A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-02 / 26. szám
- utóbbi időben egyre több/I TJ szőr felvetődik a csehszloílZj vákiai magyar tudományos élet kialakításának régen vajúdó kérdése. írásomban az egyik erősen érdekelt tudományág, a történelemtudomány néhány aktuális kérdését szeretném érinteni. Mielőtt azonban megkísérelném a címben feltett kérdés érdemi megválaszolását, ki kell térnem néhány szakfogalom tisztázására. S itt mindjárt elnézést is kérek a szakmabeli, történész kollégáktól, hogy általuk is bizonyára jól ismert elméleti téziseket ismétlek. Mivel azonban a Hét olvasóinak döntő többsége nem történész, viszont a mondanivaló megértéséhez szükségesek az efféle ismeretek, elkerülhetetlennek látom a történetírás néhány alapvető fogalmának rövid kifejtését. A történész szakma olyan általános, elméleti fogalmairól van szó, amelyekre a marxista történetírás elmélete és gyakorlata épül. TÖRTÉNELEM ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNY Kezdjük talán a legalapvetőbb kérdéssel. Mi a történelem? A történelemfilozófia szerint ennek a fogalomnak két önálló jelentése lehet. Jelentheti a múltban lejátszódott objektív folyamatok összességét, vagyis a történelmet a maga valóságában. Szűkebb értelemben pedig jelentheti azt a tudományt, amely ezeket az objektív folyamatokat tanulmányozza, tehát a történelemtudományt. Ezt az utóbbi fogalmat világítsuk meg kicsit közelebbről is. Már az ókori történetírók, s őket követően napjainkig még számos kutató megkísérelte a történelemtudomány tárgyát és lényegét meghatározni. Nem a mi feladatunk, hogy ezt most elemezzük. Fogadjuk inkább el azt a mai ismereteink szintjén álló tételt, amely szerint a történelemtudomány tárgya az emberi társadalom múltbeli fejlődésének, törvényszerűségeinek, valamint ezek konkrét megnyilatkozásainak a kutatása és kifejtése. Ebből következik a történelemtudomány sajátos, kétirányú feladata. Egyrészt a felkutatott apró részletek halmazából általános következtetések levonása, másrészt pedig az egyedi történelmi események, tények és alakok közvetlen rekonstruálása. A sok apró részlet és tényanyag ismerete nélkül a történettudomány elvont, érdektelen elméleti sémák tárháza lenne. Megfordítva viszont, elméleti általánosítás nélkül a történettudomány véletlenszerűen egymás mellé került egyedi jelenségek és érdekességek hordalékává válna, vajmi kevés társadalmi haszonnal. Mint minden tudományágnak, a történelemtudománynak is van belső rendszere, amely különböző szempontok alapján kisebb, egyöntetűbb egységekre tagolja az egységes történelmi folyamatot. Leggyakrabban a következő három alapvető szempont érvényesül: 1. Térbeli, amely szerint van általános és regionális történelem; 2. Tárgyi, amely a történelmi folyamatot szerkezeti részeire bontja (gazdaságtörténet, művelődéstörténet, munkásmozgalomtörténet, stb.); 3. Időbeli, amely az egységes történelmi folyamatot kisebb, organikus időrészekre osztja fel. Ez tulajdonképpen a történelem periodizációja. Általános elméletből ennyi elég is. A továbbiakban a csehszlovákiai magyar történetírás egyes vonatkozásait fogjuk elemezni. MIKOR KEZDŐDÖTT A CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYARSÁG TÖRTÉNETE? A felvázolt elmélet alapján tehát a csehszlovákiai magyarság történelmét, az adott nemzetiségi kereten belül, vagy arra valamilyen formában kívülről ható, múltban lejátszódott objektív folyamatok összessége jelenti. Ez a csehszlovákiai magyar történelmi valóság. A történelem folyása tehát objektív, a megfigyelőtől, vagyis a kutató történésztől teljesen elválasztható folyamat. A csehszlovákiai magyar történettudomány feladata, hogy ezt az objektívan létezett valóságot kutassa, feltárj a, pontosabban szólva, minél jobban megközelítse. Mielőtt azonban tovább folytatnánk ezt a fejtegetést, tisztázzuk a csehszlovákiai magyarság történelmének időbeli kérdéseit. Pontosabban, egy kérdésről van szó, a csehszlovákiai magyarság történelmének kezdetéről. Mindjárt elöljáróban lékeli szögezni, hogy a csehszlovákiai magyarság története névlegesen a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásával vette kezdetét 1918. október 28- án. Valójában pedig akkor kezdődött, amikor a csehszlovák állami szervek a gyakorlatban is érvényesítették fennhatóságukat a magyarlakta területeken. Tudjuk, hogy ez nem egyszerre, hanem fokozatosan történt. Ennek részletezése azonban már túlhaladná e cikk kereteit. Témája lehetne viszont egy részletes, bizonyára nagy érdeklődésre számot tartó, történelmi tanulmánynak. A csehszlovákiai magyarság fogalma 1918 előtt nem létezett. Azt a magyarságot, amelyet 1918 után ezzel a jelzővel illetünk, korábban egészen más ismérvek jellemzik. A történelmi Magyarország keretén belül kialakult különböző tájegységek, egymástól eltérő gazdasági és természeti feltételei alakították, formálták az itt élő lakosság életét. Éppen ezért e népcsoport történelme 1918-ig szerves része a magyar állam és nemzet történelmének. Ez a magyarság 1918- ban, mondhatni szinte máról holnapra, egy teljesen más jellegű, újonnan létrejött állami és gazdasági formáció tartozéka lett. Az átmenetet képező 2—3 év szinte elenyésző, lényegesen nem tudta megváltoztatni a magyarság évszázados hagyományait, szokásait. Olyan helyzet állt elő, hogy a magyarság egymástól sok mindenben eltérő csoportjainak egyszeriben számos közös ismérvük lett. Csehszlovákiai magyarok lettek, szinte azonos körülmények között éltek, legalábbis ami a politikai körülményeket illeti, és a domináns cseh és szlovák nemzet mellett kisebbséget alkottak. A hirtelen változást követő merevség után kezdődött meg a magyarság tudati átalakulása. A csehszlovákiai magyar kisebbségi-nemzetiségi tudat kialakulása hosszú, ellentmondásokkal teli, napjainkig tartó folyamat. Az újonnan megalakult csehszlovák állam létrehozott egy más, az előzőtől sokban eltérő társadalmiszociális értékrendet is, amely az ide került magyarságot is kötelezte. S ez egyben meg is különböztette a szomszédos ország magyarságától. 1918-tól tehát (semmiképpen sem élőbbtől) egy új minőség volt alakulóban, a csehszlovákiai magyarság, amely addig nem létezett, mint olyan. Életének alapvető meghatározói a csehszlovákiai gazdasági viszonyok lettek, amelyekhez a két világháború között egy polgári demokratikus politikai felépítmény járult. Az elmondottakból következik, hogy a csehszlovákiai magyarság 1918-cal kezdődő története szerves része a csehszlovák állam, illetve Szlovákia történetének. Ezt kell a történettudománynak is figyelembe vennie, de úgy, hogy egyúttal figyelje azt a sajátos kötődést is, amely a csehszlovákiai magyarságot a magyar nép tömegeihez, a magyar kultúrához és az egyetemes magyarság hagyományrendszeréhez köti. TÖRTÉNETTUDOMÁNY és történetírás Eddigi fejtegetéseinkből következik, hogy a csehszlovákiai magyar történettudomány tárgya a csehszlovákiai magyar társadalom múltbeli fejlődésének, törvényszerűségeinek, valamint ezek konkrét megnyilatkozásainak a kutatása és kifejtése. A csehszlovákiai magyar történettudomány eredményének számít tehát minden olyan tudományos igényű, bármely nyelven íródott munka, amely a csehszlovákiai magyarság múltját tárgyalja, függetlenül attól, hogy hol jelent meg. Ezeknek száma hozzávetőleges becslés szerint eléri az ezret, de ez nem biztos. Sajnos még nem készült részletes bibliográfia az e témakörben megjelent művekről. Itt jegyezzük meg, hogy igen konkrét, gyakorlati feladat lenne a csehszlovákiai magyar történetírás bibliográfiájának elkészítése. Más a helyzet a megjelent írások és művek száma körül, ha a csehszlovákiai magyar történetírásról van szó. Ide ugyanis az egyértelműen tudományos igényű munkák mellé besorolhatunk minden kisebb cikket, közleményt, népszerűsítő írást, beszámolót, kritikát, forráskiadványt, visszaemlékezést, évkönyvet stb., amely valamilyen módon a csehszlovákiai magyarság múltját érinti. Ide sorolhatók a határtudományok által produkált történelmi vonatkozású írások is. A mi esetünkben főleg az irodalomtörténetírás eredményeit kell figyelnünk. Az általános történeti irodalom eddigi produkciójáról még nehezebb számbeli elképzelést alkotni, mint a tudományos művek számáról. Ebben a vonatkozásban felmerül nemcsak a történeti bibliográfia, hanem egy általános bibliográfia összeállítása is, amely felölelné az egész csehszlovákiai magyar írásbeliséget (megjelent könyveket, folyóiratcikkeket). Állítom, hogy ez nem megvalósíthatatlan a jelenlegi körülmények között sem. Egy kis szervezés, két-három könyvtáros vagy más humán képzettségű kutató, szerény anyagi fedezet, esetleg intézményes keret szükséges csak hozzá. És persze néhány évi kitartó munka. Ennek eredményét közvetve vagy közvetlenül egész társadalmunk élvezné. A külföldi érdeklődésről nem is szólva. E kis kitérő után visszatérünk eredeti témánkhoz. Két sajátosságról kell még szólnunk a csehszlovákiai magyar történetírással kapcsolatban. Mint ismeretes, van néhány olyan csehszlovákiai magyar nemzetiségű történész, aki szlovák kutatóintézetekben dolgozik. Egész Szlovákiára vonatkozó témák feldolgozását végzik az országos kutatóprogram alapján. Munkájuk tehát része a szlovák történettudománynak. A kérdés az, hogy nemzetiségi hovatartozásuk révén munkásságukat a csehszlovákiai magyar történettudomány is magáénak tekintheti-e. Szerintem nem, csak abban az esetbe igen, ha mondjuk olyan 1918 utáni témát dolgozunk fel, amelyeknek csehszlovákiai magyar vonatkozásai is vannak. Ez utóbbi eset is előfordul a gyakorlatban. Az itt közölt álláspont természetesen csak e cikk szerzőjének a magánvéleménye. Ebben a kérdésben többfajta nézet lehet, mert a kérdés eldöntésének kritériumai erősen szubjektívak. A másik sajátosságról egészen konkrétan kell szólnunk. Püspöki Nagy Péter munkásságáról van szó, aki nem a csehszlovákiai magyarság történetével foglalkozik ugyan, hanem, mint szabadfoglalkozású történész, a történelmi segédtudományok és a feudalizmuskor! történelem szakértője, mégis a csehszlovákiai magyar történettudomány művelőjeként tarthatjuk számon. Mégpedig azért, mert kutatási programját saját maga állapítja meg és mivel magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár. Műveit természetesen számon tartja az egyetemes magyar és a szlovák történetírás is. Arra a kérdésre tehát, hogy van-e csehszlovákiai magyar történettudomány, nagyon halkan szólva, azt a választ adhatjuk, hogy van, de ... Egy csomó „de” következik ezután: de nincs intézményes kerete, nincs egységes kutatási terve, nincs folyóirata, nem folyik rendszeres kutatás stb. Ezt az eszmefuttatást még hosszan lehetne folytatni. E cikk keretei eleve nem nyújthattak lehetőséget valamennyi probléma felvetésére. Mindenesetre remélem, hogy a felvetett gondolatok segítenek felmérni a történeti kutatás mai helyzetét, amely a csehszlovákiai magyarság önmegismerésének egyik fontos tényezője. Igen sok, hasonló, alapvető elméleti problémát kell még tisztázni, valamint számos gyakorlati teendőt kell elvégezni ahhoz, hogy a csehszlovákiai magyar tudományos kutatás általában fellendülhessen és az elvárásnak megfelelő társadalmi tényezővé válhasson. DR. VARGA SÁNDOR VAN-E CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY? Kísérlet néhány elméleti kérdés tisztázására 15
