A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-20 / 33. szám
BECSÜLJÜK-E VALÓBAN A NŐKET? Akiről most írok, annak a véleménye szerint nem minden tekintetben. És ez a nő akármelyik lehetne, aki országunkban él. Akármilyen nevű, akármelyik országrészhez tartozó. Olyan nőről van szó, aki éppen most ment férjhez, határtalanul boldog, szívében-lelkében ott zsong már a családalapítás készsége. Hallja, látja, jó ma kismamának lenni, az állam gondoskodása humánus és nagyvonalú. Támogatja a gyermeket, az édesanyát stb. Csak hát ő úgy ment férjhez, ahogy manapság nagyon sok lány — terhesen. És nem helyezkedett el mindjárt, házassága előtt vagy legelején; szerelem, boldogság feledtette vele ezt az első fontos lépést, s mire észbe kapott, már késő volt, vagyis orvosilag kimutatható volt a terhesség. Az anya méhében alakuló emberpalántának örül a kismama, akiben megfogant a gyermek, az újdonsült férj, a leendő családapa, az állam, amely családtámogató humánumával az egészséges szaporulatot szorgalmazza, de nem örül a munkaadó. Orvosi véleményt kér a fiatal férjes asszonynak nemcsak az egészségi állapotáról, szíve, tüdeje normális működéséről, de arról is, hogy nem állapotos-e. Pedig a terhesség nem betegség, soha nem is volt az, az egészséges állapotnak egyik nagyon biztos jele; a szervezet utódot akar hozni a világra! Mégis kéri a munkaadó, kiváncsi rá, és vajon miért? Utaztatja a kismamát egyik helyről a másikra, munkahely után. S a kismama autóbuszra száll, vonatra száll, egyik ajtón is, másikon is kopogtat, s mindenütt orvosi bizonyítványt kérnek tőle, s mindenütt arra kíváncsiak leginkább, állapotos-e. Mert ha igen, vessen magára, a maga vagy a férje vigyázatlanságára, állapotos nőt nem veszünk fel. Üzemek, hivatalok ajtaján ott függ láthatatlanul, olvashatatlanul is a tábla: állapotos nőt nem alkalmazunk. De ki alkalmazza, ha mi nem, ha ők nem? Ez a kimért büntetés rá, amiért korábban lett állapotos a szerencsétlen, még mielőtt munkaviszonyba lépett volna? Miért van hát a szigor, hogy terhes nőt nem veszünk fel? Mire jó, miért jó? Minden intézkedés jó valamire. Elismerem. Ez például arra, hogy bizonytalanságban tartsuk a kismamát. Utaztassuk százkilométereket feleslegesen. Illyés Gyula egyik nagyon szép verse jut eszembe. A címe: Szekszárd felé. De ez nem az a nő, akiről a költő azt írja: Kis vonat megy nagy domboldalon; terhes kicsi nő a vonaton. Nem is az a nő, akiről azt állítja: Ízlik neki, lám csak, a világ; száll szemén át park és pusztaság. A mi terhes kicsi nőnk megkeseredett szájízzel buszozik, vonatozik. Rázatja magát, s közben gondolkozik. Mert nem ért valamit. Eszébe jut minden, amit iskolában egyenjogúságról, a nő társadalmi szerepéről, megbecsüléséről, nemes anyai elhivatottságáról és egyébről gyömöszöltek a fejébe. Sőt még arra is világosan emlékezni kezd, amit nőnapok alkalmával hallott. Virágos, tarka, ünnepies szavakat arról, hogy nagylelkűek vagyunk, és mindent megteszünk a munkahelyen a nő megbecsüléséért. Igazgatók, mun' kahelyi vezetők szép köszöntőit hallja, s ugyanezek az igazgatók és munkahelyi vezetők most szigorral vagy ha úgy tetszik gorombán utasítják el az éppencsakhogy terhes kicsi nőt, akiben a költő szavaival élve a jövő alakul. Jár a szeme a kedves kis anyán s azt gondolom: itt megy a hazám. Nem kell az ilyen nő. Az ilyen terhes kicsi nő. Alkalmazásáról szó sem lehet. Utazzon csak amennyit akar, koptassa el a lábát, veszítse el rázós utakon a magzatát, munkahelyet nem kap. Mert aki vételi tudott, viselni is tudja érte a büntetést. A mi kis nőnk abban található vétkesnek, hogy nem tartotta be az illendőség játékszabályát, amely szerint terhesen nem jelentkezhet munkaviszonyba. Tudta, mikor maradt úgy, miért nem intézkedett azonnal? Egy hónapig az orvosi vizsgálat semmit nem mutat ki. Akkor jön, amikor már kimutatható á terhesség? Az ilyen nő nem életrevaló, tehetetlen, a számításnak mégcsak a szikrája sincs meg benne. Nem tud alakoskodni, ravaszkodni. Hogyan áll majd meg a lábán? Megbotlik, felbukik az első nagyobb kőben. Vagy éppen az ilyen nő a minden hájjal megkent? Vissza akar élni az állam humánus gondoskodásával. Megtudta, hogy állapotos, és most szaladgál, utazik, megy fűhöz-fához, vegyék fel, alkalmazzák, mert ő is nő, ő is leendő kismama, az ő méhe is „termi csöndesként a gyermeket”, neki is jár az anyasági szabadság meg az ezzel járó anyagi előny. No, nem, mondja a munkaadó a Nemzetközi Nőnap és az esztendő valamelyik hónapja között. Nem potyázunk, kismama. Ha terhesség előtt nem jöttél, most már nem kellesz. Felvennénk, és még meg sem melegedne a helyed, már ki is esnél a termelésből. Hogy gyermeket termelsz? No jó, az azonban nem vas, nem acél, azzal nem tudjuk a munkatervet teljesíteni. A gyermek nem százalékolható. Csupán demográfiai értelemben. Az egészséges népszaporulat? Az megint az állam dolga, nem a miénk, akiknek termelniük kell. Szüljön a nő, csokrot a kezébe minden évben egyszer, és minden alkalommal, amikor gyermeket hoz a világra, de lehetőleg munkaviszonyba lépése előtt szüljön, ne akkor, amikor már munkahelye van, mert akkor nem lesz teljes értékű ember, alkalmazott stb. Meg ki kezeskedne arról, hogy szülés után visszatér? Szegény kicsi nő. Szegény kicsi nő. Utazó, magát rázató, dolgozni akaró, előnyt akaró (miért ne?). Az érdekedben, illetve a nevedben és minden asszonytársad nevében javaslom, addig ne lépjetek munkaviszonyba, amíg nem szültetek legalább három gyermeket. Már csak azért is, hogy igazuk legyen azoknak, akik embereket alkalmaznak. MACS JÓZSEF Husi évvel ezelőtt Karen Black nem kapott volna főszerepet, talán még kicsit sem — írja a Grazia című olasz lap — nem felelt meg a hollywoodi szépségideáinak. Időközben azonban a sablonos szépségek helyett az egyéniségek jöttek divatba s az amerikai filmesek alkalmazkodnak a változó ízléshez. így a kicsit bandzsa Karen «Black is megjelenhetett a filmvásznon és csakhamar az élvonalba került; az öt könnyű darab című film epizódistájaként Oscar-díjat nyert. Az/ENSZ kezdeményezésére Thaiföld északi részén sikerrel küzdenek a kábítószerek ellen. Az ópiumot adó növény helyett bab,kávé és gyógynövény-ültetvényeket létesítenek. {Nincs még egy színésznő, aki anynyit bosszankodhatna a neve leírása miatt, mint Angela Covello. írták már Coppellónak, Corellónak sőt Capellónak is. Ezért az ifjú színésznő megkérte az újságokat, hogy -ha már a címlapon közük a fényképét, akkor a nevét is jegyezzék meg. Bob Marley jamaicai származású. Erkölcstelen dolognak tartja a fésülködést, cigarettáról cigarettára gyújt, az állítja, hogy kilenc gyereke van hét anyától. Csak azért mutatjuk be, mert ő az 1977-es világszépe, Cindy Breakspeare fiúja. Hogy ne mondjuk; „legénye". A cremonai Giuseppe Guarneri egyik, 1938-ban .készült hegedűje rekordáron cserélt gazdát Londonban: 105 ezer fontért adták el. A rosszmájúak szerint ez is bizonyítja, hogy csökken a font értéke. . . 18 o
