A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-27 / 34. szám
AFRIKA ORSZÁGAI A FÜGGETLENSÉG ÉS A SZOCIALISTA FEJLŐDÉS ÚTJÁN A világ proletariátusának, majd pedig az összes dolgozó tömegnek és az egész világ nemzeteinek szövetségre és egységre való önkéntes törekvése nélkül a kapitalizmus feletti győzelem ügyét sikeresen befejezni nem lehet. Lenin a nemzeti és gyarmati kérdésekről (Válogatott művek — 787. oldal) Etiópia — vagy régebbi nevén Abeszszínia — a második világháborút megelőző időkben Afrika egyetlen független állama volt. A 19. század második felében ugyan az olaszok kísérletet tettek Etiópia gyarmatosítására, miután 1869 és 1890 között véres harcok árán meghódították tengerparti tartományát, a többségében mohamedán lakosságú Eritreát, de 1896-ban a II. Meneiik négus vezette etióp csapatok döntő csapást mértek a támadó olaszokra. és Eritreát az olasz uralom alól. Etiópia volt az első felszabadított ország a második világháború folyamán. Eritrea átmenetileg brit katonai közigazgatás alá került. 1950 decemberében az ENSZ Közgyűlése határozatot hozott, miszerint Eritrea államszövetségre lép Etiópiával. Ez — miután a brit csapatok elhagyták Eritreát — 1952-bén következett be. 1960-ban a négus megszüntette a szövetségi államformát, Eritrea Etiópia autonóm tartománya lett, majd 1962-ben az autonómiát felszámolva Eritreát áliamjogilag Etiópiához csatolta. Az 1960-ban alakult Eritreai Felszabadítási Front 1961. szeptember 1-én határozatot hozott fegyveres harc indítására. Célja a mintegy 124 000 km2- nyi, kb. 3 millió lakosú egykori olasz gyarmat, Eritrea elszakítása és külön, független muzulmán - állammá alakítása. A császár visszatértével számos — de nem elég mélyre ható — reformintézkedést valósítottak meg. 1955-ben részleges — a feudális birtokrendszer alaptól a vadászbombázókig Washingtontól kapta. A katonai segítség évi 220 millió dollárt tett ki, sőt még 1975-ben is az etiópjai katonai kormány újabb 100 millió dollár rendkívüli segítséget kért. Washington ezt némi huzavona után megadta, abban a reményben, hogy fenntarthatja az eritreai Aszmarában épített és már évek óta működtetett hatalmas hírközlő állomását, amely radarokkal, lehallgató állomásokkal és a kémholdak tevékenységét ellenőrző készülékekkel rendelkezik. (Reményei nem váltak be: az etióp katonai kormány nemrég a hírközlő állomás személyzetét valamennyi amerikaj tanácsadóval együtt kiutasította az országból.) 1947. novemberére esik a proletariátus első megmozdulása, az első vasutassztrájk. Az országnak azonban nem voltak politikai szervezetei, pártok tevékenységét a négus nem engedélyezte. Korlátlan hatalommal rendelkezett: ő nevezte ki a végrehajtó szerveket és a kétkamarás parlament 30 tagú szenátusát, a korona ta n ácsot és a csak ban a kormányzók és földesurak ellen, akik elsikkasztották és a feketepiacon értékesítették a hosszan tartó aszály következtében ez éhínséggel küzdő parasztoknak szánt gabonasegélyeket. Június végén a hadsereg először letartóztatta a volt kormány tagjait, majd őrizetbe vette az egész új kormányt és a koronatanács tagjait. Augusztusban feloszlatta a koronatanácsot, szeptember 12-én pedig lemondatta és őrizetbe vette a császárt. Az ideiglenes katonai kormányzótanács 1975 februárjában meghirdette az ország új gazdaságpolitikájának alapelveit. A mozgalom gerincét alkotó radikális fiatal tiszti szárny vezetésével — a konzervatív tisztek halogató taktikája ellenére — kiterjedt államosításokat hajtottak végre. Ez természetesen riadalmat keltett mind a hazai, mind a külföldi tőkések körében. Megindult a tőke- és vagyonmentés folyamata. A gazdasági élet működése lelassult, a termelés akadozni kezdett, s ez a ke-1930-ban I. Hailé Szelasszié néven Tafari Makonnen, II. Meneiik unokája lett a császár. 1931-ben kihirdették az első etióp alkotmányt. Etiópiát 1935-ben az olasz csapatok annexiós szándékkal megtámadták. A négus vezetésével jelentős ellenállás bontakozott ki, így a fasiszta erők csak a fővárost és az ország egy részét tudták kolonizálni. Az 1936-ban befejeződött háborúban 760 000 etióp vesztette életét, köztük 500 000 ember a polgári lakosságból. A mérleg: 300 000 embert pusztítottak el a gázbombák, 300 000 ember éhen halt, 35 000 koncentrációs táborokban pusztult el, 78 000 partizánt megöltek. A négus száműzetésbe kényszerült, s a Népszövetségben erőteljes harcot folytatott az agresszió ellen, de csak erőtlen és következetlen szankciókat tudott kicsikarni az imperiolista államok uralta szervezettől. 1941 április—novemberében brit és etióp csapatok felszabadították Etiópiát jait változatlanul hagyó — földreformot hajtottak végre. 1966-ban módosították az 1955-ös alkotmányt, de megmaradt az örökletes monarchia, s a császár továbbra is teljhatalommal kormányzott. A császári csendőrtisztek egy csoportja 1960 decemberében, a négus távollétében államcsínyt kísérelt meg a kormányzat megdöntésére. A tisztek több minisztert agyonlőttek, de néhány nap múlva a négus külföldről hazatért és véres kegyetlenséggel helyreállította' a „rendet". Az Egyesült Államok fontos szerepet juttatott Etiópiának stratégiai terveiben. 1968-ban több mint 135 millió dollár katonai segélyben részesítette. Telekommunikációs központot épített ki Etiópiában, műholdakat, űrhajókat figyelő és kozmikus hírközlő állomással. Az etióp hadsereghez amerikai kiképző tiszteiket osztottak be, az etióp pilótákat Amerikában képezték ki. Az etióp hadsereg felszerelését az egyenruháneki felelős kormány tagjait. Az egyetlen szervezett erő Etiópiában a hadsereg volt, melynek haladó gondolkodású fiatul tisztjei igazi demokratikus átalakulásra törekedtek. A négusnak 1960- ban még sikerült levernie a puccskísérletet, de a megindult erjedést már nem tudta feltartóztatni. 1973 végén, 1974 elején az elégedetlenség sztrájkokban, diáktüntetésekben robbant ki. Több katonai egység fellázadt. A katonák letették magasabb rangú tisztjeiket és a zsold felemelését követelték. 1974. március 5-én a császár alkotmányreformot hirdetett meg, erősítve a lakosság polgárjogait, és a parlamentnek felelős kormányt nevezett ki, de nem távolította el — ahogy a nép követelte — a korrupt vezetőket. Két nappal később a dolgozók kihirdették az első általános sztrájkot az ország történetében, követelve a bérek felemelését, a szabad szervezkedés jogát és a sztrájkjogot. Ugyanakkor felkeltek a parasztok a déli tartományok-1. Etiópiában évszázados elmaradottságot kell felszámolni 2. A hadsereg teljes mértékben támogatja az etióp forradalom célkitűzéseit 3. Az etióp főváros Forradalom terén a népi milícia egységei és a fegyveres erők tízezrei vonulnak el az ország vezetői előtt. 4. Harar — tartományi székhely 8
