A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-13 / 32. szám

SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK

A nagyváros közvetlen közelében fekvő Csitár (Dőlné Stitáre) jellegzetes Zobor vidéki falu. Népviselete sokban hasonlatos a környező települések népviseletéhez, de az egyedi vonások, az eltérések is könnyen felismerhetők.

Először az eltérésekről szóljunk néhány szót. A füles pruszlik díszítése, szabása olyan mint a szomszédos falukban, de a füleket érdemes megfigyelni. A szegletes és gömbölyű fülek keverednek egymással. A pruszlik hátán a két középső fül gömbölyű, mellette mindkét oldalon három fül szegletes. Ezt a pruszlikot „csitári pruszliknak" is nevezik. Egyetlen Zobor alji faluban sem található meg ez a fajta pruszlik. További eltérés a kontynál található. Csitáron a „magoskonty" vagy keménykonty formája más mint Gerencséren. A csitári konty széles és alacsony, míg a gerencséri keskeny, magas. Ezt külön-külön nehéz megállapítani, de ha a két faluból egy-egy menyecskét egymás mellé állítunk, bizony szemmellátható a különbség. A kontyra kötött kendő is másképp áll, másmás formát kap a fej.

A hosszú ing és a féling a hagyományos szabással és díszítéssel készül. Az ingek díszítésénél, hímzésénél a csitáriak megmaradtak az eredeti, ősrégi színnél, a feketénél, ill. sötétkéknél. Sőt

sószoknyából csak a csipkét hagyták ki, később azt sem.

A felsőszoknyák anyaga az életkornak, az alkalomnak és természetesen az időjárásnak megfelelő volt. A fiatalok a zöld, piros, rózsaszín, fehér szinű anyagokat, az idősebbek a fekete, a barna, a sötétkék szinű anyagokat kedvelték. A szalagdíszítés a szoknyáról elmaradhatatlan volt. A fehér és világos színű szoknyára zöld-piros, piros-kék, vagy rózsaszínű szalagot varrtak. Az ünneplő szoknyára szélesebb szalagokat, két szalag közé pedig ezüst síkot vagy fehér récét is tettek. A félünneplősekre színes zsinórt, pántlikát varrtak.

A kötényeket középen sokszínű színes fonallal kikötötték. A fekete klott, a kék vagy zöld szinű szövet kötények is nagyon kedveltek voltak Csitáron. A fiatalok nagyünnepen tirangli, láncos és „gyócsláncos” kötényt is hordtak.

Téli viselet a női parasztkabát. Testhezszabott, bélelt, meleg ruhadarab. Bársonnyal, síkkal, ólomgombbal díszítették. A kabát alatt nyakkendőt viseltek.

A lányok ünnepkor egész évben kendő nélkül jártak. Munkába olcsó karton, vagy delin kendőt kötöttek. A kislányok haját két copfba, a nagylányok és a menyasszony haját „kohásszal”

található itt a múlt század közepe tájáról fehér hímzéssel készült női tiszta vászon ing is. A hosszú inget és félinget az ötvenes évek táján a fiatalok kezdik elhagyni, és tért hódit a gyolcsból varrott, szűk, rövid ujjú ing és fodros ing. A szűk ujjú ing ujját lapos vagy keresztöltéses mintákkal díszítik. A himzés tarka. A fodros ing bő ujja vásárolt varrottcsipkéből készül. A fodros ing bő, lerakótt ujját hajtkötővel kötik meg. Ünnepkor hagyományosan két inget viselnek, még az újabb keletű gyolcs ingekből is. Alul viselik a szűk ujjút, erre veszik rá a fodros inget. Legújabban az ingeket pulóverrel, szvetterrel is helyettesítik, a pruszlik alá rövidujjú, üzletben kapható pulóvert vesznek föl.

Az alak gömbölyűségét a keményített „far” adta meg, erre vették fel az öthat vasalt csipkés alsószoknyát. Az alegy copfba fonták, a végébe pedig bukrot tettek. Az asszonyok fejviseletéről már szó volt, még csak annyit jegyeznék meg, hogy a „magos konty” elhagyása után itt is a süsü és fikető jött divatba. Ezek a szoknya vagy a pruszlik anyagából, vagy fehér gyolcsból, damasztból készülhetnek. Szalaggal, gyönggyel, síkkal gazdagon díszítik. A süsüt minden esetben átkötik virágos hajkötövel, amely a hát közepéig ér és kilóg a kendő alól. A kontyra vagy a süsüre az asszonyok télen-nyáron, ünnepkör-munkába kendőt kötöttek.

A férfiak hagyományos viselete házivászonból készült. Hozzá mellényt, festős ruhát, kalapot viseltek, hétköznap és ünnepkor egyaránt. A készen kapható öltönyök azonban fokozatosan kiszorították a régi ruhákat, ma már csak elvétve láthatók. JÓKAI MARIA