A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-02 / 13. szám

FŐHAJTÁSUNK KÉT SZOBOR ELŐTT Veres Péter fejszobra, alkotója a Munkácsi-dijas Somogyi Árpád Két szobor, két fej. Büszke, dacos fe­jek. Kemény nyakak, szorosra zárt aj­kak. Makacs ajkak — annakidején, megmondták a magukét. Az ajkak el­némultak, a mondottak, írottak meg­maradtak. Amit mondtak, amit írtak, egy nép zsoltára lett. Hogy kié a két szobor? A magyar irodalom két rendkívül je­lentős jubileumot ünnepel. Ady Endré­nek és Veres Péternek születési jubileu­mát. Ady Endrének századik születés­napját, Veres Péter születésének nyolc­vanadik évfordulóját. Régen halottak ők, tetemük elporladt, de alkotásaik megmaradtak. Nézzük a két szoborról készült fény­képeket. Ady Endre halotti maszkja és Veres Péter fejszobra között nagy a ha­sonlóság. Az irodalom két közeli roko­na. Ady mélyről fakadó költészete ugyanazt hirdeti, amit Veres Péter pró­zája. Ady kristálytiszta verssorai épp­úgy izzó lávatömeg, mint Veres Péter remekbeszabott mondatai. Születésük időpontja között húsz év a különbség. Veres Péter éppolyan alá­zattal és lelkesedéssel olvasta Ady ver­seit, mint egész nemzedéke. Aránylag kevesett idézett Adyból, nyilván úgy volt az Ady-kötettel, mint a mélyhitű ember: hangtalanul lapozott benne. Ami lényeg volt az Ady-versekben, Ve­res Péter is jól megtanulta. Azt, amit Keresztury Dezső így fogalmazott meg: Ady a maga költői forradalmában a társadalmi forradalom szükségességét juttatta kifejezésre és költői látomásai­ban a szocialista forradalom távlatait mutatta meg. Az Ady portré után lássuk Veres Pé­terét. Új fejszobrát a budapesti Flórián téri Veres Péter könyvesboltban avat­ták fel. Alkotója Munkácsi-díjas szob­rászművész: Somogyi Árpád. Remek szobor, de a nagy írónak a szobrát egy másik nagyság: Illyés Gyula faragta meg a legszebben; nem kőből, nem márványból, de még bronzból sem, ha­nem az ő szobrászeszközével, a tollal. Ady Endre halotti maszkja Ekképp szól a „faragás”: „A szobor, amelyet körvonalazgatnék, nem férne el egyetlen város közterén sem, nem a Hortobágy teljes térségében sem. A szobrászati perspektivikus képzelet most legalább olyan tágasságot kíván, mint a Duna—Tisza-táj; ha ugyan nem az egész Dunatáj... A mi Péterünk élő alakja úgy emelkedett annak idején ott a hortobágyi sártenger messzeségé­ben, mint aki egy népnek akart utat fürkészni a jövőbe... S ez a csizmás, kucsmás alak most egyre nő az idő­vel ... Ott magaslik történelmi távlat­ban a híres nagy magyar ugar szé­lén...” Ady híres, nagy magyar ugara. „Ha valakire, akkor Veres Péterre ráillett a jövőbe néző Adynak látomá­sa: mi rátesszük lábunk a magyar rög­re” — írja Illyés Gyula, majd így foly­tatja: „A mocsaras, szikes és mind­azonáltal korszerűen is kiuzsorázott al­földi ugar Veres Péter megjelenésére mozdult a mélyeiben is. így kell hal­hatatlan álldpotában is mozgó, moz­gósító alakjára gondolnunk.”-os AZ UTOLSO DUDÁS — Valamikor régen három napig fújtam a dudát így farsang táján, amire vígan kurjongattak a cse­lédek és ropták a bokázót, a csárdást — mondja némi büszkeséggel Szikora János bácsi a 82. élet­évét betöltött „utolsó dudás" Paláston és egyet pöndörít csinos bajszán. — Vígan voltunk — foly­tatja tovább ízletes palóc kiejtéssel —, az életünk nem volt ám az a megbecsült, meghitt, amit dolgos két kezünk által kivívott emberségünk megérdemelt volna. Szolgáltuk az uraságokat, bánatunkat és örö­münket nótába öntöttük. Pásztorember voltam, sze­rettem a jószágot (juhokat), szerettem a madárdalt, a pompás természetet. Szeretem most is, csak már megöregedtem, el­szálltak az évek, fogy az erőm. Utolsó kívánságom — „Tegyék majd fejfámra kedves dudámmal készí­tett fényképemet" — és kicsordul két szeméből a könny. János bácsi még most is szívesen veszi elő kedvelt dudáját és még szívesebben és még nagyobb szere­tettel oktatja az érdeklődést tanúsító fiatal generá­ciót. Kívánunk neki még napsugaras hosszú öregkort. OROSZLÁNY JÓZSEF 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom