A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-27 / 34. szám

Kővetkező számunk tartalmából: B. Fischer Edit: ÉLETMÓD ÉS SZABAD IDŐ Varga Erzsébet: MŰEMLÉKVÁROS? Gál Sándor: TÖRETLEN LÁTÓHATÁR Mészáros József: BAJNOKOK A DUNA-ÁGBAN ' 4 A Hét versenye: A NAGY OKTÓBER ÉS A VILÁG f Címlapunkon és a 24. oldalon ~N Prandl Sándor felvételei k T CSEMADOK Központi Bízottéi ságának képes hetilapja. Meg­jelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Kral Péterné. Szer­kesztőség : 890 44 Bratislava, Ob­­chodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: PNS — Ústredná expedí­ció tlace, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­kézbesítő. Kéziratokat nem őr­­zünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. s azánk népei a Szlovák Nemzeti Felkelésre emlékeznek. Igen, harminchárom éve annak, hogy a szlovák fasisztaellenes erők a munkásosztály és a kommu­nista párt vezetésével fegyver­rel a kezükben felkeltek a gyűlölt né­met fasizmus és hazai kiszolgálóik el­len. A szlovák népet ebben a harcában egész sor nemzet legjobb fiai támogat­ták. A felkelők soraiban ott találjuk a hős szovjet partizánokat, a cseh, ma­gyar, lengyel, bolgár, francia, olasz és más nemzetek legjobb fiait, akik azért fogtak fegyvert, hogy leszámoljanak minden idők íegkegyetlenebb és leg­elvetemültebb terrorszervezetével, a fa­sizmussal. Természetesen a Szlovák Nemzeti Felkelés nem volt az egyetlen fasisztaellenes megmozdulás a hitleri fasizmus igájában szenvedő Európá­ban. Dörögtek a fegyverek a jugoszláv és a bolgár hegyekben; Franciaország­ban a makisták irtották a fasisztákat, Lengyelországban a lengyel partizánok és a varsói gettó lázadói fejezték ki határtalan gyűlöletüket a fasizmussal szemben. Nem maradt kivétel a fasiz­mus bölcsője, Mussolini Olaszországa sem, ahol az olasz nép fegyvert fogott, megdöntötte a fasirmust, és bitófára juttatta a nagy Dúcét is. Egész Európa talpra állt nemzeti szabadsága védel­mére a fasizmus ellen. A fasizmus ál­tal Európára zúdított terror és szenve­dés következménye volt ez a halált megvető ellenállás. Európa népei így fizettek és jogosan a koncentrációs tá­borokért a kivégző osztagok sortüzeiért, a háborúban elesett milliókért, a fel­perzselt falvakért és városokért. A fasizmus elleni gyűlölet világmére­tűvé vált. És ezért a hitleri Németor­szág legyőzése után a szövetséges ha­talmak legfontosabb célként Németor­szág nácitlanítását tűzték napirendre. A cél világos volt. Olyan intézkedéseket kell foganatosítani Németországban, amelyek lehetetlenné teszik a jövőben a fasizmus újjáéledését Németország­ban és Németországon kívül. Az impe­rialista országok politikai manőverei és nem utolsósorban a háború erőinek megnövekedése, az újabb világháború előkészítésére való törekvés következ­tében Németország nácitlanítása elma­radt, sőt ellenkezőleg, annak voltunk szemtanúi, hogy Nyugat-Németország­­ban vezető állami funkcióban egyre több a volt náci, illetve a német Wer­­macht tisztje. Ezzel egyidőben Európa egyes országaiban valamint Ameriká­ban kezdtek megalakulni a fasiszta szervezetek. Németországban a revan­­sizmus Adenauer hivatalos politikai vo­nalává vált, amelynek legvéresebb szá­jú követője ma Franz Josef Strauss, a kereszténydemokrata párt elnöke, vala­mint a szudéta-német revansiszta szer­vezet. Ezek a szervezetek minden évben különböző találkozókon élesztgetik Né­metországban a revansizmus szellemét, és bizonygatják a szudéta-németek „jo­gát" az óhazában. Ezeken a találkozó­kon ismét megszólalnak a dobok és a sípok, borzalmas emlékeket felidézve. A revansiszta összejöveteleken térképe­ket osztogatnak, amelyeken Csehszlo­vákiát, Lengyelországot és a Szovjet­unió nagy részét a Német Birodalom­hoz tartozónak tüntetik fel. A félig it­tas SS-legények ajkáról felharsannak az indulók, tébolyult extázisba esnek és mór-mór úgy érzik magukat, mintha menetelnének az óhaza felé. Az alko­­holmámor kipárolgása azonban foko­zatosan visszaviszi őket a valóságba, így megy ez évről évre, sőt mi több, már nemcsak Nyugat-Németországban rendeznek ilyen szudéta-német revan­siszta nagygyűléseket és találkozókat, de legutóbb ez év májusában a szom­szédos Ausztriában is volt egy ilyen re­vansiszta találkozó, amely ugyan ellen­tétben állt Ausztria semlegességével, ennek ellenére a környező országok til­takozását figyelembe nem véve az oszt­rák kormány engedélyezte a találkozót. 1. A revansiszta találkozók állandó vendége Walter Becher, a szudéta­­német revansiszták szóvivője 2. A revansiszta találkozón nem hiányoznak a katolikus egyház képviselői sem 3. Habsburg Ottó is gyakran megjelenik a szudéta-németek találkozóján 4. Az amerikai hadsereg vezérkari főnökei, a Pentagon urai a szudéta-német revansiszták és a fasiszta mozgalmak reménységei Ennek a revansiszta találkozónak olyan „magas rangú” vendégei voltak, mint Walter Becher, Habsburg Ottó, I. Fe­­rencz József unokája, aki a revansiszta szervezeteken keresztül szeretné meg­főzni a saját levesét, de képviseltette magát a találkozón az osztrák kor­mány is Sinowatz iskolaügyi miniszter személyében. A nyugatnémet kormány képviselője Érti miniszter volt. Ennek a revansiszta találkozónak egyik aktusa a Károly-díj odaítélése, illetve átadása volt. Ezt minden évben azok az embe­rek kapják, akik a legtöbb szolgálatot tették a szudéta-német nép ügyének. Ebben az évben dr. Ermacornak ítél­ték oda a díjat. Ugyan miért? Azért az elméleti munkáért, melyben azt igyekszik bizonyítani, hogy a müncheni egyezmény még ma is érvényes, ami röviden és velősen azt jelenti, hogy Hitler területi követelései — amelyek ürügyül szolgáltak a második világhá­ború kirobbantásához — jogosak vol­tak. Ez a tény önmagáért beszél, hogy miért van szükség a revansiszta szu­déta-német találkozóra. Ez év májusá­ban tehát Bécsben is megperdültek a dobok, felsikoltottak a sípok. Nem tu­dom, kiben mit idéz fel a sípszó és a dobpergés. Az én lelki szemeim előtt felidézi Dachaut, Auswitzt, Terezint, Li­­dicét, Lezákyt és Oradurt, a második világháború halottjainak, sebesültjeinek 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom