A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-27 / 34. szám
A Madách Könyv, és Lapkiadó gondozásában nem. régiben az alábbi új könyvek jelentek meg. Jurij Bondarev: A part Száll a repülőgép kilencezer méter magasan — a valóságban és képzeletben. A valóságos falja a kilométereket, a másik — a másik pedig három évtizedben szárnyal szabadon. Mi fér bele ebbe a tér-időbe? A világégés vége, a fasizmus agóniája, teljes összeomlása s napjaink nagy kérdései. Sok-sok bonyolult emberi kapcsolat: Lelkiismeret-furdalások közepette, de elemi erővel kirobbanó szerelem — s a váratlan találkozás évtizedek múlva —, igaz barátság, ellenségeskedés. S a part állandó keresése, ahol biztonsággal kiköthetnénk. Hol ez a part? — erről szól Jurij Bondarev izgalmas regénye. Vladimir Miro: Tüzes égbolt 1831 tavaszán Pestről egy fiatal orvos érkezik Zemplén megyébe, hogy elfoglalja új hivatalát. Miből is sejtené, hogy alighogy megismerkedik pompás ebédeken, vacsorákon, mulatságokon, egyik kúriából a másikba vivő hivatalos és nem hivatalos utakon a megye kis és nagy uraival, mágnásaival, bocskoros nemeseivel, tengődő népével, máris az események olyan forgatagába kerül, mely irgalmatlanul leleplezi ennek a látszólag csöndes, békés és idillikus világnak valódi arcát. Az író a valóságból gazdagon merített adatokkal, rendkívül valósághűen megírt regényében az önmagukban is izgalmas történelmi események fordulatait hatásosan szőtte össze főhősének sorsával, de nem kevésbé hatásos az sem, ahogy az emberi cselekedetek titkos rugóit kitapintva feltárja a mélyebb történelmi összefüggéseket, a történelmi folyamatok és változások belső törvényeit, elvezetve nemcsak regényének hősét, hanem olvasóit is a nagy történelmi szükségszerűségek felismeréséhez. Ludvik Soucek: A vak madarak titka A népszerű tudományos regény divatját éljük. Ma, mikor már szinte természetes és mindennapos esemény, hogy űrhajósok űrsétára és űrrandevúra indulnak, lassan kiderül, hogy a scif-i regények némelyike talán nem is jár olyan messze a valóságtól. Ilyen „fantasztikus“, de a valóságnak mégis igen sok elemét tartalmazó regény Ludvik Soucek könyve — A vak madarak titka — is. Két orvosprofesszor, egy prágai és egy izlandi, továbbá egy izlandi hegyi vezető s egy rokonszenves, csinos, fiatal prágai fényképész kisasszony vakmerő kalandját meséli el olyan könnyed közvetlenséggel s olyan élethű plaszticitással, hogy a végén maga az olvasó sem tudja egészen pontosan elhatárolni, mennyi az igazság benne, s mennyit adott hozzá a szerző élénk képzelőtehetsége. Adam Mickiewicz: Pan Tadeus vagy az utolsó birtokfoglalás Litvániában (Nemesi történet 1811 — 12-ből tizenkét verses könyvben) A XIX. századi lengyel irodalom klasszikus remekét, a „lengyel lliász“-t, Mickiewicz emigrációban írta. Távol hazájától tehát s távol az 1830-as tragikus felkeléstől, melynek leverése mélységesen kétségbeejti. Ekkor, a gyász, a fájdalom napjaiban érik meg benne a gondolat, hogy megírja a lengyelek nagy nemzeti eposzát, megörökítse a régi szép idők mindennapjait, mindazt, ami már visszahozhatatlan: mert az a világ, melyben az ifjú Tadeus bűbájos szerelmi históriája zajlik, immár az emlékezetben él csupán. Gyermekkorának nosztalgikus fényében ragyognak a szülőföld tájai, a háborítatlan ősvadonok, s csendet kürtszóval fölverő medvevadászat ... A Pan Tadeus-t, mely Sebők Éva fordításában 1957- ben először jelent meg magyarul, most Rónay György fordításában adjuk közre. Hermann Hesse: Narziss és Goldmund Thomas Mann, Rilke és Freud kortársa volt Hermann Hesse (1877—1962). Műveiben a polgári világnak, életformának és gondolkodásnak válságával birkózott, mint korának annyi más haladó polgári művésze és gondolkodója. Válságok és háborúk viharai közepette is mindig megőrizte nemes, humanista szemléletét és magatartását — műveiben és életében egyaránt. „Az íróknak, az értelmiségieknek, a szellem embereinek kötelessége — írja az első világháború idején — a béke és az emberiség művén dolgozni. Mert az élet érdemes arra, hogy éljük, ez minden művészet végső vigasza és tartalma." Ez a szemlélet, az élet dicsőítése hatja át minden művét, ez hatja át lírai önvallomásnak is nevezhető regényét, a Narziss és Goldmund-ot, amelyet sokan legjellemzőbb müvének, és — az Oveggyöngyjáték mellett — művészete csúcspontjának tartanak. VOJTECH MIHALIK: ÉVEK MÚLTÁN Évek múltán a földnek beforrnak sebei s a hősi hegyek erdőpáncéljukat a felhők ellen emelik. A közös sirok sebhelyébe magját hinti az árpa és a felégetett falvakból az új tetők a büszkeség pirjával piroslanak. Hegyek, évek! Fájdalmat enyhit az idő és tanít felejteni, a szemek élő arcok szemeibe tekintenek. Évek múltán a partizán-erdők zúgása, éneke az éjszakai füzeknek, lövések dobpergése sosem hen/adó virággá lobbantak a szivekben. Élő harcosgk a ti kezetek földet porhanyit ismét és városokat épít, És azok, kik megüvegesedett szemüket harmatos fű közé rejtették, e fűből legendákba léptek át dicsőn. VILÉM ZÄVADA: KATONASfROK Körül hegyormok ágaskodnak, mint a gazdátlan paripák, melyek világgá-bokrosodtak mire lefújták a csatái. A sirokon nincs disz, se jel, korlátfa sincs a hantok mellett. Nem kelta csontot rejt e hely, itt elesett hősök pihennek. Mindvégig bátran viaskodtak, védve a szülőföld rögét Hitet garasra nem váltottak, egész életük volt a tét. Könnyedén lélegzik a táj, a magas égbolt tágan kéklik. A mezőn, melyre pára száll, napfény aranya ömlik végig. Veres János fordítása NINA CASSIAN: Ml AZ IFJÚSÁG Tudd meg, az ifjúság — vésszel dacolva megállás nélkül magasba szállni, hőkölést lenézve vágyni a jóra, égtájak felé ablakot tárni. Tudd meg, az ifjúság az, hogy a mércéd szeplőtlen szíved, s célra törsz könnyen, s ösztönöd, elméd az igazság fényét sose torzítja görbe tükörben. Tudd meg, az ifjúság az, ha megérzed, hol les a mocsár, s jó utad hol van, s harcba visz ügyedért áradó véred, bátor fiúkkal egy csatasorban. Tudd meg, az Ifjúság az, ha megérted, mit súg a holdfény, üdezöld fűszál, s felveri hangod a mogon/a bércet: emberi nyelven visszhangja felszáll. Tudd meg, az ifjúság az, hogy a könnyed kicsordul azért, aki még vérzik, váltadon hordozod tiszta jövőnket, szándékod s heved felcsap az égig. Tudd meg, az ifjúság: csillogó léiek, tűz, amely szélben s fagyban is égne: biborszin zászlódat tűzd ki és védd meg, hadd legyen földünk éke, reménye! Veres János fordítása Fájdalmat enyhit az idő és tanit felejteni. De az ősz anyák, fiatal özvegyek még ma is éjjelente ismert hangokat hallanak (kedvesük kérdi, hogy mi újság otthon), kiugrónak ágyukból, az ablakhoz futnak — s hosszan kutatja szemük a holdfényes utat: Vajon ki merne bánatukhoz nyúlni, ki merné megzavarni szomorú merengésük? Ha a szabadság, kezében vörös zászlóval, az egész világon megveti lábát, fényes napjával majd belevilágít az ő éji ráncaikba is s meghajlik a boldogság nevében előttük. Igen, a földnek már betorrnak sebei s a hősi hegyek erdőpáncéljukat a felhők ellen emelik. Könözsi felvétele 11
