A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-10 / 36. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK Mohi (Mochovce) — a lévai járás legészakibbra fekvő faluja — valamint a szomszédos Újbars, Marosfalva, Csifár és Tild egy népviseleti szigetet alkotnak. Az egykori Bars-megyébe tartozó községeket jómódú családok lakták, s ez a viseletén is tükröződött. A viselet, amelyet a negyvenes évek végéig hordtak, a múlt század nyolcvanas éveiben alakult ki és jellemzők rá a polgáriasodás jegyei. A falu lakói zömmel földművelők voltak, ruházatuk alapját régen a kendervászon képezte. Ebből készült mind a „sípujjó ing“, mind az alsószoknyának varrott „pentő". A vásznat később fokozatosan kiszorítják a gyárilag előállított anyagok, a vászon ruhaneműből alsóruha lesz. A sípujjó inget utóbb gyolcsból varrták, akárcsak a fodros bőujjú inget, amelyet csipkével vagy slingeléssel szegtek körül. A pentőn kívül gyolcsból készült bő alsószoknyát is' viseltek. Az alsószoknya alját kivarrták (hímezték), a szoknyát kikeményitették, kivasalták, de nem rakták le (nem ráncolták). Minél „dorzsonyabból állt", annál jobb volt: igy vált az alak kellőképpen gömbölyűvé. A felsőszoknyát sem ráncolták. Az ünneplő szoknya fekete vagy sötét, szövet, drótselyem, puplin anyagból készült. Az ünnepi kötény mindig fekete színű. Fodorral, „forhamentlival" (díszes zsinórral), betéttel díszítették. Hátul kapoccsal záródik. A kötény tíz-tizenöt centiméterrel rövidebb a szoknyánál. Hétköznap, munkába mángolatlan anyagból varrt kötényt viseltek. A menyasszony ruhája a harmincas évekig fekete vagy nagyon sötét anyagból készült. A nők télen-nyáron fodros pruszlikot viseltek. A pruszlik közvetlenül az áll alatt kétsoros gombolással, vagy kapcsolással záródott, derékig ért, és kb. tiz centiméteres széles „hálókban" leszedett fodorban végződött. Betéttel, csipkével, gombokkal, „tukorgóra" őszszeszedett szalaggal díszítették, sokfélebélelt ruhadarab. Ezt sem kötik a szoknyába. Vastagabb szövetből készült, nátul ék alakba végződött, nem követte a test vonalát. Fogócskával, zsinórral szegélyezik. A „koca" vastag béléssel készült női téli ruhadarab. Fekete lisztez, selyem vagy festő anyagból készült. képp. A félünneplős pruszlikok világos színűek, virágmintásak. A blúz nem kötődik be a szoknyába. A szoknya anyagával azonos, vagy ahhoz hasonló színű anyagból varrják. A mellen duplán gombolódik. Forhamantlivel, betéttel, csipkével vagy darázsfészkesen díszítik. A „lipityinka" Testhez szabott, karcsúsított vonalú, derékig ért. Gombokkal, betéttel, zsinórról díszítették. A 30-as években jött divatba a radványi vagy olcsóbb szövetből varrott félhosszú női téli kabát, dupla gombolással. A lányok hajukat „bodrosan" fésülték; elől simán fölfésülték, fekete pántlikával lekötötték, majd oldalra lefésülték és a fül mögött egy-egy „fonatékot" fontak, ezt hátul o fejtetőn keresztezték. Vasárnap mindig „hajadonfőtt" jártak. Munkába karton kendőt kötöttek. A kendő-kötést „bujázkodásnak" nevezték. A hátrakötö kendő mindig fekete volt. A hátrakötő kendő mellett a „pepec" is asszonyi fejviselet, ez is fekete vagy sötét szinű, és virágos hímzéssel díszítették. Az asszonyok mindkét fejdíszre még kendőt is kötöttek az alkalomnak és kornak megfelelően. A fiatalok színeset viseltek, de mindegyiket az ajak alatt „epercsatra" kötötték meg (kétcsomóra). A viselet kiegészítője a „szorító", ez lehet a ruha anyagából varrott, vagy lakkozott vagy gumi öv, melyet ezüst csat fog össze. Ugyancsak az öltözethez tartozik, a széles, többsoros ezüst lánc, valamint 4—5 ezüst kapocs, amit a blúzra, kocára, pruszlikra vagy a lipityinkára tűztek fel, nagyság szerint. A férfiak a vászon viselet elhagyása után o 30-as évek végén a vitézkötéses kék vagy fekete posztó ellenzés nadrágot hordták. Munkába az „ingrehúzót" vették magukra, ez védte a gyolcs inget. Fekete „prüs" kalap és lajbi egészítette ki a férfiviselet. A téli férfi- és női viseleti ruhadarab egyaránt a báránybörből készült ködmön. A fiúk és a lányok hatéves korukig szoknyában jártak, fejükön „fiketöt" viseltek. Később a felnőttekéhez hasonló, de kisebb méretű ruhát hordtak. A pályás és a karonülő gyermekeket „tacskó" kendőbe csavarva vitték a szülök mogukkal munkába, látogatóba. JÓKAI MARIA
