A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-02 / 13. szám
FŐHAJTÁSUNK KÉT SZOBOR ELŐTT Veres Péter fejszobra, alkotója a Munkácsi-dijas Somogyi Árpád Két szobor, két fej. Büszke, dacos fejek. Kemény nyakak, szorosra zárt ajkak. Makacs ajkak — annakidején, megmondták a magukét. Az ajkak elnémultak, a mondottak, írottak megmaradtak. Amit mondtak, amit írtak, egy nép zsoltára lett. Hogy kié a két szobor? A magyar irodalom két rendkívül jelentős jubileumot ünnepel. Ady Endrének és Veres Péternek születési jubileumát. Ady Endrének századik születésnapját, Veres Péter születésének nyolcvanadik évfordulóját. Régen halottak ők, tetemük elporladt, de alkotásaik megmaradtak. Nézzük a két szoborról készült fényképeket. Ady Endre halotti maszkja és Veres Péter fejszobra között nagy a hasonlóság. Az irodalom két közeli rokona. Ady mélyről fakadó költészete ugyanazt hirdeti, amit Veres Péter prózája. Ady kristálytiszta verssorai éppúgy izzó lávatömeg, mint Veres Péter remekbeszabott mondatai. Születésük időpontja között húsz év a különbség. Veres Péter éppolyan alázattal és lelkesedéssel olvasta Ady verseit, mint egész nemzedéke. Aránylag kevesett idézett Adyból, nyilván úgy volt az Ady-kötettel, mint a mélyhitű ember: hangtalanul lapozott benne. Ami lényeg volt az Ady-versekben, Veres Péter is jól megtanulta. Azt, amit Keresztury Dezső így fogalmazott meg: Ady a maga költői forradalmában a társadalmi forradalom szükségességét juttatta kifejezésre és költői látomásaiban a szocialista forradalom távlatait mutatta meg. Az Ady portré után lássuk Veres Péterét. Új fejszobrát a budapesti Flórián téri Veres Péter könyvesboltban avatták fel. Alkotója Munkácsi-díjas szobrászművész: Somogyi Árpád. Remek szobor, de a nagy írónak a szobrát egy másik nagyság: Illyés Gyula faragta meg a legszebben; nem kőből, nem márványból, de még bronzból sem, hanem az ő szobrászeszközével, a tollal. Ady Endre halotti maszkja Ekképp szól a „faragás”: „A szobor, amelyet körvonalazgatnék, nem férne el egyetlen város közterén sem, nem a Hortobágy teljes térségében sem. A szobrászati perspektivikus képzelet most legalább olyan tágasságot kíván, mint a Duna—Tisza-táj; ha ugyan nem az egész Dunatáj... A mi Péterünk élő alakja úgy emelkedett annak idején ott a hortobágyi sártenger messzeségében, mint aki egy népnek akart utat fürkészni a jövőbe... S ez a csizmás, kucsmás alak most egyre nő az idővel ... Ott magaslik történelmi távlatban a híres nagy magyar ugar szélén...” Ady híres, nagy magyar ugara. „Ha valakire, akkor Veres Péterre ráillett a jövőbe néző Adynak látomása: mi rátesszük lábunk a magyar rögre” — írja Illyés Gyula, majd így folytatja: „A mocsaras, szikes és mindazonáltal korszerűen is kiuzsorázott alföldi ugar Veres Péter megjelenésére mozdult a mélyeiben is. így kell halhatatlan álldpotában is mozgó, mozgósító alakjára gondolnunk.”-os AZ UTOLSO DUDÁS — Valamikor régen három napig fújtam a dudát így farsang táján, amire vígan kurjongattak a cselédek és ropták a bokázót, a csárdást — mondja némi büszkeséggel Szikora János bácsi a 82. életévét betöltött „utolsó dudás" Paláston és egyet pöndörít csinos bajszán. — Vígan voltunk — folytatja tovább ízletes palóc kiejtéssel —, az életünk nem volt ám az a megbecsült, meghitt, amit dolgos két kezünk által kivívott emberségünk megérdemelt volna. Szolgáltuk az uraságokat, bánatunkat és örömünket nótába öntöttük. Pásztorember voltam, szerettem a jószágot (juhokat), szerettem a madárdalt, a pompás természetet. Szeretem most is, csak már megöregedtem, elszálltak az évek, fogy az erőm. Utolsó kívánságom — „Tegyék majd fejfámra kedves dudámmal készített fényképemet" — és kicsordul két szeméből a könny. János bácsi még most is szívesen veszi elő kedvelt dudáját és még szívesebben és még nagyobb szeretettel oktatja az érdeklődést tanúsító fiatal generációt. Kívánunk neki még napsugaras hosszú öregkort. OROSZLÁNY JÓZSEF 15