A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-09 / 27. szám
AZ EURÓPAI KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSMOZGALOM FEJLŐDÉSE Angol munkanélküliéi Londonba . . Jj Marcel Cachin bestédet mond a Szocialista Párt tours-i kongresszusán 1918. IX. 12. Népgyülés Becsben rében s harcoljanak a munkásosztály többségének megnyeréséért. A húszas évek végén a Komintern több szekciójában jelentkező jobboldali reformista áramlat lett a fő veszély. Lekicsinyelték a kapitalizmus mind jobban éleződő válságát, tagadták a tőkés stabilizáció ingatag voltát, lebecsülték a háborús veszélyt és elvetették a forradalmi perspektívát. Az Internacionálé VII. kongresszusa meghallgatta Togliatti elvtársnak ,,A Kommunista Internacionálé feladatai az imperialisták új világháborús előkészületeivel kapcsolatban” című előadását. Tekintettel arra, hogy a fő háborús gyújtogató a német fasizmus volt, a kongresszus kimondta, hogy a háború elleni harcot a legszorosabban össze kell kapcsolni a fasizmus elleni harccal. ,,A fasizmus háború" — hangsúlyozta a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa. A Komintern és a kommunista pártok a fasizmus és az imperialista háborús veszély elleni harcra összpontosították minden erejüket, s munkájukat a munkás-egységfront és az egységes antifasiszta és háborúellenes népfront taktikája alapján végezték. A Komintern ezt a taktikát az új viszonyok között nemcsak alkalmazta, de tovább is fejlesztette, hogy mozgósítsa a munkásosztály összes erőit, tömörítse a kommunista, szociáldemokrata és pártonkívüli munkásokat, a milliós néptömegeket és mindazokat, akiknek nem volt érdekük a monopolista finánctőke nyílt terrorista diktatúrájának fenntartása, és nem akartak háborút. Az egységes népfronttaktika eredményeképpen Spanyolországban 1936 februárjában a parlamenti választásokon győzelmet arattak a demokratikus erők, és a népfrontra támaszkodó kormány alakult. Tehát megvoltak a feltételei annak, hogy a dolgozók megakadályozzák a fasizmus győzelmét. A belső és a nemzetközi reakció azonban összeesküvést szőtt a köztársaság ellen, a spanyol demokrácia megfojtását tűzve ki céljául. 1936 júliusában a spanyol fasiszta lázadók és az olasz—német intervenciósok megtámadták a Spanyol Köztársaságot. A Kommunista Internacionálé ebben az időben többször fordult a II. Internacionálé vezetőségéhez azzal az ajánlattal, hogy a fasizmus és a háború megakadályozására hozzanak létre akcióegységet. A II. Internacionálé vezetősége azonban makacsul szabotálta a Komintern minden javaslatát, s ezzel segítette a német fasizmust az új világháború előkészítésében. A második világháború idején a kommunista pártok határozottan és megingathatatlanul antifasiszta álláspontra, a nemzeti függetlenségért folytatott harc álláspontjára helyezkedtek a forradalmi proletár internacionalizmus elvei alapján. A kommunista pártok a legsúlyosabb körülmények közepette keményen kiállták a nehéz megpróbáltatásokat, helyes elvi magatartást tanúsítottak, bebizonyították, hogy elszakíthatatlan szálak fűzik őket a néphez, képesek szervezni és vezetni a tömegek harcát a teljes felszabadulásért. Franciaországban és Belgiumban, Norvégiában és Dániában, Hollandiában és Svájcban, Lengyelországban és Csehszlovákiában és a német megszállók által leigázott többi országban a kommunisták hősies harcot indítottak hazájuk nemzeti felszabadításáért. A fasiszta koalíció országaiban illegálisan működő kommunista pártok annak megfelelően, hogy a második világháború a fasiszta államok részéről igazságtalan, hadat üzentek a kormányuk által folytatott háborúnak és az egész fasizmusnak. Németország, Ausztria, Olaszország, Magyarország, Románia, Bulgária és sok más ország kommunista pártja, az internacionalizmus zászlajához és a szocializmus ügyéhez híven a szabadságszerető népek oldalára állt. A nemzetközi helyzet és a különböző országokban kialakult viszonyok azt mutatták, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomnak a Kommunista Internacionáléhoz hasonló egységes központból történő irányítása lehetetlen. Ezt figyelembe véve a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága a második világháború éveiben határozatot hozott, hogy feloszlatja a Kommunista Internacionálét, s a kommunista pártokat felmenti a Komintern szervezeti szabályzatából rájuk háruló kötelezettségek alól. Ezt a határozatot valamennyi kommunista párt egyhangúlag jóváhagyta. A Kommunista Internacionálé feloszlatása helyes és időszerű volt, mert megkönnyítette a szabadságszerető népek közös harcának szervezését a fasizmus ellen. A Kommunista Internacionálé nagy szerepet játszott minden ország munkásosztályának és dolgozójának az érdekéért, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harcban. A Kommunista Internacionálé abból a marxista elvből indult ki, hogy a kommunista pártok tagjait a marxista eszmékkel kell felvértezni. A Komintern évtizedeken át önfelóldozóan harcolt az új világháború kirobbantása és minden igazságtalan háború ellen, és állhatatosan védelmezte a béke ügyét. Hozzájárult ahhoz, hogy a legöntudatosabb munkások a munkásmozgalom, a munkásosztály pártjaiban, a marxista munkáspártokban tömörüljenek. A fasizmus bukása után ezek a forradalmi pártok álltak a népi demokratikus forradalmak élén Európában. A népi demokratikus forradalmak győzelme után, mint a munkásosztály vezető pártjai vezették és irányították a dolgozó népet a szocialista társadalmi rendszer megteremtésében. KÉRDÉSEK: 1. Mikor alakult meg a Kommunista Internacionálé (Komintern)? 2. Mikor és hol tartották a Kommunista Internacionálé III. kongresszusát? 3. Mikor szüntette be tevékenységét a Kommunista Internacionálé? 9
