A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-30 / 30. szám

wtrwwtm szalagokkal díszítették. A láncos „becsivarrott , fehérgyolcs, nyakba és fejrevaló kendőket a nők maguk varrták, csak a kevésbé ügyes asz­­szonyok, lányok varratták mással (vagy Kolon­­ban). A fiatal lányok „gyeplőbe“ fonták a hajukat. A menyasszonyok hajába „frekocst“ fontak. A fekete ruhát (kötényt) kikötötték, csak ké­sőbb díszítették hajkötővel, esetleg virágkoszo­rút hímeztek rá. A fehér gyolcs kötényt, amit tűzéssel (számozással) is díszítettek a lányok és a fiatalasszonyok viselték. A többi ruha megegyezik más Zobor vidéki falvakban fellelhető ruhákkal. Az apró ráncok­ba szedett szoknya anyaga megfelelt az évszak­nak és a viselő életkorának. Az atlasz, szatén, motor, gangár, puplin, drótselyem, festő, lángos-mintás festős anyagok mellett az utóbbi időben a kasmír anyag is tért hódított. A szok­nya anyagából készült a pruszlik és a női téli­kabát is. Az ünneplő szoknyákra két hajkötőt Geszte (Hosfová) Kolonnái, Bodokkal és Pog­­ránnyal szomszédos falu. Itt is a Zobor vidékre jellemző viseletét hordják. Természetesen meg­találhatók a megkülönböztető jegyek is. Gesztén csak a hagyományos vászon vagy babionos jellegzetes. A díszítés is hagyomá­nyos: fekete-fehér a vállon és az ujj végén található. Az inget csipkével szegték. Meleg időben könyékig feltűrve viselték. „Vállas inget" — szűkujjú vállfótos hozzávarrott ujjú gyolcs­inget viszont nem hordtak, ez bodoki jellegze­tesség volt. Régebben a pruszlik is azonos volt a bodo­­kiakéval: fül nélküli, „bekötős". Később, amikor varratni, illetve viselni kezdték a füles pruszli­­kot, Gesztén nem a szegletes fülű honosodik meg, hanem a gömbölyű fülű, amilyent Pog­­rányban is hordanak. Az asszonyok magas kontyot viseltek, akár­csak Kolonban, de amint mondták, ez a konty sokkal magasabb volt, mint a kolóniáké. A ma­gas konty elhagyása után a sötétszínű vagy fekete anyagból varrott süsü jött divatba, ezt később a világos vagy fehér anyagból varrt süsü váltotta fel. A süsüt gyönggyel, síkokkal, varrtak. A fejen és a nyakban az életkornak és évszaknak, ünnepnek megfelelően atlasz, tirangli, láncos, ternó, szőr, festő, klott, delin vagy karton kendőt viseltek. Az öltözet tartozé­ka volt a gyöngy és a keményszárú csizma is. A gyerekek 5—6 éves korukig subában jártak. A suba ujjas vagy ujjnélküli is lehetett. A férfi viselet a vidékre jellemző és általánosan elter­jedt ruházat, egyedi vonások nem találhatók. JÓKAI MARIA OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A Szlovákiai magyar népviseletek című soro­zatunk már eddig is élénk érdeklődést váltott ki az olvasók körében. Hogy e sorozatból ne ma­radjon ki egy-egy jellegzetes népviseleti hagyo­mánnyal rendelkező falu vagy táj, kérjük olva­sóinkat, levélben értesítsenek bennünket azok­ról a helyekről, ahonnan még nem hoztunk képes anyagot. Segítségüket köszönjük. SZERKESZTŐSÉG

Next

/
Oldalképek
Tartalom