A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-03 / 35. szám
NAPFORDULÓ Ma leghosszabb a nappal és legrövidebb az éj. Köszöntsd levett kalappal nyarunk, s hogy fut, ne félj; a nyár visszatér újra — annak, aki még várja: Egyszerű a Föld útja — a Napot körbe járja. Mi meg csak lessük, nézzük ahogy bezárul a kör. Nem mondjuk, de féljük: új nyarat ki örököl?! — Aki részel a jusson, az új nyarakig fusson. GYURCSÓ ISTVÁN versei: BÚCSÚ A TÁTRÁTÓL Szénaillatok benzinszagra cseréltem, füstös margaréták szirmáról bekormolt pillangók röpködnek, ha behunyon szemem . . . Piactereken találkozom olykor sáskával, a rétivel a vaddal, így szédülök vissza gyermekkorom friss tájaihoz — Álmaimban — hol galagonya, kökény, csipkefa, akác köszönt virággal, rigóval, illattal. Június! Idill! Nyisd ki szemed! Harapnak az utcazaj lármás fogai, és bűzlik a benzin, hervad a csend, mely eddig kísért a hegyek lábától susogva; most riadtan menekül tőlem. ÖNDIAGNÓZIS AZ ORVOSOMNAK B. Zs.-nek tisztelettel Tisztelt Asszonyom, kedves orvosom — jól érzem magam Tátraszéplakon. Nincs itt lárma, zaj, csak jószagú szél futkároz, kering, fán, ágon, zenél, muzsikál, susog: én süket vagyok, csak gondolom, hogy így van; hallgatok. Néha csikorgók, ha unalom űz, de napfényben, borban van elég tűz — Felold bennem aggódó bánatot s nem felejtem el Tótraszéplakot. VÁRAKOZÁS Csak egyszerű vonat hozzon, szándék, fék vissza ne fogjon. Ne álmodj mást, mint utazást: itt, velem hív találkozást. Fenyőknek illatát álmodd: legyen ózonnal-telt álmod, s velem legyen majd ébredés — de siess, siess, el ne késs. FABRY-LEVELEZÉSEK Fábry Zoltánnak 1971-ig megjelent 14 önálló kötete (az ezekből készült válogatásokat nem számítva) tartalmazza életművének javát. Különösen sokat tett a csehszlovákiai magyar könyvkiadás, majd a hatvanas években a magyarországi rendkívül elismerő kritika műveinek közkinccsé tételéért. Azóta ment át a köztudatba, hogy ő a legjelentősebb szlovákiai magyar író, Balogh Edgár szerint a „szlovákiai magyarság élő lelkiismerete”. Persze nem célunk, hogy szoborként, minden tekintetben példaként emlegessük, hiszen amint már Az útról irt értekezésünkben is rámutattunk, szinte minden könyvében találunk hibákat, tévedéseket is. Célunk a Fábryéletmű vizsgálata, kutatása, hogy egyre több tanúságot merítsünk erényeiből és hibáiból. Ehhez pedig nélkülözhetetlen segítséget nyújt irodalmi levelezésének feltárása és közzététele. Az író is hangsúlyozta, hogy eszmei fejlődését elsősorban Földes Sándorral folytatott levelezéséből lehet megismerni. Nem véletlen tehát, hogy a Földes-levelek teszik ki a kötet legfontosabb fejezetét, mert ő volt a „messzebb látó", s ő ismertette meg a fiatal kritikust a marxizmussal. Hasonlóan termékenyítő, ösztönző hatással volt Fábryra számos más csehszlovákiai, magyarországi, romániai, németországi íróval való levelezése. A levelezésnek egyébként is különösen fontos jelentősége volt Fábry esetében, mert betegsége miatt ritkán járt az írók közé, a stószi hegyek közül levelezéssel tartotta a kapcsolatot a világgal. Ebben is hasonlított Kazinczyhoz, aki szintén kis faluból befolyásolta levelezésével az irodalmi élet alakulását. Fábry levelezéséből számos olyan adatot is megtudunk, amelyek eddig a kiadott könyveiben nem találhatók meg: igen sok írását emlegetik, amelyek még nincsenek meg köteteiben, máskor pontosan értesülünk az írás megszületésének okáról, körülményeiről vagy arról, miért kedvelt meg egy írót, esetleg miért került vele ellentétbe. íróink jellemrajzát is sokban kiegészítik e levelek. Megtudjuk belőlük, hogy igen érzékeny volt; állandóan betegeskedése, izoláltsága, kompenzálatlan becsvágya miatt gyakran olyankor is megsértődött, amikor erre nem volt különösebb oka. A lapokra gyakran megharagudott, ha későn közölték cikkeit, vagy ha késlekedve utalták ki a honoráriumot. Ilyen anyagi kérdések miatt polemizált egyik legjobb barátjával és fegyvertársával, Gaál Gáborral is. Néhány íróval való ellentétének a gyökerét is megtaláljuk e levelezésben; pl. Dienes Lászlónak kezdetben még igen elismerően ír Kassákról, de miután a Korunk nem hozza le a Tisztaság könyvéről írt kritikáját, egyre élesebben szidja az előbb még méltatott „mestert”. Fábry levelezése eszmei fejlődéséről is világosan tanúskodik: radikális fordulatról a Sziklay Ferenchez írt levelekből értesülünk. Előbb Méccsel, Sziklayval és a nemzeti konzervatív írókkal is kapcsolatban áll, s előadásokat tart Kassán az általuk rendezett gyűléseken. 1924-ben azonban ultraradikális módon visszautasítja a Kazinczy Társaságban való tagságot, mert ő egyre inkább baloldalivá, Sziklay pedig jobboldalivá válik. Fábrynak a kommunista párt hivatalos lapjában közölt szovjet regényfordítását így jellemzi Földes Sándor: „A fordító háromezer kötetes könyvtár összehordása és a legelvontabb esztétikák fölszívása után a düledező kúria kontemplációjából belép egy harcos és alkotó közösségbe . . . vége az önmarcangolásnak — kezdődik az élet”. (Korunk, 1926.) Fábry leveleiben nemcsak a műveiből is ismert expresszionista stílusa bontakozik ki, hanem szilárd elvi álláspontja is, amely őt rövidesen a csehszlovákiai magyar irodalom legjelentősebb kritikusává festi. Amikor szigorúan megbírálta az Új Auróra nevű almanach dilettánsait, hiába írták neki, hogy kisebbségi körülmények között az ilyen kis eredményekre is szükség van, a „stószi mérték" helyesen állapította meg, hogy a nívótlan irodalom többet árt, mint azt a honatyák gondolják. Igaz, később ultrabalos túlzásokba is esett: a RAPP-korszak idején dogmatikusan ismételgette, hogy nem líra vagy művészet kell, hanem a puszta valóság, az élet a politikai mondanivaló, tekintet nélkül a formára. Ekkoriban írt elítélő sorokat Móriczról, Kodolányi Jánosról, Kassákról, s szakított olyan baloldali barátaival is, mint Krammer Jenő, Szántó György és mások, de a felszabadulás után ezekről a hibákról nyíltan írt, írásaiban és hozzájuk írt leveleiben igyekezett jóvátenni. A Fábry-hagyatékban található több mint 6000 levélből főként az irodalmi értékűeket válogattuk ki, de egy-egy levelező kapcsolatát lehetőleg teljes egészében akarjuk bemutatni. A kevésbé jelentős írókkal való levelezését, nőismerőseihez és a felszabadulás után kelt, egyes írókat, személyesen is érintő leveleket itt elhagyjuk. Ezekből később újabb levélgyűjteményeket lehet összeállítani. A levelek szövegét nem lehet annyira szó szerint venni, mint a nyomtatásra szánt írásokét. Az írók gyakran gúnyolódtak, intim dolgokat közöltek egymásról, amit nem szántak a nyilvánosság elé, s gyakran csupán a szellemesség kedvéért vagy pillanatnyi hangulat hatása alatt írták. Igaz, Fábry gyakran leírt a sajtóban is hasonló dolgokat, pl. nemcsak dilettánsnak nevez egy-egy szerzőt, hanem ilyen kifejezéseket is használ: „irodalmi álarcba bújt kerítő munkájával fekély és bűn", „útszéli ripacskodás gesztusaival piszkolja a lapot”, „otrombán és nevetségesen hazudik” (A mayerlingi tragédia — komédiája című esszéből). Ilyesmik főként a fiatal Fábry írásaiban fordultak elő, később nemcsak irodalomkritikái lettek körültekintőbbek, hanem éles kifejezései is mérséklődtek. Csanda Sándor 11
