A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-02 / 26. szám
többiek, öt évvel ezelőtt. Megszerettem a munkát. Együtt vagyunk itt hatan asszonyok miinka előtt, munka után néha elbeszélgetünk, hogy kinek mi problémája van otthon: erről, arról. Nekem meg oszt már jövőre nyugdíjba is kell mennem, a fiatalok meg csak nem akarnak felváltani... Szentkereszti Margit fejőnő már beszédesebb: — Én öt éve jöttem, amikor bevezették a szövetkezetben, hogy nem az állatgondozók, a gulyások fognak fejni, hanem lesznek erre külön fejőnők. Mert hát hova menjek máshová dolgozni, nincs itt a környéken semmi munkalehetőség az asszonyok számára. így meg még jó is, hogy hajnalban, amikor még mindenki alszik, eljövök otthonról, megfejem itt az állatokat, hazamegyek, otthon is nyugodtan elvégződök, fölkeltem a gyerekeket, kikészítem őket az iskolába. Eljárni a faluból csak azoknak jó, akiknek nincs férjük, gyerekük. Mit csinálnék én a három gyerekkel, kire hagynám őket? így meg délelőtt teszekveszek a ház körül, nyáron bekapálom a háztájit... Most még kicsit nehéz az istállóban a munkánk, mert ahogy kifejjük a tejet, kannákba töltögetjük és így furikozzuk be a csarnokba. De az hírlik, nemsokára teljesen gépesítik a fejést, a tej a fejőgépből csöveken egyenesen a csarnokba, a katlanokba megy. Gépesítenek itt már mindent, meg hordanak minket is minden évben egyhetes iskolázásra, Kékkőre. Mutogatják filmeken a tehén szervezetét, meg hogy miként kell fejni, pucolni a gépeket... Meg jártunk arra a tévéiskolára is. De hiába mutogatják nekünk a filmeken a teheneket, hogy így meg úgy fejjünk. Azt nem tudja nekünk senki úgyse megmondani, mert nem is lehet. Azt csak kitapasztalni lehet, mert minden tehén más. Minden tehenet másféleképpen kell fejni. Én csak ránézek, aztán mór megmondom, mennyi tejet ad. Meg elég ha utána, ahogy leveszem a tőgyiről a gépet, megemelem a kannát, megmondom, mennyi van benne. Rámondhatom, hogy szívesen járok ide. Ha vállaltam, csinálom. Mert én kimondottan szeretem az állatokat. Meg nem verném a világ minden kincséért se. Ha valakit látok, hogy ráüt a tehénre, úgy morgok érte, mint egy kutya. Boros Rozália fejőnő mondja: — öt évvel ezelőtt jöttem. Azelőtt a kertészetben dolgoztam. De ott csak idénymunkák voltak. Hívtak, hát gondoltam, megpróbálom. Dolgozok, meg egy kis szabadom is lesz egész nap. Mert apámék is már öregek, keresek is valamit, meg őket is gondozhassam. Nekem a férjem ott maradt a háborúban; amíg a fiam, Karcsi iskolába járt, addig kaptam rá valami segélyt, de ahogy kimaradt, bizony több pénz után kellett nézni. Csak hát itt úgy van, hogy se szombat, se vasárnap, se ünnep, se semmi. Helyettesíteni se jön minket senki, csak ha nagyon muszáj. Két éve is csak úgy vihettek el minket kirándulni, hogy reggel itt elvégeztük a munkát, beültünk a jéerdé autóbuszába, megfürödtünk, aztán délután jöttünk haza. Egyenesen ide a tehenekhez az istállóba. Este hét óra. Az asszonyok még ott maradtak rendbe rakni a fejőgépeket. Egyedül indulok ki a főútra, hazafelé. Két lány igyekszik előttem. — Hol voltál? — kérdezik s belém karolnak, ahogy utolérem őket. — Itt, az istállóban, a fejőnőknél — mondom s arra gondolok, milyen jó a lányok közelsége. — Gondoltam — mosolyodik el az egyik —, érezni rajtad, olyan a szagod .. . ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei ÖTMILLIÓS VÁLLALÁS Valamikor régen Torna vármegye, majd a tornai járás székhelye volt, ma már csak egyszerűen központi község. Tornaváralja (Turnianske Podhradie) a kassai (Kosicevidiek) járásban, de — titulus ide, titulus oda — tulajdonképpen csak a szocialista társadalmi rendszerben indult igazi fejlődésnek. Lakói szeretik községüket, mindent megtesznek fejlesztéséért, szépítéséért. Az idén például a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére igen értékes felajánlásokat tettek, vállalásaik összértéke 5 216 000 korona. A társadalmi munka irányításában, szervezésében élen jár a helyi pártszervezet, a Nemzeti Front községi bizottsága és a helyi nemzeti bizottság. Tar Tibor hnbelnököt nap mint nap ott látni a társadalmi munkát végzők között, a fiatalok szervezésében sokat segít Szpisák József (a képen) hnb-képviselő: Tervükben szerepel az idén egyebek között 11 családi ház, valamint egy kéttantermes óvoda felépítése. Az utóbbinak a Járási Építőipari Vállalat a kivitelezője. A község lakói a Cementgyár segítségével még az idén szeretnék befejezni az igen szép, nagy kultúrház építését; ez — ha elkészül — 12,5 millió korona értéket képvisel majd. Az idén még 4,9 millió korona értékű munkát kell elvégezni. Sajnos, ami a pénzbeli hozzájárulásra tett ígéreteket illeti, idáig még nem teljesítette a szavát a Cementgyár, az Űjbódvai Efsz, valamint a helybeli állami gazdaság. A legnagyobb beruházás a kultúrház építése, de a nemzeti bizottság választási programjában más akciók is szerepelnek: rendezik a boltok előtti közterületeket, járdákat építenek, fákat és díszcserjéket ültetnek ki, növelik a zöldterületeket, betonpadokat és virágtartókat állítanak fel. Még az idén el akarják készíteni egy további óvoda tervdokumentációját és költségvetését. Megtisztítják az Áji és a Malom patak medrét, jobban berendezik, felszerelik az agitációs központot, kiépítik, tovább fejlesztik a női éneklő csoport fejlődését. Számos politikai és kulturális rendezvényt terveznek. Szépek, gazdagok vállalásaik. Tornaváralja lakóinak eddigi eredményeit ismerve, biztosak vagyunk abban, hogy most sem maradnak adósak a teljesítéssel. IVAN SÁNDOR 3
