A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-01 / 39. szám
A szovjet ipar globális eltolódása kelet felé úgy tűnt ellentmond sok igazságnak. 'A Szovjetunió európai részén él az ország lakosságának 76 százaléka (tehát itt könnyebben oldható meg a munkaerő-probléma); itt termelik az ipari és a mezőgazdasági termékek 80 százalékát (az új ipari objektumok közelebb kerülnek a fogyasztóhoz); itt fejlettebb a közlekedési útvonalak hálózata és kedvezőbb az éghajlat (kisebb költséget igényel az építkezés). Ennek ellenére, a jelenlegi szovjet iparfejlesztés elsődleges területei az Uralon túli körzetek. Ezzel kapcsolatban a XXIV. pártkongresszus a kilencedik ötéves terv irányelveiben hangsúlyozta: „kivételes feladatnak kell tekinteni ... az ország keleti területein a természeti erőforrások további, gyorsított ütemű birtokba vételét és e területek gazdasági potenciáljának a növelését". Ma Szibériában és a Távol-Keleten, azokon a területeken, amelyek jelentős részét az örökös fagy tartja hatalmában, ahol az ezer kilométereken húzódó tajgai vadont mocsarak és nehezen járható utak váltják fel már hatezer nagy iparvállalat működik. Míg azonban korábban csak egyes üzemek épültek itt, ma az ipari építkezés komplex módon, átfogó fejlesztési terv alapján történik. ÜJ SZIBÉRIAI IPARI KÖZPONTOK A komplex ipartelepítés elve a harmincas évekig nyúlik vissza, az első szovjet ötéves tervek idejéig, amikor az uráli, kuznyecki és a donyeci medence központjai kialakultak. Ma a Szovjetunió azért látott hozzá Szibéria komplex fejlesztéséhez, mert megszerette ahhoz a szükséges erőt és ismereteket. Legjobb bizonyíték erre a gigantikus méretű Bajkál Amur vasútvonal építése. Nemcsak egyszerűen háromezer kilométer hosszú pályatest lefektetéséről van szó, amely önmagában véve sem könnyű dolog. A BAM e hatalmas terület természeti kincseinek gyűjtője és továbbítója lesz a nyugati és keleti ipari központokba, a Szovjetunió csendesóceáni partvidékének kikötőibe. A Bajkál—Amur vasútvonal mentén Bratszk, Angarszk, Mirnij, Uszty-llimszk képére és mintájára új városok épülnek. Ércbányákat, külfejtéses szénbányákat nyitnak, gyárakat, repülőtereket, autópályákat építenek, csővezetékeket fektetnek le, munkástelepüléseket hívnak életre. A szajani területi ipari központ jóval nagyobb lesz a bratszkinál. Több mint 120 nagyüzem és gyár tartozik majd hozzá. Magját a szajani vízerőmű alkotja: olyan üzemek létesülnek itt, mint a vagongyár (évente 40 ezer vasúti kocsit gyárt), a színesfémeket feldolgozó üzem, a vasötvözetek gyára, a minőségi acélt gyártó üzem. Folyamatban van a kuznyeckmedencei, a krasznojarszk —acsinszki és az irkutszk —cseremhovói területi ipari központ kialakítása és fejlesztése. Itt a fiatal, újonnan létesült üzemeknek Kemerovo, Novokuznyeck, Krasznojarszk, Irkutsz iparát kell kiegészíteniük. SZIBÉRIA OLAJA, GAZA ÉS TUDOMÁNYA A szibériai ipar fejlesztését szolgálja a gigantikus méretű olajvezeték-építés is. így például az alekszandrovszkoje —andzsero szudzsenszki, 800 kilométer hosszú olajvezeték első szakasza már lehetővé tette, hogy sok millió tonna olajat átszivattyúzzanak az ország keleti területeire és közelebb vigyék a fogyasztó központokhoz. Szibéria a rohamos ütemű tudományos-műszaki fejlődés útjára lépett. Ezt az ütemet az élet diktálja, erre predesztinálja az egész Szovjetunió gazdasági erejének a növekedése, a tudományos vívmányok lendülete. mokratikus Köztársaságban. A munkásosztály jelenleg még nem számottevő. Az országban megközelítőleg 10 000 a munkások száma. A népi kormányra vár, hogy a mezőgazdaság tervszerű fejlesztésével párhuzamosan ipart is teremtsen. Vientianéban és általában Laoszban sok a szerzetes. Thong Kam, a buddhista tömegszervezet titkára szerzetestársai véleményét is kifejezte, amikor azt mondta: — „Támogatjuk az új népi kormányt, együtt dolgozunk vele, bízunk benne. Segítünk megmagyarázni a lakosságnak a forradalom célját. Számos növendék, miután letette a vizsgát, elhagyta a kolostort és munkaviszonyba lép, állami szolgálatban tanítóként kezdi meg működését.” — A szerzetesek és az iskolaköteles fiatalok megtanítják a felnőtteket az ábécére, hiszen amikor a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot kikiáltották, a lakosság 60 százaléka sem írni, sem olvasni nem tudott. A templomok körül kis zöldségeskerteket hoztak létre. A népi kormány ugyanis felhívást intézett a főváros lakosságához, termesszen zöldséget, neveljen szárnyasokat, ültessen gyümölcsfákat. A felhívás visszhangra talált. Vientiane központját kivéve mindenütt látni kis halastavakat, zöldségeskerteket. Laoszban a nemzeti-népi demokratikus forradalom befejezése után, amelynek leglényegesebb célkitűzése volt a függetlenség kivívása, a feudális kizsákmányolás és elnyomás megszüntetése, valamint az államosítás végrehajtása, a népi kormány egyetlen hatalmas feladatnak jelölte meg a szocializmus építését e távoli hátsó-indiai országban. Persze a belső és a szomszédos Thaiföldön szervezkedő reakciós körök nem nyugszanak bele vereségükbe. Az amerikai imperialisták támogatását élvezve agresszióra készülődnek. A népi kormány jószomszédi kapcsolatra törekszik Thaifölddel és minden országgal, és biztosan halad a szocializmus építésének útján. Laoszi nők munkaközben LAOSZI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG
