A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-16 / 15. szám

KESZELI FERENC: hez hasonlítanom. A modern istállók és gyönyörű szarvasmarhaállamány lát­ványa teljessé teszi az ellentmondást. No meg az, amit az emberek monda­nak a sárról, a gondokról és örömök­ről, a megváltozott tanyasi életformá­ról. Az emberek vannak vagy tizenöten. Itt dolgoznak az állattenyésztésben, itt élnek a környező tanyákon. Panaszuk jóformán csak a sárra van. Sütkérezünk a délelőtti napsütésben, beszélgetünk. Telik az idő, valahol messze már delet harangoznak, de az bizony idáig nem hallatszik. Harangszó ezt a tanyavilá­got még sosem járta be. Az emberek legtöbbjének személykocsija van, ám a vitatott problémán a személykocsik ló­erejének összesége sem a felvetett gon­dolatban, sem a valóságban nem segít­het. E probléma a sártenger közepébe nyakig elmerült traktor. Itt csak további traktorok segíthetnek, ám azok is az ottragadás kockázatával. Érkeznek is lassan a vontató páterőt hozó trakto­rok, míg déltájban az öt traktor lát­ványos manőverezéssel kivonszolja a sártengerből a hatodikat. Siker. Az embercsoport szétszéled, ebédidő van. Az egyikük elkísér Szépe Géza bácsi házához, mely nincs messze, de túl van a meghódíthatatlannak látszó trágya­­hegyvonulaton. Mikor nagynehezen fel­érünk a tetejére, kedvem lenne egy fe­hér zászló kitűzéséhez, de hogyan is adhatnám meg magam, mikor Szépe Géza már csak egy karnyújtásra van tőlem. Legalábbis így hiszem, de a fia mást mond: Géza bácsi bement Gútá­­ra. A nyugdíjasok ottani klubjában TANYAVILAG... van-e még egyáltalán, s ha van, az eredetivel azonos okoknál fogva van-e? Hová fejlődik, mivé lesz, és hogyan? Jó-e, rossz-e, könnyű-e, nehéz-e tanyán élni? Milyen is valójában a tanya? Mennyiben azonos és miben különbö­zik attól, ami értelmezésünkben a ta­nyát jelenti? Hogyan determinálta az ott élők sorsait? Úgy tehetnénk fel a kérdések hosz­­szú sorozatát, mint ahogy a világgal, a tárgyakkal és jelenségekkel, a sza­vakkal ismerkedő gyerek — s a vála­szok ugyanígy lehetnek számunkra ér­dekesek. A tanya szó hallatán a városi s leggyakrabban a falusi ember kép­zeletében is csupán egy sík határvidék jelenik meg. Egy apró folt a horizonton, hófehér nádfedeles ház gémeskúttal és néhány árnyékot adó fávol. Esőben, hóban a távoli iskola felé baktató tanyasi kisiskolás képe, megtoldva némi sajnálattal és együttérzéssel. Régen ki­alakult képe ez a nem tanyasi emberek tudatának. Pontatlan, felületes, elna­gyolt kép. Tanyák, tanyajellegű szórványtelepü­lések tulajdonképpen a világ minden pontján megtalálhatók, de mindenütt más-más formában. A jellegzetes ma­gyar tanya kialakulásának körülmé­nyeit a nép, a földművelő parasztság történelmi körülményei érthetően meg­világosítják és magyarázzák. Thessedik Sámuel, „A parasztember Magyar­­országban, mitsoda és mi lehetne...“ című munkájában csaknem kétszáz esztendővel ezelőtt ezt írja a tanyák­ról: .A paraszt áKallátja azt, hogy le­hetetlenség a háztól oly igen távol mezőnek és gazdaságnak illendőképp tanyaépület e időszakot már jóval meg­előzően ott állt a Vág és a Kis-Duna összefolyásának háromszögében. így tudja ezt Szépe Géza bácsi is, a tanyavilág nyolcvannégy esztendős öregje. Bárkit kérdeztem, mindenki hozzá irányított. Azt mondták, ő az az ember, aki a régi dolgokról sokat tud mesélni. Művelt, olvasott öreg — szel­lemi képességeinek, emlékei felidézhe­­tőségének teljes birtokában. A néhány kilométeres betonút egy kanális hídjánál véget ér. Sáros és egyre sárosabb, szélesre taposott mezei útban folytatódik, a végén már teljesen járhatatlan. Az utolsó útszakasz végén modern tehénistálló-telep fehérük, mö­götte áll Szépe Géza háza. Az istálló­kig érvén olyat látok, milyet még soha életemben. Akkora sarat... nincs mi­alkonyatig megtalálhatom. A hír el­szomorít és szárnyakat ad. Bármennyire bosszantó, hogy nem találom odahaza, mégiscsak gyönyörű, hogy egy nyolc­vannégy esztendős ember esős idő után átvágja magát a meghódíthatatlan sártengeren, csaknem húsz kilométert utazik, hogy emberek között legyen, beszélgessen, gondolatot, emléket cse­réljen más öregekkel. Megyünk hát Gútára! Sietni kell, hogy Géza bácsit még ott találjam a klubban. Igenám, csakhogy ezeken az utakon és úttalanságokon sietni nem nagyon lehet. Alaposan át kell gondol­ni minden lépést, meg kell nézni, ki kell próbálni minden pontot ahová az ember a lábát leteszi, nehogy nyakig süppedjen a sárban. Bokáig így is be­lesüpped. Mire a gútai klubba érünk, Géza bácsi éppen készülődik a hazaindulás­ra. Egy régi cimborájával beszélget még, de már rajta a lajbi, kezében a bot meg a szatyor. Felajánlom, hogy hazavisszük, de visszautasítja, mert tudja, nem luxusautónak való az út, ami még előtte van. Egyébként is elő­re megbeszélte valakivel, hogy az öt­­órási autóbusz végállomásánál, ott, ahol a kövesét véget ér — egy traktor várja majd Géza bácsit, hogy haza­szállítsa. S ne várja hiába. Elvisszük őt az induló buszig. Kezet fogunk és abban maradunk, hogy hol­nap reggel a tanyáján találkozunk. Ott, ahol ma már megfordultam — látszólag hiába. Ekkor még nem tudom, hogy holnap egy nehéz, de tartalmas, becsületesen leélt embersorral ismerke­dem meg. Folytatás a következő számban. A szerző felvételei. 13 gondját viselni, s azáltal akar magán segíteni, hogy a falutól egy, két, há­rom mérföldnyire is úgynevezett szál­lást, házat, istállót építtet, ahová gabo­náját a messzevaló jószágról, s mező­ről összehordatván, marháit is ott telel­teti, rövideden: majd minden gazda­ságbeli dolgát ott viszi végbe." Világos leírása ez a tanyák kialaku­lását magyarázó körülményeknek, mi­szerint parasztember nem tudta más­hogy megoldani a lakásától távoleső földjeinek művelését csak úgy, hogy szándéka szerint átmenetileg, a mező­gazdasági munkák idejére odaköltözött, majd a körülmények folytán véglegesen ott is ragadt s ott rendezte be életét. S mivel tanyák Magyarországon már a török előtti időkben is voltak, nyilván­valónak bizonyul, hogy abban az idő­ben s a későbbi évszázadok feudális Magyarországának korában ezt csakis a jobbmódú, földdel bíró parasztok engedhették meg maguknak. A XIX. század második felének megváltozott történelmi és gazdasági körülményei pedig természeteszerűen hozták maguk­kal a tanyák hirtelen elszaporodását, mint ahogy a szocialista mezőgazdaság is magával hozott egy példátlan vál­tozást a tanyák világában. A gútai " tanyavilág kialakulása is erre az időre, ennek korai szakaszára tehető, bár bi- I zonyosnak látszik, hogy több-kevesebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom