A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-27 / 34. szám
Kővetkező számunk tartalmából: B. Fischer Edit: ÉLETMÓD ÉS SZABAD IDŐ Varga Erzsébet: MŰEMLÉKVÁROS? Gál Sándor: TÖRETLEN LÁTÓHATÁR Mészáros József: BAJNOKOK A DUNA-ÁGBAN ' 4 A Hét versenye: A NAGY OKTÓBER ÉS A VILÁG f Címlapunkon és a 24. oldalon ~N Prandl Sándor felvételei k T CSEMADOK Központi Bízottéi ságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Kral Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. s azánk népei a Szlovák Nemzeti Felkelésre emlékeznek. Igen, harminchárom éve annak, hogy a szlovák fasisztaellenes erők a munkásosztály és a kommunista párt vezetésével fegyverrel a kezükben felkeltek a gyűlölt német fasizmus és hazai kiszolgálóik ellen. A szlovák népet ebben a harcában egész sor nemzet legjobb fiai támogatták. A felkelők soraiban ott találjuk a hős szovjet partizánokat, a cseh, magyar, lengyel, bolgár, francia, olasz és más nemzetek legjobb fiait, akik azért fogtak fegyvert, hogy leszámoljanak minden idők íegkegyetlenebb és legelvetemültebb terrorszervezetével, a fasizmussal. Természetesen a Szlovák Nemzeti Felkelés nem volt az egyetlen fasisztaellenes megmozdulás a hitleri fasizmus igájában szenvedő Európában. Dörögtek a fegyverek a jugoszláv és a bolgár hegyekben; Franciaországban a makisták irtották a fasisztákat, Lengyelországban a lengyel partizánok és a varsói gettó lázadói fejezték ki határtalan gyűlöletüket a fasizmussal szemben. Nem maradt kivétel a fasizmus bölcsője, Mussolini Olaszországa sem, ahol az olasz nép fegyvert fogott, megdöntötte a fasirmust, és bitófára juttatta a nagy Dúcét is. Egész Európa talpra állt nemzeti szabadsága védelmére a fasizmus ellen. A fasizmus által Európára zúdított terror és szenvedés következménye volt ez a halált megvető ellenállás. Európa népei így fizettek és jogosan a koncentrációs táborokért a kivégző osztagok sortüzeiért, a háborúban elesett milliókért, a felperzselt falvakért és városokért. A fasizmus elleni gyűlölet világméretűvé vált. És ezért a hitleri Németország legyőzése után a szövetséges hatalmak legfontosabb célként Németország nácitlanítását tűzték napirendre. A cél világos volt. Olyan intézkedéseket kell foganatosítani Németországban, amelyek lehetetlenné teszik a jövőben a fasizmus újjáéledését Németországban és Németországon kívül. Az imperialista országok politikai manőverei és nem utolsósorban a háború erőinek megnövekedése, az újabb világháború előkészítésére való törekvés következtében Németország nácitlanítása elmaradt, sőt ellenkezőleg, annak voltunk szemtanúi, hogy Nyugat-Németországban vezető állami funkcióban egyre több a volt náci, illetve a német Wermacht tisztje. Ezzel egyidőben Európa egyes országaiban valamint Amerikában kezdtek megalakulni a fasiszta szervezetek. Németországban a revansizmus Adenauer hivatalos politikai vonalává vált, amelynek legvéresebb szájú követője ma Franz Josef Strauss, a kereszténydemokrata párt elnöke, valamint a szudéta-német revansiszta szervezet. Ezek a szervezetek minden évben különböző találkozókon élesztgetik Németországban a revansizmus szellemét, és bizonygatják a szudéta-németek „jogát" az óhazában. Ezeken a találkozókon ismét megszólalnak a dobok és a sípok, borzalmas emlékeket felidézve. A revansiszta összejöveteleken térképeket osztogatnak, amelyeken Csehszlovákiát, Lengyelországot és a Szovjetunió nagy részét a Német Birodalomhoz tartozónak tüntetik fel. A félig ittas SS-legények ajkáról felharsannak az indulók, tébolyult extázisba esnek és mór-mór úgy érzik magukat, mintha menetelnének az óhaza felé. Az alkoholmámor kipárolgása azonban fokozatosan visszaviszi őket a valóságba, így megy ez évről évre, sőt mi több, már nemcsak Nyugat-Németországban rendeznek ilyen szudéta-német revansiszta nagygyűléseket és találkozókat, de legutóbb ez év májusában a szomszédos Ausztriában is volt egy ilyen revansiszta találkozó, amely ugyan ellentétben állt Ausztria semlegességével, ennek ellenére a környező országok tiltakozását figyelembe nem véve az osztrák kormány engedélyezte a találkozót. 1. A revansiszta találkozók állandó vendége Walter Becher, a szudétanémet revansiszták szóvivője 2. A revansiszta találkozón nem hiányoznak a katolikus egyház képviselői sem 3. Habsburg Ottó is gyakran megjelenik a szudéta-németek találkozóján 4. Az amerikai hadsereg vezérkari főnökei, a Pentagon urai a szudéta-német revansiszták és a fasiszta mozgalmak reménységei Ennek a revansiszta találkozónak olyan „magas rangú” vendégei voltak, mint Walter Becher, Habsburg Ottó, I. Ferencz József unokája, aki a revansiszta szervezeteken keresztül szeretné megfőzni a saját levesét, de képviseltette magát a találkozón az osztrák kormány is Sinowatz iskolaügyi miniszter személyében. A nyugatnémet kormány képviselője Érti miniszter volt. Ennek a revansiszta találkozónak egyik aktusa a Károly-díj odaítélése, illetve átadása volt. Ezt minden évben azok az emberek kapják, akik a legtöbb szolgálatot tették a szudéta-német nép ügyének. Ebben az évben dr. Ermacornak ítélték oda a díjat. Ugyan miért? Azért az elméleti munkáért, melyben azt igyekszik bizonyítani, hogy a müncheni egyezmény még ma is érvényes, ami röviden és velősen azt jelenti, hogy Hitler területi követelései — amelyek ürügyül szolgáltak a második világháború kirobbantásához — jogosak voltak. Ez a tény önmagáért beszél, hogy miért van szükség a revansiszta szudéta-német találkozóra. Ez év májusában tehát Bécsben is megperdültek a dobok, felsikoltottak a sípok. Nem tudom, kiben mit idéz fel a sípszó és a dobpergés. Az én lelki szemeim előtt felidézi Dachaut, Auswitzt, Terezint, Lidicét, Lezákyt és Oradurt, a második világháború halottjainak, sebesültjeinek 2
