A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-03 / 35. szám
tárai voltak fontosak. Az ország tervszerű megszállása és gazdasági kizsákmányolása tulajdonképpen csak 1926-ban kezdődött meg. Portugália Mozambikot 1951-ben — többi afrikai gyarmatával együtt — tengerentúli tartománnyá minősítette. Ekkor szerveződtek a liberális fehérek és a teljes függetlenséget követelő feketék első politikai csoportjai. E szervezetek 1962-ben a tanzániai Dar-es-Salaamban tartott kongresszuson létrehozták a Mozambiki Felszabadítási Frontot (FRELIMO). Ennek felhívására egy északi helyőrség megtámadásával 1964. szeptember 25-én megkezdődött a fegyveres felszabadítási harc. A kezdetben csak 250 képzett katonával rendelkező szervezet katonai ereje 1970-re mintegy 15 ezer főre növekedett. A hazafias erők elfoglalták a Cabo, Delgado, Nyasza és Tete északi, északkeleti tartományokat, és ott megkezdték a gazdasági és kulturális élet szervezését. Kiépítették a saját oktatási rendszert, hogy felkészítsék a függetlenség elnyerése utáni időkre Mozambik első kádereit. Az Afrikai Egységszervezet, a Szovjetunió és a szocialista országok támogatásával folytatott felszabadítási harc sikereinek s nem utolsósorban a portugál forradalom győzelmének következtében Mozambik is elnyerte függetlenségét, melyet 1975. június 25-én kiáltottak ki. Igaz, nemegy új állam született aznap, hanem egy már létező állam realitását vette tudomásul a nagyvilág. Három év híján fél évezredes uralom után a portugálok bevonták zászlajukat és — akárcsak Angolából — mentek. Velük a korábbi fehér lakosságnak legnagyobb része — zömmel szakképzettek. Az örökség — a mérhetetlen elmaradottságon túl — körülbelül 640 millió dolláros külföldi adósságteher, gazdasági nehézségek, ellátási zavarok. „Igazi marxista állam” felépítése — ez a Samora Machet vezette Mozambiki Felszabadítási Front célja. Az ország irányítása egyértelműen a nemzeti felszabadítási szervezet, a gerillamozgalomból nemzeti egységpárttá formálódó FRELIMO kezében van. Az új kormány egyik első lépése az ideológiai offenzíva megnyitása volt. Átnevelő kampányokba kezdtek; ezeknek célja, hogy „végleg megszabaduljanak a fasizmustól, a törzsiségtől és a gyarmati szolgalelkűségtől". Mozambikban az „igazi marxista állam” építésének legelső szakasza így foglalható össze: széles körű államosításokkal alapvetően megváltoztatták a tulajdonviszonyokat; megtették az első lépéseket a mezőgazdaság kollektivizálása felé; az állam átvesz minden egyházi és magániskolát és kórházat; az iskolákat, egyetemeket átszervezik, hogy a gyarmati típusú oktatási rendszert a mozambiki igényeknek megfelelővel váltsák fel. Mozambik — mint „frontállam" — a haladó afrikai államokkal tart fenn szorosabb kapcsolatokat és mindenképpen támogatja Afrika déli része még gyarmati sorban sínylődő népeinek felszabadítási harcát. Mint az ország vezetői kijelentették, „harcos testvéri kapcsolatokat ápolunk valamennyi haladó erővel és országgal". — ta — KÉRDÉSEK 1. Angolának van egy „Afrikai Kuvait"-ként is emlegetett, olajban rendkívül gazdag tartománya, amelyet keskeny zairei földsáv választ el az ország többi részétől. Neve? 2. Mikor nyerte el Mozambik a függetlenségét? (Év, hónap, nap) 3. Mozambik fővárosa, az egykori Lourenco Marques, új nevet kapott a Mozambiki Népi Köztársaság kikiáltása után. Mi a főváros mai neve? Mozambik egyik legjelentősebb exportcikke a mahagónifa Mozambik A hódításokat ezen a területen az arabok kezdték meg. A 10. századtól fokozatosan meghódították Mozambikot és területén szultánságokat hoztak létre. Vasco da Gama portugál hajós 1947-ben fedezte fel a partvidéket és adott elsőként róla leírást Európa számára. Hallomás alapján beszámolt a szárazföld belsejében lakó állattenyésztő és földművelő népek gazdagságáról, szervezett fejedelemségeiről, a partvidékkel kiépített virágzó kereskedelméről. A legtöbbet emlegetett legendás Monomotapa-királyság kincsekben gazdag birodalmát keresve a portugálok már 1505-től a szárazföld jelentős részét is bejárták és településeket hoztak létre. Fokozatosan meghódították az arab szultánságokat s a területet — a goai kormányzóság fennhatósága alól kivonva — 1752-ben gyarmattá nyilvánították. A 17. századtól kezdve a kelet-afrikai rabszolgakereskedelem legfontosabb területe, és az országnak nevet adó partmenti sziget, Mozambique, e kereskedelem központja lett. (A rabszolgaságot hivatalosan 1878-ban törölték el.) A lisszaboni kormány 1891-ben öszszeütközésbe keveredett a brit Dél-afrikai Társasággal; egy évvel később a viszályt furcsa megállapodás zárta le: a portugálok felhatalmazták az angol tőkével alapított Companhia de Mozambique társaságot — az összes vám- és adóbevételek hét és fél százalékáért — a gyarmat egynegyedének kormányzására. (A monopoljogokkal rendelkező társaság működését Portugália csak 1942-ben szüntette meg.) A helyi lakosság 1895 és 1912 között többször felkelt a gyarmati uralom ellen, de a portugálok mindannyiszor véres kegyetlenséggel leverték a primitív fegyverekkel végrehajtott lázadásokat. Bár a portugálok fokozatosan elfoglalták az országot, tulajdonképpen csak a partvidéket gyarmatosították, az ország belsejében — az európaiak számára egészségtelen éghajlat miatt — nem sok virágzó telepet alapítottak; a partvidékiek is inkább csak mint a kelet-indiai kereskedelem közvetítő rak-Az MPLA katonái nemcsak fegyverek, a szavak erejével is harcoltak az igazságért. Képünkön az MPLA egyik tisztje a felszabaditási harc célját magyarázza a fiataloknak VERSENYSZELVENY 9
