A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-20 / 33. szám
A táborozok egy csoportja Az utóbbi években gyakran esett szó arról, hogy a CSEMADOK népművelő munkáját sokkal hatékonyabbá és rendszeresebbé, ugyanakkor vonzóbbá és sokrétűbbé is kellene tennünk. Többen nehezményezték — és nem ok nélkül —, hogy a helyi szervezetek (egyébként lelkes, tiszteletre méltó) vezetői sok esetben nem is tudják pontosan: mi a népművelés; összetévesztik a népi kultúra ápolásával vagy legalábbis egyenlőségjelet tesznek a két fogalom közé — jóllehet ez a dolog leegyszerűsítését jelenti és akaratlanul is a tevékenység egyoldalúvá válásához vezet. Ezek az emberek az évek során kialakult és viszonylag jól használható modell alapján igyekeznek a helyi szervezetek munkáját irányítani és eredményesebbé tenni: énnekarba, tánccsoportba toboroznak embereket; színjátszó kört vezetnek vagy legalábbis betanítanak évenként egy darabot; s ha erejükből, idejükből telik, még valamilyen népi hangszeren is megtanulnak játszani. S mindezt puszta lelkesedésből, az ügy érdekében. De ugyanakkor az emberből kikívánkozik a kérdés: vajon jól van-e ez így? Helyes dolog-e, hogy néhány embernek kell vállalnia a munka legnagyobb részét, s ha már így történt, akkor valóban olyasmit csinálnak-e, amihez adottak a feltételek? Elképzelhető ugyanis, hogy sokan — mivel nem éreznek tehetséget sem az énekléshez, sem a népi tánchoz, sem a színjátszáshoz — közömbössé válnak a szervezet munkája iránt, annak ellenére, hogy szívesen csinálnának valamit. S tulajdonképpen itt kezdődik a probléma: milyen új lehetőségeket tudunk teremteni azoknak, akik — „pontenciálisan" — aktív tagok lehetnének? Van-e kellő bátorságunk rá, hogy új formákkal kísérletezzünk vagy legalábbis a hagyományos modellen módosítsunk? Több példa is bizonyítja, hogy mindez nemcsak elképzelhető, de meg is valósítható, elsősorban a népművelő munka területén. Ehhez azonban szükség van arra is, hogy magát a fogalmat — a „népművelést“ — általánosabban értelmezzük, mint eddig. Felgyorsult ritmusú, olykor-olykor már aritmiás lüktetésű korban élünk. Elárasztanak bennünket a különböző információk, s egyre nehezebb biztos lábbal állni ebben a forgatagban. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy már a szakemberek sem érzik magukat biztonságban szűkebb szakterületük berkeiben, s aggódva figyelik, mit hoz a holnap, miféle meglepetéseket. De ebbe a bizonytalanságba mégsem lehet beletörődni, az embernek szüksége van a szilárd talajra, ezért meg kell kísérelnie a lehetetlent is: rendet teremteni az információ-özönben. S ez a rendteremtés az ismeretterjesztés, de nevezhetjük akár a népművelés egyik formájának is. Nem árulok el titkot, amikor kijelentem: a csehszlovákiai magyar értelmiségiek nagyobb része mindeddig nem kapcsolódott be aktívan a CSEMADOK munkájába. Sokan az időhiányra panaszkodnak, de a legtöbben arra, hogy a hagyományos keretek között nem találnak maguknak „testhezálló feladatokat". Azt, amit az imént többnyire csupán vázlatosan fogalmaztam meg, nem igen nevezhetem eredeti gondolatoknak, már csak azért sem, mert azok a tapasztalatok váltották ki belőlem, amelyeket Őrsújfalun (Nová Stráz), a CSEMADOK komáromi járási bizottsága és a vágsellyei Vörösmarty Klub által közösen szervezett, úgynevezett művelődési táborban szereztem. Erre a táborozásra július 9. és július 13. között került sor. A résztvevők számos érdekes és tartalmas előadást hallgathattak és vitathattak meg. Bodnár Gyula a csehszlovákiai magyar publicisztika helyzetéről, Karol Wlachovsky a magyar irodalom szlovák fordítóiról és fordításairól, Tóth László az Irodalmi Szemle tevékenységéről és feladatairól, Végh László a szlovákiai magyarság körében végzett szociológiai vizsgálatokról, A. "Nagy László a csehszlovákiai magyaroknak a népi kultúrához való viszonyáról, Tőzsér Árpád a költő és világ kapcsolatáról, Dr. Püspöki Nagy Péter a Nagy-Morva Birodalomról beszélt. Jóllehet maga a művelődési tábor bizonyos értelemben újdonság, mégsem állíthatjuk, hogy az ötlet egyik pillanatról a másikra született meg. A CSEMADOK vágsellyei szervezetének keretében működő Vörösmarty Klub — de említhetném a somorjai, az érsekújvári, a rimaszombati, a kassai szervezetet is — már évek óta azon munkálkodik, hogyan tudná tevékenységét hathatósabbá, sokrétűbbé és vonzóbbá tenni. Tudjuk — lapunkban is írtunk róla — a vágsellyeiek sikeresen valósítják meg a kitűzött feladatokat; a Vörösmarty Klubban előadni rangot jelent A művelődési tábor (amelyet Dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára is meglátogatott) tulajdonképpen szerves folytatása — de fogalmazhatnék akár így is: sűrített kivonata — a kHjb egész évi munkájának. A táborozás sikerét egyébként az a tény igazolja leginkább, hogy valamennyi résztvevő egyetértett abban: a nyári művelődési tábor ezentúl minden évben meg kell rendezni. Őszintén remélem, hogy ez a kívánság valóra is válik. Lacza Tihamér (a szerző felvétele) Fister Magda: NEM FOGLALKOZÁS, HIVATÁS Ozsvald Árpád- Lacza Tihamér: ÉLŐK - EMLÉKEZZETEK! (Riport az SZNF 33. évfordulója plkalmából) Prózaíróink arcképcsarnoka: BÁBI TIBOR A Hét versenye: A NAGY OKTÓBER ÉS A VILÁG Címlapunkon Mészáros József riportképe, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Ob. chodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. irm Kővetkező számunk tartalmából: 2 CHEüfc M faffi
