A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-03 / 35. szám
Fister Magda: TALPIG FÉRFIAK Zolczer János: FRANCIÁS TERA Urbán Sándor: KAKTUSZ-HŰTLENSÉG Címlapunkon M. Borsky, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOKKözponti Bizott^\ ságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Kral Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6 46. Varga Erzsébet: ÉSZAK-CSEHORSZAG LEGZOLDEBB VÁROSA Kovács József: HADVISELÉSEM TÖRTÉNETE I. Következő számunk tartalmából: r~\ / olvasó, aki a lapot kezébe / á \ vette, s a karosszékben / A \ kényelmesen hátradőlve, / U \ vagy a vonaton utazás / ft \ közben olvasással tölti idejét, csak ritkán tudatosítja. hogy most éppen a szabadidejét tölti. Mit is rejt magában ez a gyakran emlegetett fogalom, és tulajdonképpen miért is emlegetjük olyan gyakran? A szabadidő, mint probléma nem túlságosan régi keletű — aligha beszélhetünk, ugyanis szabadidő-gondokról akkor, amikor 1 kg kenyér reális értéke 2,8—5,7 munkaórát tett ki (1709—1829-es francia adatok). A gépi nagyipar elterjedésével Angliában például nem volt ritka a 16—18 órás munkanap. A szabadidő tulajdonképpen a vasárnap egy részére és az egyházi ünnepekre korlátozódott. A földművesek számára a téli időszak szabadabb tevékenységstruktúrája tartogatott némi szabadidői, teret engedve a népművészetek fejlődésének, népi játékoknak és szórakozásnak. A termelőerők gyors fejlődése magával hozta a munka termelékenységének növekedését is, a mindennapi lét fenntartásához szükséges eszközöket rövidebb idő alatt lehetett előállítani. Hogy az előbb említett példánál maradjunk — az 1 kg búzakenyér reális értéke 1960-ban 0,26 munkaórának felelt meg. Társadalmi szempontból aktuálissá és kívánatossá vált a szabadidő növelése. Az életszínvonal meghatározott fokán, mely egy bizonyos, aránylag nagymértékű személyi fogyasztással jár. az anyagi ösztönzés hatástalanná válik, amennyiben a fogyasztásra nincs elegendő idő (gondoljunk itt pl. a TV, magnó, autó stb. „használatának“ időigényességére). Másrészt a termelés fokozatosan gyorsuló fejlődése egyre nagyobb igényeket támaszt a dolgozókkal szemben, igy a munkaerő regenerálódásához és újratermeléséhez szükséges idő növekszik. Érvényes természetesen az életszínvonal és szabadidő ellentéte összefüggése is. Nem eléggé magas életszínvonal esetén, vagy más tényezők hatására előfordulhat, hogy az életszínvonal növelése érdekében a szabadidői vagy annak egy részét pénzkereseti tevékenységek alkotják. A szabadidő általában kétféle módon határozható meg: időben számítva — az az időmennyiség, ami a munka és az elemi biológiai szükségletek kielégítése után fennmarad, vagy a másik, a gyakoribb mód — a tevékenységek elemzése alapján. Itt a tevékenységek munka-, munkán kívüli- és szabadidőtevékenységekre osztódnak. Mivel a szabadidő, és munkán kívüli idő eltöltése erősen szubjektív jellegű, a szociológia számára nehéz feladatot jelent a szabadidő-kutatás, illetve -felmérés. Mivel napjainkban inkább a „tevékenység — koncepció“ az elterjedtebb (s tegyük hozzá, hogy az empirikus felmérésekben használhatóbb is) az ide vonatkozó vizsgálatok rendkívül igényesek, bonyolultak, költségesek, s ezért aránylag ritkák is. Egy egész sor metodológiai probléma is megoldásra vár még. Ilyen például az az egyszerű, mindennapi jelenség, hogy az ember gyakran kétféle tevékenységet fejt ki — például vasalás közben rádiót hallgat, kerti munkák végzése közben óvodáskorú gyermeke miértjeire válaszolgat kisebb-nagyobb türelemmel — ezért sok problémát okoz a szociológusnak a tevékenység osztályozásánál és besorolásánál. Vagy a cselekvés tisztázatlan motívumai, hogy csak egy példát említsünk — a főzés mindennapos gondja az egyik legtipikusabb s legidőigényesebb háztartási tevékenység, amit a szabadidő első számú „ellenpólusaként" szokás emlegetni. Közismert példákon bizonyítható, hogy sokak számára (s talán nem meglepő, hogy gyakrabban itt férfiak jönnek számításba) — kedvelt idő(nHów A szabadidő nagysága az időmérlegben tehát lényegében a munkaidő hoszszától. a munkába és a munkából való utazástól, s a munkán kívüli idő struktúrájától függ. Legnagyobb részét a háztartási munka, a ház körüli és egyéb munka teszi ki. Így a szabadidő, amit az ember saját kedvtelése szerint használ fel — a napi időnek mindössze 10—14 százalékát teszi ki. Nézzük tehát, hogy is néz ki a napi időmérlegünk. Az összehasonlíthatóság kedvéért a gazdaságilag aktív nők, illetve férfiak B. FISCHER EDIT szociológus egy hétköznapjának időstruktúráját mutatjuk itt be: nők férfiak (percben) 1. Munkaidő 453 521 2. Munkábajárás, ill. utazás 39 49 3. Munkán kívüli idő 833 680 ezen belül: háztartási munka 224 83 bevásárlás, szolgáltatások igénybevétele 34 19 gyerekekkel való időtöltés 29 18 4. Szabadidő 115 190 összesen (1—4) 1440 1440 Annak ellenére, hogy az itt bemutatott adatok a statisztikai hivatal 1967-es fölméréséből származnak, ma is qjteg-2
