizárt dolog! O’Toole őrmester sohasem feledkezett meg a kötelességéről, bár ebben a pillanatban Mr. Flathman azt kívánta volna, hogy feledkezzék meg róla. Azért, hogy elfogjon egy jelentéktelen kis tolvajt, az igazgató nyugodtan futni hagyna egy veszélyes bűnözőt. Ezért elhárította az igazgató okvetlenkedését: — Azt az öregasszonyt ne vegye most figyelembe! Legyen szíves, ne takarja nekem a kilátást. Mr. Flathman sértődötten odább lépett. Az őrmester azt ajánlotta neki. hogy ne törődjék a dologgal. De hát hogy kívánhatja valaki az áruház igazgatójától, hogy futni hagyjon egy tolvajt. Mr. Flathman kétségbe volt esve. Nem tudta, hogy birkózzék meg ezzel a helyzettel. Közben az alacsony termetű, idős asszony nyugodtan szedett le az állványokról tranzisztoros rádiókat, néhány párt harisnyát és más apróságokat, amelyek sorra tűntek el bő, lebegő felöltőjének nagy belső zsebeiben. A lopott holmik súlya egyre jobban húzta lefelé, egyre hajlottabb, kisebb lett. Az elárusitónők is felfigyeltek az öregasszonyra, aki nyugodt lélekkel emelgetett el dolgokat a szemük láttára a pultokról. Az igazgatóra néztek, várva, mit fog ő tenni. Mr. Flathman kérdő tekintetükre vállvonogatással, fejcsóválással válaszolt. Az öregasszony, nem véve tudomást a lelkiismeretfurdalástól mardosott igazgatóról, gyors léptekkel elhagyta az áruházai. Ez már túl sok volt Mr. Flathmannak. Abban a pillanatban, amikor az igazgató odarobogott O’Toole rejtekhelyéhez, dühösen mutogatva az öregasszonyra, aki éppen eltűnt a bejárati ajtó mögött. Tip McCoy jelt adott az őrmesternek. Fejével intett egy semmiképpen sem feltűnő ember felé, aki kíváncsian nézegetett körül az áruházban, mintegy véletlenül és teljesen ártatlanul. — Mr. Flathman. menjen innen! Már késő volt. A pasas sarkon fordult és kiment az utcára. Látta az igazgató gyanús mutogatását, és távozott. Az igazgató dühében a haját lépte. Fél óra múltán O’Toole elhagyta megfigyelőhelyét. Elkerülte az igazgatót, egyenesen a férfi WC-re ment s onnan a rendőrkapitányságra. Ez nem volt jó húzás a rendőrségtől. Az őrmesternek nem sikerült sem a keresett bűnözőt, sem a kis áruházi tolvajt letartóztatnia. Remélte, főnöke, Scully elismeri, hogy mindenek Mr. Flatman az oka. Tip McCoy ott állt a bejáratnál és egy fiaskóból kortyolgatott. Az útkereszteződésben ott állt az öregasszony a hosszú, bő kabátban, a zöldre várva. A forgalmi rendőr leállította a forgalmat, karon fogta az öregasszonyt és átkísérte az utca másik oldalára. Tip megkönnyebbülten sóhajtott. Az az öregasszony, nagynénje, Melba már rég szögre akasztotta az „ipart”. Olykor azonban viszkettek az ujjai, és kénytelen volt valami kis kereset után nézni. Tip McCoy semmit sem tudott megtagadni a jólelkű nénitől. Hajlandó volt mindent megtenni, csak el ne fogják. Egyáltalán nem volt gyanús az a szórakozottan nézelődő vevő. Minden csak arra volt jó, hogy elterelje az őrmester figyelmét Mclba néniről. Ha jól utána gondolt a dolognak, az egész sikertelen akció csak neki volt hasznos. Ennek révén jó nevet szerzett magának a rendőröknél. Közben Melba néni hazaért garzonlakására. Gondosan bezárta az ajtót és nehézkesen levetette a hosszú, bő köpönyeget. Az összes lopott holmit kirakta az ágyra s kezdte sorba venni. Egész szép zsákmány volt! Csaknem annyi, mint karrierje tetőpontján. S ez már valami! Fordította: — ta — Furcsa történet, hiteléért nem is vállalunk felelősséget. A hír szerint Antonia Marin 32 éves spanyol aszszony — akinek két méhe van harmincöt nap különbséggel két egészséges kislányt hozott a világra. A képen az ifjabbik, Maria Jose, és a szülész, dr. Perez Garcia. Változatlanul a tizenévesek kedvence a Bay City Rollers együttes, amely az elmúlt évben Japánban, Ausztráliában és Új-Zélandban tett hangversenykörútja után a közelmúltban Amerikában vendégszerepeit. Balról jobbra az együttes „veteránjai": Eric Faulkner, Derek Longmuir, Stuart Woods és Les McKeown. Kate Roberts jól tudja, milyen sielic állat az elefánt: ezúttal az orma nyánál fogva vezeti „barátját". Ki tudja, hová? Marthe Keller, a svájci származású francia színésznő leszerződött a Fedora című filmre, amelyet Billy Winder rendez. A történet középpontjában egy szép hollywoodi filmsztár áll, aki idős korára is megőrizte fiatalságát. Addig csodálják, míg ki nem derül a csalás: a nyilvánosság előtt a filmsztár lánya szerepel az anyja helyett. . . Az Őszi szonáta című új Ingmar Bergman-film egyik főszerepét Ingrid Bergman alakítja. A svéd filmsztár egy rideg, önző asszony szerepét játssza, aki zsarnok módjára bánik leányával. 18
