A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-08 / 40. szám

között központi és járási szinten egy­aránt. Növelnünk kell a választott szer­vek szerepét és súlyát szövetségünk éle­tében. Munkájuk eredményesebbé tétele érdekében tökéletesíteni fogjuk a tiszte­letbeli funkciót betöltő tisztségviselőink tájékoztatását. Szilárdítanunk kell az apparátus dolgozóinak politikai- és munkafegyelmét, hogy következetesen hajtsák végre a választott szervek hatá­rozatait. A központ az eddiginél na­gyobb figyelmet szentel majd a kiváló eredménnyel működő, a nagylétszámú, valamint a teljesen passzív helyi szerve­zeteknek. A járási bizottságoknak is ésszerűbb munkamegosztásra kell töre­­kedniök az elnökségi tagok között és élőbb kapcsolatot tartaniok az egyes helyi szervezetekkel. Emelnünk kell a helyi szervezeti vezetők munkájának színvonalát is és növelni felelősségüket az illetékes helyi szervezetek sokoldalú tevékenységének irányításáért és elter­jeszteni a legjobb helyi szervezetekben érvényesített szervező és irányító munka tapasztalatait. Megfontoltabban kell szerveznünk a tisztségviselők széles aktí­vájának képzését, különös tekintettel azok célszerűségére szervezetünk szem­pontjából. Céltudatosan kell irányíta­nunk a kádermunkát és a kádertartalé­kok felkészítését, különös figyelmet szentelve a helyi szervezetek fiatalabb elnökeinek és vezetőségi tagjainak. At kell gondolnunk a helyi szervezetek gazdasági-pénzügyi megerősítésének le­hetőségét. 1966-tól a tagdíjakból szár­mazó bevételeknek a 20 százalékával rendelkeznek a helyi szervezetek. Ma például a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi szervezeteiben, a Cseh­szlovák—Szovjet Barátsági Szövetség alapszervezeteiben a tagdíjak összegé­nek 50 százaléka, a Csehszlovák Vörös­­kereszt alapszervezeteiben a tagdíjak összegének 80 százaléka marad az alapszervezetekben. Úgy gondolom, szö­vetségünkben is szükséges lenne módo­sítani az évek során már amúgy is elavult gazdálkodási előírást és emelni kb. 50 százalékra a helyi szervezetek részesedését a tagdíjakból származó bevételeinkből. Ezzel pozitívan befolyá­solhatnánk helyi szervezeteink gazdasá­gi stabilitását általában és azt is, hogy szervezeteink gyakrabban szervezhetné­nek gazdasági hasznot nem hozó külö­nösen népművelési jellegű rendezvénye­ket. Természetesen ki kell dolgoznunk és meg kell szabnunk a helyi szerveze­tek gazdálkodásának általános irány­elvét és az anyagi eszközök célszerű és hatékony felhasználásának módját. A CSEMADOK KB titkársága dolgoz­za fel a közgyűlés határozatait és most készíti az 1977—82-es évekre szóló táv­lati munkatervet. Szükséges lesz a ha­tározatok feldolgozása a járási és helyi viszonylatban is. Helyes lenne, ha ezt a helyi szervezetek már jóvá is hagynák az idei évzáró taggyűlésen. Persze a XII. országos közgyűlés ha­tározatait, célkitűzéseit nem elég csak ismerni és népszerűsíteni. Szövetségünk minden tisztségviselőjének állandóan azon kell munkálkodnia, hogy célkitű­zéseink maradéktalanul valóra váljanak. Ha központi, járási és helyi szinten egyaránt helyesen, konkrétan dolgoztuk fel a közgyűlés határozatait, ha tag­jaink, helyi szervezeteink vezetői, járási bizottságaink és központi bizottságunk tagjai, ki-ki a maga posztján felelőssé­géhez mérten és megbízatásához mél­tóan, becsületesen teljesíti feladatát, akkor az eredmények sem maradhatnak el. Tudatosítanunk kell, hogy munkánk­ban csak mindnyájunk odaadása és áldozatkészsége vihet előre bennünket a fejlett szocialista társadalom építésé­nek útján. Lehetőségeink nem cseké­lyek, s nagymértékben rajtunk, a CSE­­MADOK-tagok tízezrein, munkásokon, szövetkezeti dolgozókon és értelmiségie­ken múlik, hogy lehetőségeinkből mit váltunk valóra, mit teljesítünk abból, amit vállaltunk, a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális felemelkedésének igényes feladatát. H osszú táv 386 kilométer? Re­pülővel nem. Negyvenöt perces út. És gyalog? Gya­log nagyon hosszú, de ki in­dul neki ma már ilyen tá­volságnak „lábbusszal“? Pe­dig van ilyen. Például a Bratislavai Múzeum héttagú fiatal gárdája, hogy eljusson a tátralomnici FICC Euro­­campjébe, ahol az előző évekhez ha­sonlóan az idén is megrendezték a Rysy' csúcs megmászásával egybekötött nem­zetközi ifjúsági találkozót. Sorrendben a huszonnegyediket. MIÉRT A RYSY? Sokan kérdezhetnénk — persze csak olyanok, akik még sohasem vettek részt ezen a találkozón —, hogy a Magas-Tátra csúcsai közül miért e 2499 méter magas csúcsot mássza meg az ötvenes évek derekától rendszeresen, szervezett keretek között Csehszlovákia ifjúságának hatezer fiatalja? Azért, mert erre a csúcsra 1913-ban Lenin is feljutott, amiről a csúcson elhelyezett emléktábla tanúskodik. Hagyománnyá vált tehát ez a hegyi túra a hazai ifjú­sági mozgalomban, amit az idők során a szervezők — a SZISZ KB illetékesei — az évek során táborozással, külön­féle versenyek beiktatásával nemzet­közi méretűvé bővítettek. Nemzetközi év, mert hazánk fiataljai között meg­találhatók a szocialista országok hiva­talos küldöttei is. AZ ÖT NAP ESEMÉNYEI Első helyen kell említenem egy na­gyon humánus és fontos mozzanatot: a találkozó résztvevői ünnepi nagy­gyűlésen elfogadták és támogatásukról biztosították a 28 európai kommunista és munkáspártnak a neutronbomba ter­vezett gyártása elleni tiltakozó felhívá­sát s az erről szóló nyilatkozatot meg­küldték az Egyesült Államok prágai nagykövetségének. A találkozó első napja a megérke­zéssel, sátorveréssel és az esti megnyi­tóval telt el. A rendezvényt Jindrich Poledník, a SZISZ KB titkára nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy az idei Rysy-taiálkozó megrendezésére a SZISZ közelgő II. kongresszusának és a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának jegyében ke­rült sor. A második napon már hajnali négy órakor a Jindrich elvtárs vezette párt­ós kormányküldöttséggel az élen két­ezer fiú és lány indult el a csúcs felé. Kilenc óra körül értek fel s ünnepélye­sen megkoszorúzták a Lenin-emlék­­táblát, majd a végeláthatatlan hosszú sor megindult lefelé. Délután négy óra volt, mire a túra utolsó résztvevőjét is visszaérkezett a táborba. Persze ez alatt az idő alatt a tábor­ban maradt négyezer fiatal sem tétlen­kedett. Egy részük elindult, hogy meg­tisztítsa a tátrai ösvényeket, segítkez­­zen a Tátrában folyó építkezéseknél. A többiek pedig a táborban zajló sport­­versenyekbe kapcsolódtak be: verse­nyeztek a sportfesztivál jelvényért, a tájékozódási futóversenyben a köz­­társasági elnök vándorserlegéért, is­merkedtek, szórakoztak, barátkoztak. A harmadik nap is hasonlóképpen telt el, mint a két előző, azzal a kü­lönbséggel, hogy ezen a napon jutott fel a Rysyre az évről évre megrende­zett túrák százezredik résztvevője, egy huszonhat éves sviti munkás. Este a tábor szabadtéri színpada köré sereglettek a fiatalok, ahol neves mű­vészek, énekesek léptek fel. A gazdag műsor után, ami közel tíz óráig eltar­tott, persze nem csendült el a tábor. Kisebb csoportokba gyülekeztek a fia­talok, tábortüzet gyújtottak és azt kö­­rülülve énekeltek, szórakoztak. KOMSZOMOLISTÁK Ivan Ivanovics Popovics a Szovjet­unió, Kárpátontúli területéről, Bereg­szászról érkezett és jól beszél magya­rul is. A huszonnégy éves fiatalember az ottani rádiógyár mérnöke és Kom­­szomol-titkára. Az idei RYSY­TÚRA — Milyen élményekkel térsz haza a Tátrából? — Felejthetetlenekkel. Nálunk is van­nak hasonló magasságú hegyek, de szá­momra azért mégis nagy élményt je­lentett látni a Magas-Tátrát. Olyannyi­ra szépnek találom, hogy szavakban nem is tudom kifejezni. • JÖVÖRE ISMÉT Kopka Miklós, a tőketerebesi járás küldöttségének vezetője: — Hányán jöttetek a járásból és mi­nek alapján válogattátok ki a részt­vevőket? — Járásunkat ötvenhárom fiatal kép­viseli. Ezeket a fiúkat és lányokat a SZISZ-ben végzett egészévi jó munká­juk alapján válogattunk, mintegy juta­lomként hívtuk meg őket a találkozóra. Ütban a Rysy felé A komáromiak egyik küldötte Már maga az ideutazás is nagy élmény volt mindnyájunknak, mert megálltunk az útbaeső városokban, megtekintettük a történelmi nevezetességeket. — Hogyan szerepeltek a járás fiatal­jai a versenyeken és hányán jutottak fel a csúcsra? — Mind az ötvenhármán megmásztuk a Rysyt. Húszán megkapták a sport­­fesztivál jelvényt, egy fiú részt vett a tájékozódási futóversenyben és hárman beneveztek a lövészeti versenyekbe. — Általában milyen érzéssel mentek haza? — Nagyszerű élményekben volt ré­szünk, kár, hogy olyan gyorsan elsza­ladt ez az öt nap. Jó dolog együtt lenni az ország minden részéből s külföldről is összejött fiatalokkal. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom