A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-09 / 27. szám
Következő számunk tartalmából: Lacza Tihamér: ELTÉPETT GYÖKEREK Varga Erzsébet: ELFOGULTSÁG NÉLKÜL Fister Magda: FALRA FESTETT LÁNYOK LASSAN JÁRJ, TOVÁBB ÉRSZ! Címlapunkon F. Rakovsky, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei r > A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő. Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. KiS^É PiTÖ KÖSZÖNTŐ HELYETT Huszonöt éves a Kis Építő. A legkisebbek lapja immár huszonöt esztendeje rendszeresen eljut olvasóihoz. Mondom, a legkisebbek lapja, bár tudom, hogy rendszeresen csak az iskoláskorú gyerekek, az 1—5. évfolyamok tanulói kapják kézhez. Sőt, talán még ők sem. De beszéljen erről a legilletékesebb, BATTA GYÖRGY, a Kis Építő főszerkesztője: — Lapunk, a Kis Építő, létezésének egy új szakaszához érkezett. Az iskolarendszer újabb reformálása folytán bekövetkezik — s részben már be is következett —, hogy legképzettebb olvasóinkat, az ötödikeseket elveszítjük. Tapasztalataink szerint az iskolai lapterjesztők többsége meg sem kísérli, hogy a Kis Építőt az ötödikeseknek is megrendelje, s éppen ez az, ami bennünket nagyon foglalkoztat. Nemcsak arról van szó ugyanis, tudjuk-e tartani példányszámunkat, hanem arról is, meg tudjuk-e tartani legaktívabb olvasóinkat? Meg tudjuk-e őrizni a Kis Építő koncepcióját? ... Aki valamelyest is ismeri a lapot, tudja, hogy a Kis Építőnek nem csupán a „kisiskolások“ számára van mondanivalója. Lapjain minden bizonnyal az óvodás apróságok is megtalálnák azt, ami őket érdekli : persze, ehhez az óvónénik vagy a szülők aktív „közreműködésére“ is szükség lenne. Számtalanszor hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk, hogy az anyanyelvi oktatás egyik legfontosabb feladata éppen az „olvasóvá-nevelés“. De az olvasóvá-nevelés sem lehet kizárólag az iskola „kiváltsága“. Ezt a bonyolult és rendkívül fontos feladatot nemcsak a szülőknek, hanem az óvodáknak is magukévá kellene tenniük, s éppen ebben lenne segítségükre az anyanyelv, a szülőföld, a haza szeretetére nevelő Kis Építő. A lap fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából mi sem kívánhatunk mást a Kis Építőknek, mint hogy a jövőben valóban a legkisebb olvasók lapja legyen, ne csak a „kisiskolásoké“. — ve — KÖSZÖNET A SZÜLŐKNEK Befejeződött az iskolaév, és ilyenkor nemcsak tanítványainkat értékeljük, de magunk is számvetést készítünk saját munkánkról. Mit csináltunk jól, mit rosszul és mire fogunk a jövőben még nagyobb súlyt fektetni. így elmélkedtünk egy évvel ezelőtt is, amikor azt a feladatot tűztük ki, hogy megpróbálunk még közelebb kerülni a szülői házhoz, a szülők féltő gondjához, amellyel szeretett gyermekeiket nevelik. A pedagógusi, nevelői munka megköveteli a személyes példamutatást, azt, hogy az erkölcsi magatartás normáit, melyet be akarunk oltani a tanulókba, necsak szavakkal világítsuk meg előttük, hanem azokat határozott cselekedetekkel, tevékenységgel is bizonyítsuk. Tehát nálunk a szót, az ígéretet tett követi. Hogy csak néhányat említsek: szinte nincs olyan hulladékgyűjtési akció, amelyben a szülők is ne vennének részt; az iskolai ünnepségeken, a tanévnyitó, évzáró ünnepségen, a pionír- és szikraavatáson nemcsak hogy megjelennek, de személyesen is segítenek azok előkészítésében. Hatékony segítséget kapunk a testnevelés és sport területén. Szívesen segítik a szülők tornaterem nélküli iskolánkat. Ügyes szakemberek, mint amilyenek például Szajkó és Szűcs apukák, jó néhány órát dolgoztak a tornaszerek módosításán, újak előállításán. Szabad szombatokon gyermekeikkel együtt részt vettek sportrendezvényeken: szánkázó-versenyen, sporthorgászásban, az iskola „Gyere velünk, csináld velünk” ügyességi versenyein. Komáromi apuka szakirányítása mellett céllövészeti versenyt rendeztünk. A többiek együtt húzták a kötelet gyermekeikkel, de ott álltak a különféle versenyszámoknál is. így történt, hogy a rossz idő ellenére is felejthetetlen marad ez a nap gyerekeknek, szülőknek egyaránt. Szeretnék köszöntet mondani a kedves kávái anyukáknak, apukáknak áldozatkész munkájukért, hogy a csaknem 80 tanulót ellátták finom meleg teával, ami nagyon jól esett mindnyájunknak abban az esős, rossz időben. Az emberség szép példáját mutatták ezek a szülők a maguk egyszerű, de nagyon kedves módján. Ügy érzem, hogy szülő és pedagógus így dolgozhat csak igazán eredményesen együtt. Kölcsönösen megbecsülve egymás munkáját. Kívánjuk a kedves szülőknek, hogy gyermekeik olyan embert lássanak bennük, aki mindig tud segíteni, hogy tudják értékelni becsületes munkájukat, amellyel a család jólétét és a társadalom előrehaladását szolgálják. BÖDAY ÁRPÁDNÉ pi énártfala (Lenártovce) a | ; hosszú községek közé tar■ ; tozik Gömörben. Elég so-I; ; káig tart gyalog végigmenni egyetlen kacskaringós utcáján. Régi település. Királyok adták-vették, ha a kedvük úgy tartotta. A legrégibb adat 1379-ből való róla. I. Lajos ebben az esztendőben adományozta a községet az Abbaffyaknak. Az ennél korábbi dolgokat a faluról, a lakóiról már csak a Sajó tudja, amely ott folyik el a kertek alatt. Valahol a közelben veszi fel a Rima vizét. Hídján mentek keresztül az első és a második világháborút megjárt emberek, ha történetesen Bánrévének, Putnoknak, Miskolcnak vezetett az útjuk. De a vizén gázoltak át azok is, akik különösen a második nagy világégés után csempészkedésből akartakélni, és éjszaka, titokban lépték át az országhatárt. És ezzel már sok mindent el is mondtam Lénártfaláról. Határ menti község. Annyira az, hogy földjei bánrévei földekkel ölelkeznek a Sajó másik oldalán. Nem számít, hogy a két falu, a két ország között ott a fináncok laktanyája. Lénártfalából látni Bánrévét. Bánrévéről látni Léntárfalát. A temetődombról sajópüspökit, sőt szép napos időben Putnokot is szemügyre lehetne venni, ha fák, dombok nem takarnák. A lénártfalai dolgos emberek határátlépő vagy útlevél nélkül is bármikor szót válthatnak bánrévei vagy sajópüspöki szövetkezeti parasztokkal. A földjeik végén. Érdekes falu. Mikor az új idők szele végigsöpört rajta, zömmel paraszt lokói vonakodva bár, de aláírták a belépési nyilatkozatot Aztán mindjárt közös ebéden vettek részt az iskola udvarán. Ha közös a föld, az állatállomány, minden, legyen olyan az ebédjük is. A ma 71 esztendős Simon András szövetkezetalapítónak azt mondták akkor az örök kételkedők : — No, Andris, nem adónk neki három esztendőt, és nem lesz kenyerőnk se! Ez 1952 augusztusában történt. A gépesítést jelentő egyetlen traktorral, a megszokott lovas és ökrös fogatokkal valóban lassan haladt előre minden. Aztán egyre többet termeltek, egyre többet fizettek. A földjük akkor még nem tett ki hétszáz hektárt, s az állandó dolgozók száma sem érte el a nyolcvan főt. Hetvenegyben nagyobbodott meg jelentősen a határ. Amikor Csíz, Velkenye emberei és földjei összefogtak, illetve összeölelkeztek. Majdnem háromszázötven szövetkezeti tag 1735 hektár területet művelt meg. Az egyesülést kimondó gyűlésre meghívták Ady Endrét is. Jelképesen természetesen. Jöjjön el Gömörbe, vegyen részt az eseményen, és ha a meghívást elfogadta, s vállalta az utat Érmindszenttől idáig, akkor már maradjon is velük örökre. Egyik legszebb versének két szavából alkották meg jövőbe te-2
