A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-19 / 11. szám
Ottjártunkkor napközben sem emelkedett a Hőmérő higanyszála a nulla fölé, így a fagy bizarr jégábrákat rótt a faluba vezető útra. Naszvad központjában korszerű ívlámpák hajolnak az út fölé, de késő délután lévén, nem hintik még a fényt, elvégre nemcsak naptár szerint tartunk kifelé a télből, hanem a napok is egyre hosszabbak már. Alkonyodik, a téli sugarak utolsó nyalábjai becsordulnak a házak közé. Ám nemcsak ez a hangulatos falusi idill marasztalja itt az embert, a közös másfajta „bemutatkozás" is jó: az étteremben a délután derekán is az ételek gazdag választékát kínálják a tiszta abrosszal borított asztalhoz telepedő idegennek. Naszvadra — s így van ez sok más város közelében levő kisközségben — lakóinak többsége jóformán csak aludni vagy hétvégeken jár haza. Közel van Újvárhoz, és Komárom sincs meszsze, úgyhogy a munkaképes lakosság zöme e két járási székhely egyikében keresi a kenyerét. így aztán csak az estéjük s még inkább a szombat-vasárnapjuk igazából Naszvadé. Péntek van, megélénkülnek az utcák, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat megerősített délutáni járatain érkeznek haza a falubeliek. A férfiak kezében többnyire aktatáska, az aszszonyok megrakott szatyrokkal szállnak ki a tömött buszokból. A helyi nemzeti bizottság épületébe már a hivatalos munkaidő lejártával toppanok be, de Tóth Miklós elnököt még az irodájában találom. Azt mondja, azért tartózkodik még a munkahelyén, mert este hatra gyűlést hívott össze és egy-másfél órára nem volt érdemes hazaugrania. — Addig legalább beszélgethetünk — mondja kedélyesen, miközben hellyel kínál. Elmondom hát, miért látogattam Naszvadra: arra volnék kíváncsi, hogyan élnek a naszvadiak. Mivel töltik, mondjuk, a mai estét? Arra, hogy mi változott itt az utóbbi esztendőkben, milyen új feladatok megvalósítását tűzi ki az új választási program; hogy a kulturális előrehaladás követi-e a gazdasági felemelkedést. Tóth Miklós eltűnődik a kérdések záporán, aztán egy statisztikus pontosságával említ néhány jellemző adatot a községről. Naszvad lakossága jelenleg kereken hatezer fő, ebből mintegy 3600 a tizennyolc éven felüliek száma. Az anyagi jólét bizonyítéka, hogy az 1200 család közül ötszáznak van személygépkocsija, viszont már csak tizennyolcán tartanak lovat a községben. Munkalehetőségekben, sajnos, itt helyben nincs különösebb választék. A legtöbben a jól gazdálkodó és szép gazdasági eredményeket felmutató földművesszövetkezetben dolgoznak, egyéb munkalehetőség csak az öt élelmiszerboltban, a négy vendéglátóipari egységben vagy az áruháznak „becézett” nagy vegyesboltban adódik, üzem, kisipari termelőszövetkezet nincs a községben, ezért olyan nagy a Naszvad—Érsekújvár— Úgyalla — Komárom négyszögben ingázók száma. — A lakodalmak számának tekintetében viszont bármely nagyközséggel tartjuk a versenyt: évente 70—75 pár esküszik Naszvadon ... Hogy így maradjon, ennek arányában fejlődik azután a község, hiszen csupán tavaly 54, az előző megbízatási időszakban összesen 136 házépítési engedélyt hagyott jóvá a hnb — fordítja tréfáról komolyra a szót az elnök. — Valóban, ősszel a jelölőgyűléseken miről adhattak számot választóiknak? — Csak a legfontosabbakatemlítem: átadtuk rendeltetésének az új, 22 tantermes általános iskolát, ahol a járásban az elsők között valósíthattuk meg az egyműszakos tanítást. Nagyrészt a lakosság segítségének köszön-Péntek délután forgalmasak az utcák... PÉNTEKI FALULÁTOGATÁS hető, hogy ma már két óvoda is van a faluban. 1973 januárjában nyílt meg az új bevásárló központ. Nemcsak az egyéni építkezők száma jelentős, az említett családi házak mellett 36 szövetkezeti lakás is felépült, folytatódott az utak portalanítása, megkezdtük a közüzemi földgáz vezeték-, hálózat építését ... Egyszóval sok minden megváltozott az utóbbi fél évtizedben Naszvadon ... Az este hat órára hirdetett gyűlésre elsőként a hnb újonnan megválasztott titkára, Haris József érkezik. Hatszemközt folyik a beszélgetés. — Legfontosabb feladataink egyike, hogy az új megbízatási időszakban megépítsük a községben a vízvezetékhálózatot. Ezzel függ össze a csatornázás kérdésének megoldása is — veszi át a szót a titkár. Persze, bőven szerepel más feladat is az új választási programban: tovább bővül majd az üzlethálózat, jövőre készül el az új bölcsőde, KRESZ-parkot kapnak a gyerekek, új szolgáltató ház épül, megkezdődik a régen hiányzó orvosi rendelőintézet építésének tervezési és területrendezési előkészítése ... és az elnök meg a titkár hosszan sorolják még a kisebb-nagyobb erőfeszítést igénylő tennivalókat. — Kétségtelenül impozánsak a községfejlesztés és építés terén elért eredmények. De vajon lépést tart-e ezzel a kulturális élet? Tóth Miklós válaszol: — A kulturális és tömegszervezetekben huszonegy különböző szakkörben elégítheti ki kulturális igényeit, amatőr művészeti érdeklődését a lakosság, mégis azt kell mondanom, hogy Naszvadon még nem élnek az emberek úgy a művelődési lehetőségekkel, ahogy azt a község nagysága, gazdasági súlya megkívánná. Valóban élénkebb lehetne a kulturális élet. Az elmulasztott alkalmak egyik oka az összefogás hiáTóth Miklós nya, de a kultúrotthon irányító-szervező tevékenységének is élénkebbnek kellene lennie. Valahogy szétforgácsolódnak s a tévénézés szintjén maradnak a szellemi erők. Igaz, dicséret hangzik el a 15 ezer kötetes helyi népkönyvtár, az irodalmi színpad, a CSEMADOK-szervezet és a művelődési ház címére, amelyek néhány sikeres rendezvényt valósítottak meg, ám tudják a falu vezetői és bizonyára maguk a naszvadiak is, hogy mindez kevés. Tavasztól őszig rengeteg a munka a mezőn és a házak körüli kertekben, de a hosszú téli esték célszerű kihasználása terén még sok a tennivaló. — így van — jegyzi meg a hnb fiatal titkára — arra is módot kell találnunk, hogy leüljünk az iskolaigazgatókkal, a kultúrotthon igazgatójával, a tömegszervezetek és szakkörök elnökeivel és keressük a kulturális s a társasélet fellendülésének lehetőségeit, módját. Valamikor tánccsoportja, színjátszó együttese is volt Naszvadnak, a mostaninál jobb eredményeket érhetnénk el a felnőttoktatásban is. A vállalt községfejlesztési programnak összhangban kell lennie a kulturális felemelkedés igényeivel, az igények kielégítésével. — Több kezdeményezés kell — summázza az elhangzottakat Tóth Miklós — s akkor, hiszem és remélem, újra hallatunk majd magunkról a kulturális élet területén is. A beszélgetés után jólesik egy kis séta. Végigjárom a község néhány utcáját. Alig akad ház, melynek ablakában ne hunyorogna a tévé képernyőjének kékes fénye. Az étteremben duhajkodás nélküli, kellemes a hangulat; az utcán alig-alig jár valaki. Csak a kultúrház előtt találok nagyobb sürgölődést: másnap vidám lakodalom színhelye lesz ez az elnyújtott, hosszúkás épület. Néhány lépés távolságból már alig hallani az asztalokat rendezgető, ételt-italt hordó násznép zsivaját. Csendes, nyugalmas este borul a községre. (M) PRANDL SÁNDOR felvételei 15
