A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-08 / 40. szám

Dukla lengyel kisvárostól mintegy 15 kilométerre délre vezet át a Dukla­­hágó az Északkeleti-Kár­pátok fögerincén, amely e vidéken a legalacsonyabb, csú­csai nem emelkednek 700 méterig, s maga a hágó csak 502 méter ma­gasságban fekszik. Országút vezet át rajta a lengyelországi Jasielka pa­tak völgyéből az Ondava és a La­­domérka völgyébe. A hágó bejáratánál az innenső oldalon hatalmas emlékmű magaso­dik, és amerre a szem ellát, sírhal­mok borítják a füves, erdős lanká­kat. Minden, minden a harminc­három év előtti véres harcokra em­lékeztet, a Vörös Hadsereg és a kötelékében harcoló I. csehszlovák hadtest hősi küzdelmeire, a fasiszta megszállók ellen szlovák területen aratott első nagyszerű győzelemre, amellyel megkezdődött Csehszlová­kia felszabadítása. Ezerkilencszáznegyvennégy nya­rán a szovjet csapatok, maguk előtt kergetve az ellenséget, elérték a Visztulát, délre pedig a Keleti- Kárpátokat. Amikor augusztus 23-án Romániában kitört az anti­fasiszta felkelés, Románia kilépett a háborúból és hadat üzent Német­országnak, Csehszlovákia területe egyre nagyobb hadászati jelentő­ségre tett szert a hitleri hadvezetés szempontjából. A németek ezért el­határozták, hogy Szlovákiát is meg­szállják. 1944. augusztus 23-án Tiso — Hitler parancsára — azzal a kérdéssel fordult a Führerhez, hogy segítsen „helyreállítani a nyugal­mat és a rendet az országban". A németek azonnal csapatokat von­tak össze Szlovákia határain és augusztus 29-én megkezdték az ország megszállását. Közben kitört a gyűlölt megszállók ellen a Szlo­vák Nemzeti Felkelés. A német had­vezetőség meglehetősen hamar fel. mérte a szlovák népi felkelés ará­nyait és veszélyességét és nagy re­guláris erőket vetett be ellene. Két­­hónapi elkeseredett harcok után. a németek a felkelőket visszavetették a hegyekbe. Ezért a londoni emig­ráns csehszlovák kormány moszkvai nagykövete, Fierlinger útján a szov­jet kormányhoz fordult katonai se­gítségért. A szovjet hadvezetőség azzal válaszolt, hogy támodó had­­műveletet rendelt el az 1. és a 4. Ukrán Front összeszögellésénél. A támadásban a 38. hadseregé és az 1. gárdahadseregé volt a döntő szerep. A 38. hadsereg kötelékében vitézül harcolt az 1. csehszlovák hadtest, Svoboda tábornok pa­­lancsnoksága alatt. A hadműveleti terv szerint a szovjet csapatoknak Krosno körzetéből kiindulva a Dukla-hágón át Presov irányában kellett előre törniük s Lubotín —Pre­sov körzetébe érve egyesülniük a felkelőkkel. A szlovák nép küzdelmében csak. nem harminc nemzet fiai vettek részt: többek között csehek, oro­szok, ukránok, magyarok, franciák, németek, osztrákok, jugoszlávok, lengyelek, bolgárok, angolok, ame­rikaiak. A Szovjetunió fegyverrel, lőszerrel és élelmiszerrel, gyógy- és kötszerekkel segítette a felkelőket. Ugyanakkor több partizánosztag is behatolt a Kárpátokon át. Felkészí­tették és útnak indították a Szovjet-12

Next

/
Oldalképek
Tartalom