A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-17 / 37. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK A kassai járás déli részén fekszik Magyarbőd (Bidovce) község. Népviseletét a mai napig megőrizte. A viselet még nagyon élő, „fejlődő", ez a fejlődés viszont modern felfogású. Egy-egy szereplés, feiépés alkalmával a fiatalok is népviseletbe öltöznek. INGEK. A térdig érő vászoningek szűk, majdnem könyökig érő ujját patyolatból varrták. A szűk ujjon keskeny „gallérka", amelyet beleszőttek, vagy hímeztek. Az ujj néha pamutos vászonból is készült. Az ing aljának bőségét az ék alakú „aszalka'-toldás adja meg. A másik fajta ing az ún. INGVALL. A könyökig érő, nagyon bő ujja patyolatból készült. Régen mellévarrott ujjú ing volt ez. Újabban a lajbi karkivágásába varrják bele a bő ujjat. A patyolatot ma már szifonnal, madeiracsipkével helyettesítik. A patyolat ujját „stikkeléssel" szegélyezték, szattyinggal „húzták" össze, ezzel kötötték meg, fogták össze a bő ujjat a könyék fölött. Ez az ing csípőig ér, bekötődik a szoknyákba. SZOKNYÁK. A derékban kötődő szoknyák közül legelőször is a pendelt vették fel. Vászonból készült alsó ruhanemű, melyet gallér nélkül varrtak. A megfelelő bőségű vászon anyag (4 m) felső részébe hurkaszerű hajtást varrtak, amibe „korcot“, madzagot fűztek és igy kötötték a derekukra a ráncokat eligazítva a csípőn. Az alsószoknyát 5 „szilből" varrták, az alját körülhorgolták. Az alján plivelés, („pocsivka") van. A szoknyák közepén két hajtás, szegőzés is található. Régen a felső szoknyára is 3—4 hajtást varrtak, nem volt rajta csipke-dísz, ez csak az utóbbi években vált divatossá. A szoknyákat gallérban ráncolják, de nem rakják le. A féllábszárig érő szoknyák hossza egyre rövidült, ma a térdet takarja. A szoknyák anyaga az életkornak, és állapotnak megfelelő. A magyarbödi asszonyok „szélesen" öltözködnek a 4—5 alsószoknya kerek formát ad az alaknak. KÖTÉNYEK. Régen a kötők négyszögletesek és simák voltak. Később fodorral vagy csipkével szegélyezték. Mostanában nagyon gazdagon hímezik. A sötétalapú, de leggyakrabban fekete kötőkre nagy rózsa- és virágmintákat hímeznek ki géppel, színes fonallal. Az ingvállakra „lajbit" vesznek fel. Ezek fekete, bordó, vagy kék bársonyból készülnek. „Bliszk"-kel, „krepinkével", vagy sújtással díszítik. Kb. 45 évvel ezelőtt jött divatba a „nyelves lajbi", amelyet rövid „nyelvek", külön szabott részek szegélyeznek. A nyel. vés részt is fehér sújtással díszítik. BLÚZOK. A szoknya anyagával azonos anyagból készül a „palaton'-nak nevezett blúz. Nem kötődik be a szoknyába, kívül viselik. A derék táján 20— 25 cm széles fodor veszi körbe. Hosszú és rövid ujjú blúzokat viselnek, az alkalomnak megfelelően. Szabásminta szerint szabják. Télen a vastag „fluscs" (plüss) anyagból készült „bujbellát" viselték. Ezt a testre szabott, béléses hosszú ujjú téli kabátot zöld, kék, lila szinű anyagból varrták és sújtással, gombokkal, zsinórral díszítették. Az utóbbi időben a bujbella ujját kivették és igy viselik. Az ujj nélküli bujbella a „husiik". Télen még háromszögűre hajtott nagykendőt is viseltek, ha nagy volt a hideg. A selyem, ternó nyakbakendő is divatos volt régen. A lányok, asszonyok a nyakban „galárist" viseltek. FEJVISELET. A lányok egy varkocsba fonták a simán hátra fésült hajat. Vendéghajat is fbntak a varkocsba, a végébe pedig pántlikát kötöttek. A lányok is kendőt viseltek. Az állapot meghatározója a konty. A hátra fésült hajat hosszú pántlikával a tarkón szorosan megkötötték, majd a hajat két ágra szedték, de nem fonták be, csak megsodorták és két oldalról a kontyfésű köré csavarták. Az igy megfésült hajra került a „körülkötő“ kendő, amelyet a konty alatt hátul kötöttek meg. Később a körülkötő kendőt merevítették, vagyis összevarrták, kemény papírral bélelték a megfelelő formára. A kontyra mindig fejkendőt kötöttek, vastogselymet, bársonyt, nagyrózsás „tibet" kendőt, vagy a nagyon közkedvelt ternót. A lábbeli a kemény, letürőszárú csizma volt, amit harisnya nélkül, kapcával viseltek. Férfiak viselete a vászongatya és a „gallérkás" ujjú vászoning, a lajbi, szűr, később a „rokk"-kabát. A gömbölyű „princs" kalap mellől ünnepnap nem maradhatott el a rozmaringos bokréta. A férfiak láb. belije is a csizma. A gyerekek (fiúk, lányok egyaránt iskolás korukig) „kantus"-ban jártak. A fejükön pántlikás fejketőt viseltek. JÓKAI MARIA
