A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-03 / 35. szám

tárai voltak fontosak. Az ország terv­szerű megszállása és gazdasági ki­zsákmányolása tulajdonképpen csak 1926-ban kezdődött meg. Portugália Mozambikot 1951-ben — többi afrikai gyarmatával együtt — ten­gerentúli tartománnyá minősítette. Ek­kor szerveződtek a liberális fehérek és a teljes függetlenséget követelő feke­ték első politikai csoportjai. E szerve­zetek 1962-ben a tanzániai Dar-es-Sa­­laamban tartott kongresszuson létre­hozták a Mozambiki Felszabadítási Fron­tot (FRELIMO). Ennek felhívására egy északi helyőrség megtámadásával 1964. szeptember 25-én megkezdődött a fegy­veres felszabadítási harc. A kezdetben csak 250 képzett kato­nával rendelkező szervezet katonai ere­je 1970-re mintegy 15 ezer főre növe­kedett. A hazafias erők elfoglalták a Cabo, Delgado, Nyasza és Tete északi, északkeleti tartományokat, és ott meg­kezdték a gazdasági és kulturális élet szervezését. Kiépítették a saját okta­tási rendszert, hogy felkészítsék a füg­getlenség elnyerése utáni időkre Mo­­zambik első kádereit. Az Afrikai Egy­ségszervezet, a Szovjetunió és a szocia­lista országok támogatásával folytatott felszabadítási harc sikereinek s nem utolsósorban a portugál forradalom győ­zelmének következtében Mozambik is elnyerte függetlenségét, melyet 1975. június 25-én kiáltottak ki. Igaz, nemegy új állam született aznap, hanem egy már létező állam realitását vette tudo­másul a nagyvilág. Három év híján fél évezredes uralom után a portugálok bevonták zászlaju­kat és — akárcsak Angolából — men­tek. Velük a korábbi fehér lakosságnak legnagyobb része — zömmel szakkép­zettek. Az örökség — a mérhetetlen el­maradottságon túl — körülbelül 640 millió dolláros külföldi adósságteher, gazdasági nehézségek, ellátási zava­rok. „Igazi marxista állam” felépítése — ez a Samora Machet vezette Mozam­biki Felszabadítási Front célja. Az or­szág irányítása egyértelműen a nem­zeti felszabadítási szervezet, a gerilla­mozgalomból nemzeti egységpárttá for­málódó FRELIMO kezében van. Az új kormány egyik első lépése az ideológiai offenzíva megnyitása volt. Átnevelő kampányokba kezdtek; ezek­nek célja, hogy „végleg megszabadul­janak a fasizmustól, a törzsiségtől és a gyarmati szolgalelkűségtől". Mozambikban az „igazi marxista ál­lam” építésének legelső szakasza így foglalható össze: széles körű államosítá­sokkal alapvetően megváltoztatták a tu­lajdonviszonyokat; megtették az első lépéseket a mezőgazdaság kollektivi­zálása felé; az állam átvesz minden egyházi és magániskolát és kórházat; az iskolákat, egyetemeket átszervezik, hogy a gyarmati típusú oktatási rend­szert a mozambiki igényeknek megfe­lelővel váltsák fel. Mozambik — mint „frontállam" — a haladó afrikai államokkal tart fenn szo­rosabb kapcsolatokat és mindenképpen támogatja Afrika déli része még gyar­mati sorban sínylődő népeinek felsza­badítási harcát. Mint az ország vezetői kijelentették, „harcos testvéri kapcsola­tokat ápolunk valamennyi haladó erő­vel és országgal". — ta — KÉRDÉSEK 1. Angolának van egy „Afrikai Ku­­vait"-ként is emlegetett, olajban rendkívül gazdag tartománya, amelyet keskeny zairei földsáv választ el az ország többi részé­től. Neve? 2. Mikor nyerte el Mozambik a füg­getlenségét? (Év, hónap, nap) 3. Mozambik fővárosa, az egykori Lourenco Marques, új nevet ka­pott a Mozambiki Népi Köztársa­ság kikiáltása után. Mi a főváros mai neve? Mozambik egyik legjelentősebb exportcikke a mahagónifa Mozambik A hódításokat ezen a területen az arabok kezdték meg. A 10. századtól fokozatosan meghódították Mozambi­kot és területén szultánságokat hoztak létre. Vasco da Gama portugál hajós 1947-ben fedezte fel a partvidéket és adott elsőként róla leírást Európa szá­mára. Hallomás alapján beszámolt a szárazföld belsejében lakó állattenyész­tő és földművelő népek gazdagságáról, szervezett fejedelemségeiről, a partvi­dékkel kiépített virágzó kereskedelmé­ről. A legtöbbet emlegetett legendás Monomotapa-királyság kincsekben gaz­dag birodalmát keresve a portugálok már 1505-től a szárazföld jelentős ré­szét is bejárták és településeket hoz­tak létre. Fokozatosan meghódították az arab szultánságokat s a területet — a goai kormányzóság fennhatósága alól kivonva — 1752-ben gyarmattá nyilvá­nították. A 17. századtól kezdve a ke­let-afrikai rabszolgakereskedelem leg­fontosabb területe, és az országnak ne­vet adó partmenti sziget, Mozambique, e kereskedelem központja lett. (A rab­szolgaságot hivatalosan 1878-ban tö­rölték el.) A lisszaboni kormány 1891-ben ösz­­szeütközésbe keveredett a brit Dél-afri­kai Társasággal; egy évvel később a vi­szályt furcsa megállapodás zárta le: a portugálok felhatalmazták az angol tő­kével alapított Companhia de Mozam­bique társaságot — az összes vám- és adóbevételek hét és fél százalékáért — a gyarmat egynegyedének kormányzá­sára. (A monopoljogokkal rendelkező társaság működését Portugália csak 1942-ben szüntette meg.) A helyi lakosság 1895 és 1912 kö­zött többször felkelt a gyarmati uralom ellen, de a portugálok mindannyiszor véres kegyetlenséggel leverték a primi­tív fegyverekkel végrehajtott lázadáso­kat. Bár a portugálok fokozatosan elfog­lalták az országot, tulajdonképpen csak a partvidéket gyarmatosították, az or­szág belsejében — az európaiak szá­mára egészségtelen éghajlat miatt — nem sok virágzó telepet alapítottak; a partvidékiek is inkább csak mint a ke­let-indiai kereskedelem közvetítő rak-Az MPLA katonái nem­csak fegyverek, a szavak erejével is harcoltak az igazságért. Képünkön az MPLA egyik tisztje a fel­­szabaditási harc célját magyarázza a fiataloknak VERSENYSZELVENY 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom